bélhúr fn 4A7

1. ’állati bélből készült húr’ ❖ valami, hangot ád, mind meg annyi ki-feszült bél-húroknak lehet [gondolni] (1786 Mátyus István C3067, 138) | sebészetben használt vékony bélhúrok a vérző erek bekötésére vagy a sebek összevarrására (1893 PallasLex. CD02) | minden egyes csontváz mellett [találtak] kezdetleges ékszert bronzból, a mit a kézen használtak és a nyakkörön, bélhúrra aggatva (1903 Budapesti Hírlap júl. 23. C4691, 10) | A mosott, de csomós gyapjút kártolószéken fellazították, majd a „faholóasztalon” az íjjfával lazává bolyhozták úgy, hogy az íjjfa bélhúrját pengetve zilálták szét a gyapjút (1994 Domonkos Ottó CD52).

1a. (Zene) ’〈fém- v. selyemhúrral szemben:〉 hangszernek állati bélből készült húrja’ ❖ [a] meg-eresztett bél húrok […] süketen hangzanak (1793 Mátyus István C3072, 759) | Hegednek nevezete alatt értjük mind azokat a’ Musikákat, mellyeknek bél húrjai vannak (1802 Gáti István C1857, 76) | A bélhúroknál hasonlíthatatlanul nagyobb forgalma van az acél- és rézhúroknak (1895 PallasLex. CD02) | [a lant] régi pengető-hangszer, hosszúkás (mandulaformájú), alul szélesedő s félgömbszerűen domborodó testtel, rövid nyakkal, hátrahajló kulcstokkal és (kettős) bélhúrokkal (1931 ZeneiLex. CD49).

2. (rég) ’bélcsatorna (egy szakasza)’ ❖ Ez a’ daganat a’ széltöl ered, a’ melly a’ bél húrokban meg-reked (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4223, 7) | Bél-hurjai mellyet a’ halnak el-nyeltek (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 102).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bélhúr főnév 4A7
1.
állati bélből készült húr
valami, hangot ád, mind meg annyi ki-feszült bél-húroknak lehet [gondolni]
(1786 Mátyus István)
sebészetben használt vékony bélhúrok a vérző erek bekötésére vagy a sebek összevarrására
(1893 PallasLex.)
minden egyes csontváz mellett [találtak] kezdetleges ékszert bronzból, a mit a kézen használtak és a nyakkörön, bélhúrra aggatva
(1903 Budapesti Hírlap júl. 23.)
A mosott, de csomós gyapjút kártolószéken fellazították, majd a „faholóasztalon” az íjjfával lazává bolyhozták úgy, hogy az íjjfa bélhúrját pengetve zilálták szét a gyapjút
(1994 Domonkos Ottó)
1a. (Zene)
〈fém- v. selyemhúrral szemben:〉 hangszernek állati bélből készült húrja
[a] meg-eresztett bél húrok […] süketen hangzanak
(1793 Mátyus István)
Hegednek nevezete alatt értjük mind azokat a’ Musikákat, mellyeknek bél húrjai vannak
(1802 Gáti István)
A bélhúroknál hasonlíthatatlanul nagyobb forgalma van az acél- és rézhúroknak
(1895 PallasLex.)
[a lant] régi pengető-hangszer, hosszúkás (mandulaformájú), alul szélesedő s félgömbszerűen domborodó testtel, rövid nyakkal, hátrahajló kulcstokkal és (kettős) bélhúrokkal
(1931 ZeneiLex.)
2. (rég)
bélcsatorna (egy szakasza)
Ez a’ daganat a’ széltöl ered, a’ melly a’ bél húrokban meg-reked
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
Bél-hurjai mellyet a’ halnak el-nyeltek
(1800 Perecsényi Nagy László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások