béll (3b4) l. bélel

bélel ts ige 1bbéll ( /nyj) , béllel (rég) , bérel (rég)

1. ’〈ruhát〉 – belső oldalára bélésanyagot varrva – béléssel ellát’ ❖ nyusztal [!] béllett köntösbe öltözteti (1788 Decsy Sámuel C1381, 275) | [a zeke] könnyü gyapju batiszt kelméből van készitve, […] melynek ujja és eleje selyemmel van bélelve, hátulja pedig minden bélés nélkül van (1861 Férfidivatközlöny 8620002, 3) | [az aranygyapjas] rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszu öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny (1893 PallasLex. CD02) | báránybőrrel bélelt bekecsét (1943 Gábor Andor 9163014, 17) | [a 19. századi magyar parasztviselet egyik darabja volt] a vattás rékli, amelynek két réteg kelméje (szövet, selyem, kasmír) közé (paplanvarrással) néhány vattaréteget dolgoztak, esetleg vatelinnal bélelték (1982 NéprajziLex. CD47).

1a. ’〈tárgyat, belső felületet〉(textil)anyaggal bevon’ ❖ a’ must egy tiszta vászonnal béllelt kosáron szüretik át (1842 Pesti Hírlap CD61) | egy szép vörös selyemmel bélelt, kivül diszes jelvényekkel ékesitett hintóban foglaltam helyet (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Bélelni való papiros (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 244) | [a tábornok] nézegette a vörös, zöld, fehér selyemmel bélelt tokban őrzött érdemrendeket (1942 Márai Sándor 9421005, 62) | [A borjúbőr tarisznya] belsejét házi vászonnal bélelték (1977 NéprajziLex. CD47) | zöld posztóval bélelt fadobozban (1992 Kovács S. Tibor CD17).

1b. (ritk) ’〈vmely tárgyat, ruhaneműt〉 belül bélésként borít vmi’ ❖ [a mentéket] a főrendnek nyuszt, hiúz vagy rókatorok, uraknak, főembereknek rókabőr, még lejjebb lévő nemeseknek báránybőr bélelte (1997 Magyar néprajz CD47) | [A szemétprés] belsejét vastag, nedvességálló szemeteszsák béleli (1997 Lakáskultúra CD39).

1c. ’vminek a belsejét beszórja, beteríti vmivel, hogy arra rátegyen vmit’ ❖ [a borz] egész nap föld alatt, mélyen ásott lyukban […] famohhal ’s fűvel bélelt tágas fekvésben hever (1829 Pák Dienes 8346010, 156) | [meleg vidékeken] a kicsépelt vagy elnyomtatott gabnát szárazföldben mélyen kivájt s szalmával bélelt gömbölyü vermekbe [rakják el] (1854 Gazdasági Lapok 8626002, 576) | [a fenyvescinege a fészek] csészéjét szőrökkel béleli jó melegre (1901 Herman Ottó CD34) | A szalmával bélelt szekér most érkezik meg a Daragóról, egy közepes és egy kétszázötven kilós disznóval (1971 Mészöly Miklós 9439003, 762) | [A citromos szardíniakrémet] salátalevéllel bélelt tálkába halmozom, jól kifagyasztom (1987 Frank Júlia et al. CD19).

2. (ritk) ’〈felületén, felszínén〉 beborít, belep, betölt vmit vmi’ ❖ A Sóhátát fedő üledékösszlet felszínén kisebb-nagyobb tölcsérek, agyaggal bélelt gödrök fordulnak elő. Ezek a sódolinák (1996 Természet Világa CD50) | a vastagabb harmadidőszaki üledékkel bélelt Budaörsi-medencét a Kőér-patak széles völgytalpa osztja teraszszigetekre, -hátakra (1997 Magyarország földje CD05).

2a. (Orvos) ’〈vmely cső- v. tömlőszerű testrészt, szervet stb.〉 belülről befed, beborít vmi’ ❖ Az itt leírt sejtszövet a’ herezsacskó vagy borék szilámával [= az ún. tunica dartosszal, vagyis a herezacskó külső rétegével] hasonló alkotásu ’s vele egy folytonban bélleli mind a’ hímvesszőt, mind a’ borékot (1848 Pólya József 8371001, 10) | belül a köpeny felületéről származó hámsejtekkel bélelt tüsző (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a mesterséges érfalon a vér monocytái az eredeti ér falát bélelő sejteknek megfelelő sejteket, endothelsejteket képeznek (1973 Törő Imre CD30) | idegsejtek érzősertéivel bélelt idegcsatorna (1995 Természet Világa CD50).

3. ’〈vminek a felületét, kül. a belsejét, (hát)oldalát〉(megerősítés céljából) védőréteggel, burkolattal ellátja’ ❖ A’ vizet egy gépely által négy ló huzza fel két nagy hordóban egy ónnal bélett iszonyú nagy tsatornába (1793 Sándor István C3665, 332) | Nem volna e czélirányos az oszlopokat általában vassal bélelni (1833 Széchenyi István minden írása CD1501) | [a kocsi] minden oldalról vaslapokkal van béllelve a’ golyók ellen (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 37) | vassal bélelt nagykaput (1898 Móra István 8321001, 45) | Rövid, vassal bélelt somfabotot vett a kezébe (1913 Krúdy Gyula 9365011, 69) | [III. Endre kétszárnyú oltárképe] fával bélelt ezüstlap, poncolt díszítéssel (1930 Hóman Bálint CD42) | [a cserépkályha] melegíthet villannyal (ehhez még kémény sem kell), működhet gázzal (ehhez azonban a kéményt bélelni kell) (1996 Lakáskultúra CD39).

3a. (ritk) ’〈vmely tárgyat〉 védőrétegként borít vmi’ ❖ [a polgármester] ajtaját tengerzöld párna béleli (1932 Gulyás Pál CD10).

4. ( /nyj v. tréf) ’megtölt, teletöm, telerak vmivel vmit’ ❖ A bürökkel és vaddinnye indával nyakig béllelt udvaron (1848 Bernát Gáspár 8052002, 27) | [egy nagyváros] utczáit hónapok óta golyókkal bélelik a francia és angol ütegek (1855 Jókai Mór C2258, 289) | tejhabbal bélelt indián-fánkot (1882 Lauka Gusztáv C2891, 165) | bankóval béleld a markát (1925 Budapesti Hírlap jan. 8. C4713, 5) | mazsolával bélelt kuglófra (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 239) | kicsi napszámos leánykák cukorrépalapival bélelték kötényüket várandós-kerekded formára (1972 Sütő András 9620018, 97) | lúdtollal bélelt vánkos (2000 Benczik Gyula CD36).

5. (ign-i alakban) (kissé rég, pejor) ’〈személyt v. annak magatartását, gondolkodását, érzelmeit (vmely) azonnal nem észlelhető, nem szembetűnő hiba, rossz tulajdonság, hamis szándék〉 eltölt, betölt’ ❖ Ennye, hamiſsággal bérlett! ugyan el tudod hányni A’ ſulykot Lélek keſerít! ’s hát te vagy anyja A’ vidámságnak? (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 80) | minden tett ’s eszközlésben csak azon nyomoru haszonlest ’s önséget látják, mellyel önkeblök van bélelve (1831 Széchenyi István CD1501) | Gyarlósággal béllelt emberek (1843 Pesti Hírlap CD61) | három ügyvédnek a nyelve Sok rongy-hazugsággal bélelve (1868–1873 Arany János ford.–Burns 8014114, 316) | Küzködő, tétova szerelem féle, kölcsönösen keresett vásottságba burkolt s gyanakvó vonzalmakkal bélelt (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 196) | reakcióval bélelt függetlenségi szólampolitikától (1965 Hanák Péter CD53).

Ö: ki~, meg~.

ÖU: be~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bél; ÉKsz.; SzT. ~, béleltet, béleltethet; ÚMTsz.

béll lásd bélel
bélel tárgyas ige 1b
béll 3b4 (/nyj)
béllel 1b (rég)
bérel 6b (rég)
1.
〈ruhát〉 – belső oldalára bélésanyagot varrva – béléssel ellát
nyusztal [!] béllett köntösbe öltözteti
(1788 Decsy Sámuel)
[a zeke] könnyü gyapju batiszt kelméből van készitve, […] melynek ujja és eleje selyemmel van bélelve, hátulja pedig minden bélés nélkül van
(1861 Férfidivatközlöny)
[az aranygyapjas] rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszu öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny
(1893 PallasLex.)
báránybőrrel bélelt bekecsét
(1943 Gábor Andor)
[a 19. századi magyar parasztviselet egyik darabja volt] a vattás rékli, amelynek két réteg kelméje (szövet, selyem, kasmír) közé (paplanvarrással) néhány vattaréteget dolgoztak, esetleg vatelinnal bélelték
(1982 NéprajziLex.)
1a.
〈tárgyat, belső felületet〉 (textil)anyaggal bevon
a’ must egy tiszta vászonnal béllelt kosáron szüretik át
(1842 Pesti Hírlap)
egy szép vörös selyemmel bélelt, kivül diszes jelvényekkel ékesitett hintóban foglaltam helyet
(1854 Vasárnapi Újság)
Bélelni való papiros
(1907 Gárdonyi Géza)
[a tábornok] nézegette a vörös, zöld, fehér selyemmel bélelt tokban őrzött érdemrendeket
(1942 Márai Sándor)
[A borjúbőr tarisznya] belsejét házi vászonnal bélelték
(1977 NéprajziLex.)
zöld posztóval bélelt fadobozban
(1992 Kovács S. Tibor)
1b. (ritk)
〈vmely tárgyat, ruhaneműt〉 belül bélésként borít vmi
[a mentéket] a főrendnek nyuszt, hiúz vagy rókatorok, uraknak, főembereknek rókabőr, még lejjebb lévő nemeseknek báránybőr bélelte
(1997 Magyar néprajz)
[A szemétprés] belsejét vastag, nedvességálló szemeteszsák béleli
(1997 Lakáskultúra)
1c.
vminek a belsejét beszórja, beteríti vmivel, hogy arra rátegyen vmit
[a borz] egész nap föld alatt, mélyen ásott lyukban […] famohhal ’s fűvel bélelt tágas fekvésben hever
(1829 Pák Dienes)
[meleg vidékeken] a kicsépelt vagy elnyomtatott gabnát szárazföldben mélyen kivájt s szalmával bélelt gömbölyü vermekbe [rakják el]
(1854 Gazdasági Lapok)
[a fenyvescinege a fészek] csészéjét szőrökkel béleli jó melegre
(1901 Herman Ottó)
A szalmával bélelt szekér most érkezik meg a Daragóról, egy közepes és egy kétszázötven kilós disznóval
(1971 Mészöly Miklós)
[A citromos szardíniakrémet] salátalevéllel bélelt tálkába halmozom, jól kifagyasztom
(1987 Frank Júlia et al.)
2. (ritk)
〈felületén, felszínén〉 beborít, belep, betölt vmit vmi
A Sóhátát fedő üledékösszlet felszínén kisebb-nagyobb tölcsérek, agyaggal bélelt gödrök fordulnak elő. Ezek a sódolinák
(1996 Természet Világa)
a vastagabb harmadidőszaki üledékkel bélelt Budaörsi-medencét a Kőér-patak széles völgytalpa osztja teraszszigetekre, -hátakra
(1997 Magyarország földje)
2a. (Orvos)
〈vmely cső- v. tömlőszerű testrészt, szervet stb.〉 belülről befed, beborít vmi
Az itt leírt sejtszövet a’ herezsacskó vagy borék szilámával [= az ún. tunica dartosszal, vagyis a herezacskó külső rétegével] hasonló alkotásu ’s vele egy folytonban bélleli mind a’ hímvesszőt, mind a’ borékot
(1848 Pólya József)
belül a köpeny felületéről származó hámsejtekkel bélelt tüsző
(1933 Az állatok világa ford.)
a mesterséges érfalon a vér monocytái az eredeti ér falát bélelő sejteknek megfelelő sejteket, endothelsejteket képeznek
(1973 Törő Imre)
idegsejtek érzősertéivel bélelt idegcsatorna
(1995 Természet Világa)
3.
〈vminek a felületét, kül. a belsejét, (hát)oldalát〉 (megerősítés céljából) védőréteggel, burkolattal ellátja
A’ vizet egy gépely által négy ló huzza fel két nagy hordóban egy ónnal bélett iszonyú nagy tsatornába
(1793 Sándor István)
Nem volna e czélirányos az oszlopokat általában vassal bélelni
(1833 Széchenyi István minden írása)
[a kocsi] minden oldalról vaslapokkal van béllelve a’ golyók ellen
(1844 Tóth Lőrinc)
vassal bélelt nagykaput
(1898 Móra István)
Rövid, vassal bélelt somfabotot vett a kezébe
(1913 Krúdy Gyula)
[III. Endre kétszárnyú oltárképe] fával bélelt ezüstlap, poncolt díszítéssel
(1930 Hóman Bálint)
[a cserépkályha] melegíthet villannyal (ehhez még kémény sem kell), működhet gázzal (ehhez azonban a kéményt bélelni kell)
(1996 Lakáskultúra)
3a. (ritk)
〈vmely tárgyat〉 védőrétegként borít vmi
[a polgármester] ajtaját tengerzöld párna béleli
(1932 Gulyás Pál)
4. (/nyj v. tréf)
megtölt, teletöm, telerak vmivel vmit
A bürökkel és vaddinnye indával nyakig béllelt udvaron
(1848 Bernát Gáspár)
[egy nagyváros] utczáit hónapok óta golyókkal bélelik a francia és angol ütegek
(1855 Jókai Mór)
tejhabbal bélelt indián-fánkot
(1882 Lauka Gusztáv)
bankóval béleld a markát
(1925 Budapesti Hírlap jan. 8.)
mazsolával bélelt kuglófra
(1961 e. Hatvany Lajos)
kicsi napszámos leánykák cukorrépalapival bélelték kötényüket várandós-kerekded formára
(1972 Sütő András)
lúdtollal bélelt vánkos
(2000 Benczik Gyula)
5. (ign-i alakban) (kissé rég, pejor)
〈személyt v. annak magatartását, gondolkodását, érzelmeit (vmely) azonnal nem észlelhető, nem szembetűnő hiba, rossz tulajdonság, hamis szándék〉 eltölt, betölt
Ennye, hamiſsággal bérlett! ugyan el tudod hányni A’ ſulykot Lélek keſerít! ’s hát te vagy anyja A’ vidámságnak?
(1777 Baróti Szabó Dávid)
minden tett ’s eszközlésben csak azon nyomoru haszonlest ’s önséget látják, mellyel önkeblök van bélelve
(1831 Széchenyi István)
Gyarlósággal béllelt emberek
(1843 Pesti Hírlap)
három ügyvédnek a nyelve Sok rongy-hazugsággal bélelve
(1868–1873 Arany János ford.Burns)
Küzködő, tétova szerelem féle, kölcsönösen keresett vásottságba burkolt s gyanakvó vonzalmakkal bélelt
(1926 Tersánszky Józsi Jenő)
reakcióval bélelt függetlenségi szólampolitikától
(1965 Hanák Péter)
ÖU: bebélel
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bél; ÉKsz.; SzT. ~, béleltet, béleltethet; ÚMTsz.

Beállítások