belletrista fn és mn 

I. fn 6A (jelzőként is) (kissé rég)

’olyan író, aki művészi igényű prózát ír, szépíró’ ❖ Belletrista: Gyönyörödtet munkák Irója (1789 Kazinczy Ferenc C2517, 257) | most belletristáink java 3 divatlapba, s még politicai lapokba is dolgozik (1846 Pesti Divatlap C5838, 17) | Kenedi Géza, mint publicista, egyenesen lenéz bennünket, belletristákat (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | az orosz belletristák nemcsak magukban véve nagyok, hanem az egyetemes világirodalomban is határozottan vezető szerepet játszanak (1922 Szabó Endre CD10) | A belletrista íróknál nagyobb hatással voltak a német eszmék fejlődésére a tudósok és gondolkodók (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 20) | a magukat tudósoknak képzelő belletristák, zsurnaliszták és dilettánsok (1934 Pintér Jenő CD44).

II. mn 0 (jelzőként) ( /Irodt)

’szépírói eszközöket (mesterkélten) használó, irodalmi igényű v. irodalmiaskodó 〈írás(jegy), stílus〉’ ❖ nálunk, ahol annyi az úgynevezett író: abszolúte nem írnak az emberek. Nem értve természetesen a hírlapok tárca- és egyéb belletrista cikkeit (1897 Ady Endre CD0801) | A részletekben meghúzódó belletrista finomságokat csak addig tudjuk igazán élvezni, amíg nem az írói rutin futószalagjáról kerülnek elénk (1948 Pándi Pál 2052033, 112) | Ez az ún. belletrista stílus, amelyik a „dalom – forradalom” rímpárhoz hasonló fordulatokkal operál (1991 Gránicz István 2028019, 193).

Vö. IdSz.

belletrista főnév és melléknév
I. főnév 6A (jelzőként is) (kissé rég)
olyan író, aki művészi igényű prózát ír, szépíró
Belletrista: Gyönyörödtet munkák Irója
(1789 Kazinczy Ferenc)
most belletristáink java 3 divatlapba, s még politicai lapokba is dolgozik
(1846 Pesti Divatlap)
Kenedi Géza, mint publicista, egyenesen lenéz bennünket, belletristákat
(1893 Mikszáth Kálmán)
az orosz belletristák nemcsak magukban véve nagyok, hanem az egyetemes világirodalomban is határozottan vezető szerepet játszanak
(1922 Szabó Endre)
A belletrista íróknál nagyobb hatással voltak a német eszmék fejlődésére a tudósok és gondolkodók
(1928 TolnaiÚjLex.)
a magukat tudósoknak képzelő belletristák, zsurnaliszták és dilettánsok
(1934 Pintér Jenő)
II. melléknév 0 (jelzőként) (/Irodt)
szépírói eszközöket (mesterkélten) használó, irodalmi igényű v. irodalmiaskodó 〈írás(jegy), stílus〉
nálunk, ahol annyi az úgynevezett író: abszolúte nem írnak az emberek. Nem értve természetesen a hírlapok tárca- és egyéb belletrista cikkeit
(1897 Ady Endre)
A részletekben meghúzódó belletrista finomságokat csak addig tudjuk igazán élvezni, amíg nem az írói rutin futószalagjáról kerülnek elénk
(1948 Pándi Pál)
Ez az ún.úgynevezett belletrista stílus, amelyik a „dalom – forradalom” rímpárhoz hasonló fordulatokkal operál
(1991 Gránicz István)
Vö. IdSz.

Beállítások