belviszony fn 4A (rendsz. tbsz-ban)
1. ’vmely ország határain belül tapasztalható állapot, a jellemző társadalmi, gazdasági, belpolitikai helyzet, ill. ezen adottságok összessége’ ❖ [az újságban e két oszlop] eladási jelentéseket tárgyaz; ezen négy pedig külpolitikát; e kettő belviszonyokat (1835 Széchenyi István CD1501) | tárgyak, mellyek csak az ország’ belviszonyait illetik, […] belügyeknek neveztetnek (1846 Eötvös József C1609, 222) | rendezendők véglegesen a monarchia belviszonyai (1861 Toldy István ford.–Eötvös C4189, 121) | [III. Henrik franciák elleni hadjárata] nemcsak az angol belviszonyok alakulásában éreztette hatását (1936 Váczy Péter CD42) | I. Ulászló, majd II. Lajos nem volt abban a helyzetben, hogy döntő befolyást gyakoroljon országa belviszonyaira (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég, ritk) ’vmely állam belső életére, helyzetére vonatkozó kérdés, belügy’ ❖ ez többé nem belviszony. Ez az európai diplomáciát érdeklő tény, s azzal tréfálni nem lehet (1849 Jókai Mór CD18).
2. (vál) ’vmely kisebb közösség, csoport adottságainak összessége, belső helyzete, állapota, es. működése’ ❖ megnemszünő kutya és macska közti rút belviszonyink (1843 Széchenyi István C3882, 148) | A nem czéhbeli kézmű-iparágak belviszonya (1854 Vasárnapi Újság CD56) | azért sem érezhetem magamat hivatva ebbe beavatkozni, mivel pártjuk [ti. a Függetlenségi Párt] belviszonyait nem ismerem (1890 Kossuth Lajos CD32) | [az] iskola régi hallgatói egyesületeket hoznak létre, saját hírlevélből tájékozódnak köreik belviszonyairól (1998 Figyelő CD2601).
3. (rég, Ép) ’vmely épületnek, rendsz. várnak, erődítménynek stratégiai fontosságú belső elrendezése, szerkezete, felépítése’ ❖ Ügyes ellenség, ollyan, ki a [komáromi] vár belviszonyaival ismeretes, egy részről a másikra csalhatja a figyelmet (1848 Csányi László¹ CD32) | jól ismerte a megközelíthetetlen erősség [ti. erődítmény] belviszonyait (1880 Csiky Gergely C1311, 19).
4. (rég, Nyelvt) ’〈a külviszonnyal szemben az ún. inessivus, illativus és elativus összefoglaló megnevezéseként:〉 belső helyviszony, vkinek, vminek egy körülhatárolt és áthatolható térhez való viszonya, ill. az ezt jelölő toldalék’ ❖ [A finn nyelvben] csak a’ belviszonyok közepsője, a’ s-ne szenved nagyobb változást, sen-né […] változván (1863 Hunfalvy Pál C2147, 301).
ÖE: ~rag.