bepólyáz ts ige 4a

1. ’〈csecsemőt〉 pólyába tesz, ill. pólyázásra haszn. textíliába begöngyöl’ ❖ bé- nem póllyáztatik [a gyermek] (1783 Molnár János C0290, 125) | [a morvaországi szláv néphagyomány szerint a gyermekágyban meghalt anya] hat héten át minden éjjel ellátogat a másvilágról elárvúlt kis gyermekéhez, hogy megfüröszsze és bepólyázza (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | belép a Mama, karján bepólyázott újszülött (1970 Örkény István 9500038, 371).

2. (átv is) ’puha, laza anyaggal, kül. textilfélével beburkol, ill. ilyen anyagba bebugyolál vkit, vmit’ ❖ Mihejt [a fuldoklót] ki-vonták a’ [jéghideg] vizbl, posztókkal és vásznakkal bé-pólázták (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 248) | bepólyázá a könyvet papirokba, bekötözé sokszorosan zsinórral (1818 k. Fáy András¹ 8139003, 253) | Olyan csendesen jött a hintó a vaksötét éjszakában, hogy még a szomszédok se vehették észre érkezését. A lovak lába bepólyázva, a kerekeken pokróc (1903 Krúdy Gyula CD54) | Lenau lelke csupa zúzódás volt, noha puha muzsikával pólyázta be magát a „valóság éles kövei” ellen (1934 Babits Mihály 9014136, 194) | Hogy ne maradjon nagy hasa [a szülés után az anyának], vászonnal jó szorosan bepólyázták a nőt deréktól lefelé (1990 Magyar néprajz CD47).

3. ’〈sebet, ill. sebes(ült) v. fájó, beteg testrészt〉(vmilyen gyógyító anyagot ráhelyezve) pólyával, es. más kötözőszerrel beköt, ill. 〈sérültet〉 ilyen módon kezel, bekötöz’ ❖ gyengéden bepólyázza Az iunak sebét (1844–1847 Garay János C1818, 194) | [jöttömre] még az öreg bepólyázott kocsmáros is felkönyökölt (1927 Móricz Zsigmond CD10) | [az orvos] a sebre Visnyevszkij-kenőcsöt kent – az egész kart bepólyázta (1950 Illés Béla 9272001, 39).

J: bepólyál.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. pólya; ÉKsz.

bepólyáz tárgyas ige 4a
1.
〈csecsemőt〉 pólyába tesz, ill. pólyázásra haszn. textíliába begöngyöl
bé- nem póllyáztatik [a gyermek]
(1783 Molnár János)
[a morvaországi szláv néphagyomány szerint a gyermekágyban meghalt anya] hat héten át minden éjjel ellátogat a másvilágról elárvúlt kis gyermekéhez, hogy megfüröszsze és bepólyázza
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
belép a Mama, karján bepólyázott újszülött
(1970 Örkény István)
2. (átv is)
puha, laza anyaggal, kül. textilfélével beburkol, ill. ilyen anyagba bebugyolál vkit, vmit
Mihejt [a fuldoklót] ki-vonták a’ [jéghideg] vizbl, posztókkal és vásznakkal bé-pólázták
(1793 Segesvári István ford.Derham)
bepólyázá a könyvet papirokba, bekötözé sokszorosan zsinórral
(1818 k. Fáy András¹)
Olyan csendesen jött a hintó a vaksötét éjszakában, hogy még a szomszédok se vehették észre érkezését. A lovak lába bepólyázva, a kerekeken pokróc
(1903 Krúdy Gyula)
Lenau lelke csupa zúzódás volt, noha puha muzsikával pólyázta be magát a „valóság éles kövei” ellen
(1934 Babits Mihály)
Hogy ne maradjon nagy hasa [a szülés után az anyának], vászonnal jó szorosan bepólyázták a nőt deréktól lefelé
(1990 Magyar néprajz)
3.
〈sebet, ill. sebes(ült) v. fájó, beteg testrészt〉 (vmilyen gyógyító anyagot ráhelyezve) pólyával, es. más kötözőszerrel beköt, ill. 〈sérültet〉 ilyen módon kezel, bekötöz
gyengéden bepólyázza Az iunak sebét
(1844–1847 Garay János)
[jöttömre] még az öreg bepólyázott kocsmáros is felkönyökölt
(1927 Móricz Zsigmond)
[az orvos] a sebre Visnyevszkij-kenőcsöt kent – az egész kart bepólyázta
(1950 Illés Béla)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. pólya; ÉKsz.

Beállítások