bérfa (6A) l. bélfa

bélfa fn 6A (nyj v. Népr)bérfa, bőrfa, bűrfa

1. ’a járom középső részén levő, az ún. járomfőt az alsó fával összekötő (két) fa alkatrész (egyike)’ ❖ Bélfa, a’ járomba fel nyulo fa (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, 97) | Amikor az ökör a szekér huzásánál nem egyenesen tartja nyakát, egész erejét nem a járom bé-fájának fesziti, hanem részben a járomszegnek fesziti, mintha a járomból ki akarna törni: ez a szegre-huzás (1907 Pesti Napló márc. 31. C6302, 3) | A járom legfontosabb részei: a járomfő (igafő, toló, vonó), az alfa, az ezt és a járomfőt összekötő bélfa, berec vagy kázla, aztán a két járomszeg (igaszeg), valamint a jármot a rúdfejhez csatoló nyakszeg (1979 NéprajziLex. CD47).

2. ’〈szekér, szán, hajó stb. oldalának, ill. kül. rakomány szállításakor haszn. kiegészítő tartozékának megnevezésére〉’ ❖ gyaka, hegyes karó, ſzekér, lajtorjából ki álló hegyezett bél-fák (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 29) | [bálvány] az a vastag, rendesen domboru szegélyfa, mely a fahajó fedélzetét oldalról körülfogja, s ebben az alakjában bőrfának is nevezik (1893 PallasLex. CD02) | Leszállok a szánrul, de úgy megyek utána, hogy fogom a bérfát (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 96) | a nehéz, megterhelt szekerek szekérderekát kötik át vele [ti. a derékkötő lánccal] úgy, hogy a felső bűrfák közepére hurkolják a láncot (1977 NéprajziLex. CD47) | A rönköt a szán hosszában helyezték az eplényre, az ölfát pedig keresztbe rakták rá, de előbb két hosszú bőrfát, csántérfát fektettek az eplényekre a szán hosszában (1999 Magyar néprajz CD47).

3. ’a vetélőben levő rugalmas pálca, amelyen a cséve forog’ ❖ Bélfa: ezen forog a cső a vetőllőbe (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 281) | A vetélőbe a csűre [= csőre] csavart fonalat a bélfa segítségével helyezik be (1959 Magyar Nyelvjárások C6399, 121).

ÖE: ~szög.

Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bérfa lásd bélfa
bélfa főnév 6A (nyj v. Népr)
bérfa 6A
bőrfa 6A
bűrfa 6A
1.
a járom középső részén levő, az ún. járomfőt az alsó fával összekötő (két) fa alkatrész (egyike)
Bélfa, a’ járomba fel nyulo fa
(1816 Gyarmathi Sámuel)
Amikor az ökör a szekér huzásánál nem egyenesen tartja nyakát, egész erejét nem a járom bé-fájának fesziti, hanem részben a járomszegnek fesziti, mintha a járomból ki akarna törni: ez a szegre-huzás
(1907 Pesti Napló márc. 31.)
A járom legfontosabb részei: a járomfő (igafő, toló, vonó), az alfa, az ezt és a járomfőt összekötő bélfa, berec vagy kázla, aztán a két járomszeg (igaszeg), valamint a jármot a rúdfejhez csatoló nyakszeg
(1979 NéprajziLex.)
2.
〈szekér, szán, hajó stb. oldalának, ill. kül. rakomány szállításakor haszn. kiegészítő tartozékának megnevezésére〉
gyaka, hegyes karó, ſzekér, lajtorjából ki álló hegyezett bél-fák
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[bálvány] az a vastag, rendesen domboru szegélyfa, mely a fahajó fedélzetét oldalról körülfogja, s ebben az alakjában bőrfának is nevezik
(1893 PallasLex.)
Leszállok a szánrul, de úgy megyek utána, hogy fogom a bérfát
(1935 Móricz Zsigmond)
a nehéz, megterhelt szekerek szekérderekát kötik át vele [ti. a derékkötő lánccal] úgy, hogy a felső bűrfák közepére hurkolják a láncot
(1977 NéprajziLex.)
A rönköt a szán hosszában helyezték az eplényre, az ölfát pedig keresztbe rakták rá, de előbb két hosszú bőrfát, csántérfát fektettek az eplényekre a szán hosszában
(1999 Magyar néprajz)
3.
a vetélőben levő rugalmas pálca, amelyen a cséve forog
Bélfa: ezen forog a cső a vetőllőbe
(1872 Magyar Nyelvőr)
A vetélőbe a csűre [= csőre] csavart fonalat a bélfa segítségével helyezik be
(1959 Magyar Nyelvjárások)
ÖE: bélfaszög
Vö. CzF.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások