berke¹ fn 6Bberge (rég) , birke (rég, nyj is) , bürke (rég)

1. (kissé rég, Növ is) ’vékony, hajlékony tengelyű, rendsz. lecsüngő füzérvirágzat, amely elvirágzás után egészben hullik le; barka¹’ ❖ Bürke, das Kätzlein an Nussbäumen (1779 Magyar grammatika C2985, 176) | Birke […] bürke, berke, berge, dió, v. mogyoró fa’ virága (1792 Kisded szótár C0816, 20) | Barka, Hazslinszkynál Berke is (növ.) (amentum v. julus), a füzér virágzatnak az a fajtája, melynek a tengelye gyenge, hajlékony, s végre elvirágzás (himbarka) v. gyümölcsérés után a fáról mindenestül lehull (1893 PallasLex. CD02) | a barka szó még a XVIII. század végén sem volt általános a fűzfabarka jelzésére […]. Barka alakjában csak a XVII. század elején, de berke (birke, bürke) alakjában már a XVI. század közepén [feltűnt] (1932 Rapaics Rajmund CD35) | A fűzfák berkéje is kinyílik a kertek alján (1948 Szabó Pál² 9631005, 162).

2. (nyj) ’a kukorica porzós virága; címer¹’ ❖ Berke = a tengeriszár legfelsőbb részén levő, virágszerű bokréta (1910 Magyar Nyelv C5852, 94) | A tengerinek beszélnek a gyökeréről, a száráról, a leveléről, a csövéről (termő virágáról) és a berkéjéről (hímvirágáról) (1955 Néprajzi Értesítő C6405, 273) | berke ’kukorica-barka’ (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 479).

3. (rég) ’fűz-, nyír- v. mogyorófa ágából készült, rendsz. kötözésre haszn. vessző’ ❖ A hordók ilyetén kötésére volt egy más magyar szavunk is, melyet a berke (gebüsch, virgultum, kötő-vessző) szóból formáltak (1905 Magyar Nyelv C0357, 316) | Akkoriban [ti. a 16–17. században] évente kétszer kellett a faabroncsokat berkének nevezett kötővesszővel újrakötni (1991 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fa.

Vö. CzF. barka, berge, birke, bürke; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. berke²

berke¹ főnév 6B
berge (rég)
birke (rég, nyj is)
bürke (rég)
1. (kissé rég, Növ is)
vékony, hajlékony tengelyű, rendsz. lecsüngő füzérvirágzat, amely elvirágzás után egészben hullik le; barka¹
Bürke, das Kätzlein an Nussbäumen
(1779 Magyar grammatika)
Birke […] bürke, berke, berge, dió, v.vagy mogyoró fa’ virága
(1792 Kisded szótár)
Barka, Hazslinszkynál Berke is (növ.növény) (amentum v.vagy julus), a füzér virágzatnak az a fajtája, melynek a tengelye gyenge, hajlékony, s végre elvirágzás (himbarka) v.vagy gyümölcsérés után a fáról mindenestül lehull
(1893 PallasLex.)
a barka szó még a XVIII. század végén sem volt általános a fűzfabarka jelzésére […]. Barka alakjában csak a XVII. század elején, de berke (birke, bürke) alakjában már a XVI. század közepén [feltűnt]
(1932 Rapaics Rajmund)
A fűzfák berkéje is kinyílik a kertek alján
(1948 Szabó Pál²)
2. (nyj)
a kukorica porzós virága; címer¹
Berke = a tengeriszár legfelsőbb részén levő, virágszerű bokréta
(1910 Magyar Nyelv)
A tengerinek beszélnek a gyökeréről, a száráról, a leveléről, a csövéről (termő virágáról) és a berkéjéről (hímvirágáról)
(1955 Néprajzi Értesítő)
berke ’kukorica-barka’
(1959 Magyar Nyelvőr)
3. (rég)
fűz-, nyír- v. mogyorófa ágából készült, rendsz. kötözésre haszn. vessző
A hordók ilyetén kötésére volt egy más magyar szavunk is, melyet a berke (gebüsch, virgultum, kötő-vessző) szóból formáltak
(1905 Magyar Nyelv)
Akkoriban [ti. a 16–17. században] évente kétszer kellett a faabroncsokat berkének nevezett kötővesszővel újrakötni
(1991 Magyar néprajz)
ÖE: berkefa
Vö. CzF. barka, berge, birke, bürke; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. berke²

Beállítások