berogy tn ige 2a9

1. ’〈vmely üreges, boltozatos építmény v. természetes alakulat (teteje, oldala), ill. annak egy része〉(befelé) omolva le- v. összedől; beomlik’ ❖ einfallen: […] bérogyni, öſzverogyni, mint a’ ház (1803 Márton József¹ C5801, 489. hasáb) | láttam a’ helyet, a’ hol be rogyott az 500 egynehány gyalog emberrel rakott vas híd (1815 Dessewffy József C2566, 179) | [a deszkával bélelt kút tovább tart, mint a földkút,] mert nem rogyik be egykönnyen (1938 Fehér Gyula C6588, 180) | [a lakatlan házon] berogyott a tető, megroskadtak a falak (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈földfelszín (egy része) terhelésénél fogva v. szerkezeti változása folytán, ill. az alatta képződött üreg miatt〉 behorpad, besüllyed, ill. beomlik, beszakad’ ❖ A felszínalatti vízfolyások gyakran annyira keresztül-kasulfúrják [!] az altalajt, hogy a felső rétegek alátámasztásukat elvesztik és a felszín berogy (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 133) | amint a mélyben nagyobb üreg támad, a fölötte levő kőzettömeg nem elég állékony és könnyen berogy (1941 Kotsis Tivadar CD52).

1b. (irod) ’〈szem〉 kimerültség, betegség v. halál miatt mélyen ülővé válik, beesik’ ❖ Melinda! […] Világot érő szép szemed berogy – mejjed hideg mint a’ márvány – nem élleszt többé fel egyj Jaj-szó is tégedet! (1819 Katona József 8226029, 299) | Mintha megholt apja berogyott szeme pillogna rá (1931 Szabó Pál² CD10) | Elfáradtak az én füleim és az én szemeim berogytak (1965 Szécsi Margit 9646024, 39).

2. ’kimerülten v. magatehetetlenül, ill. életét vesztve vhova, vmibe roskad, dől’ ❖ A’ temetőn egy Itas [!] haza tévelytébe’ keresztl Tántorogván, egy kész sírba berogyni talált (1817 Vitkovics Mihály C4528, 107) | [a népnek] közel sírja széle, S mikor berogyik annak mélyébe A kormány is elsüllyed véle (1832 Debreczeni Márton C1373, 148) | Találtam, szerencse, széltől fordulva éppen, egy akkora faodút, mint egy kemencepucik. Ebbe berogytam és pihentem. Még aludtam is egyet a száraz levelen (1921–1941 Tersánszky Józsi Jenő C5091, 133).

3. ’〈vki(nek a lába)(egy pillanatra) elerőtlenedik, megroggyan’ ❖ A nyurga legény lihegve küzködik: […] néha berogy, de újra fölemelkedik a szekrénnyel együtt (1930 Gelléri Andor Endre CD10) | két kacska lábad bokában berogyva esetlen rajzú ábrát ír a porba (1956 Kiss Jenő¹ 2005066, 682).

Vö. CzF.; ÉKsz.

berogy tárgyatlan ige 2a9
1.
〈vmely üreges, boltozatos építmény v. természetes alakulat (teteje, oldala), ill. annak egy része〉 (befelé) omolva le- v. összedől; beomlik
einfallen: […] bérogyni, öſzverogyni, mint a’ ház
(1803 Márton József¹)
láttam a’ helyet, a’ hol be rogyott az 500 egynehány gyalog emberrel rakott vas híd
(1815 Dessewffy József)
[a deszkával bélelt kút tovább tart, mint a földkút,] mert nem rogyik be egykönnyen
(1938 Fehér Gyula)
[a lakatlan házon] berogyott a tető, megroskadtak a falak
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
〈földfelszín (egy része) terhelésénél fogva v. szerkezeti változása folytán, ill. az alatta képződött üreg miatt〉 behorpad, besüllyed, ill. beomlik, beszakad
A felszínalatti vízfolyások gyakran annyira keresztül-kasulfúrják [!] az altalajt, hogy a felső rétegek alátámasztásukat elvesztik és a felszín berogy
(1927 TolnaiÚjLex.)
amint a mélyben nagyobb üreg támad, a fölötte levő kőzettömeg nem elég állékony és könnyen berogy
(1941 Kotsis Tivadar)
1b. (irod)
〈szem〉 kimerültség, betegség v. halál miatt mélyen ülővé válik, beesik
Melinda! […] Világot érő szép szemed berogy – mejjed hideg mint a’ márvány – nem élleszt többé fel egyj Jaj-szó is tégedet!
(1819 Katona József)
Mintha megholt apja berogyott szeme pillogna rá
(1931 Szabó Pál²)
Elfáradtak az én füleim és az én szemeim berogytak
(1965 Szécsi Margit)
2.
kimerülten v. magatehetetlenül, ill. életét vesztve vhova, vmibe roskad, dől
A’ temetőn egy Itas [!] haza tévelytébe’ keresztl Tántorogván, egy kész sírba berogyni talált
(1817 Vitkovics Mihály)
[a népnek] közel sírja széle, S mikor berogyik annak mélyébe A kormány is elsüllyed véle
(1832 Debreczeni Márton)
Találtam, szerencse, széltől fordulva éppen, egy akkora faodút, mint egy kemencepucik. Ebbe berogytam és pihentem. Még aludtam is egyet a száraz levelen
(1921–1941 Tersánszky Józsi Jenő)
3.
〈vki(nek a lába) (egy pillanatra) elerőtlenedik, megroggyan
A nyurga legény lihegve küzködik: […] néha berogy, de újra fölemelkedik a szekrénnyel együtt
(1930 Gelléri Andor Endre)
két kacska lábad bokában berogyva esetlen rajzú ábrát ír a porba
(1956 Kiss Jenő¹)
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások