berreg ige 2b

1. tn ’〈gyorsan forgó v. rázkódó, mozgása következtében vminek nekiverődő, es. súrlódó tárgy, szerkezet, ill. ilyennel ellátott eszköz, gép〉 folyamatos, időnként felerősödő tompa zörejt, rendsz. mélyebb, pergő hangot hallat’ ❖ Berreg az üst, csitteg-csattog (1865 Tolnai Lajos C4218, 188) | a rokka berregő kerekének hajtása közben (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A kocsi vár lent, berreg a motor (1909 Nagy Zoltán CD10) | kinyúlt a damil, berregett az orsó (1958 Esti Hírlap júl. 9. C0122, 3) | német turisták berregtették a filmfelvevőjüket (1975 Csoóri Sándor 2042052, 86) | berregve elhúzó repülőgépek (1990 A magyar irodalom története CD53) | egy egész éjszakán át berregő kompresszor (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈hangadással vmit jelző szerkezet, készülék, es. hangszer〉 ilyenféle hangot hallat’ ❖ berreg egy doromb (1883 Komjáthy Jenő C2724, 101) | Hajnaltájt-tyhű! milyen forradalom! Berreg, zakatol az óra szilajon (1885 Endrődi Sándor C1570, 223) | berreg a telefon (1891 Mikszáth Kálmán C3150, 80) | Az óra tizenkettőt berregett (1906 Ambrus Zoltán C0593, 170) | megszólal a csengő, dallamos, nem annyira rondán berreg, mint sok más gimnáziumban (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈ember, kül. (motoros jármű hangját utánzó) gyermek〉 nyelvét v. lazán összezárt ajkát folyamatosan pergetve ehhez hasonló hangot hallat’ ❖ [Hany Istók] játszva berregni szokott a szájával, de szavat ejteni soha sem tudott (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [A gyerek] berregve nekirontott a kertnek, verte lábával az út porát, autót játszott (1963 Rónay György 9573001, 277) | Két karját lengetve repült Andris a szobában, zúgott és berregett: zzzze, brrrrr, zzzzzr, brrrrrr … (1978 Török Sándor 1157003, 126) | [Iva Bittová] kitágítja a zene határait; vinnyog, ajkaival csettint, nyelvét szájpadlásához érintve berreg, fújtat, mindezt a zene ritmusának megfelelően (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’〈(emberi) hang, es. beszéd〉 ehhez hasonlóan hangzik, szól’ ❖ Mit [= minek] berregnek az én fülembe most haszontalan, kis esetű komédiák? (1902 Ady Endre CD0801) | Fülemben berreg most is [olvasókönyvem szövege] (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a szájbőgőzve zenélő cigányok] berregő tremulánsokkal [= pergőhangokkal], morgó-búgó torok- és orrhangokkal […] kíséreteket hoznak létre (1977 NéprajziLex. CD47).

2a. ts (ritk) ’monoton hangon hosszan(, ismételve) mond vmit’ ❖ középiskolai gyáriparunk valamely sikerült zsengéje […] így berregne mutatványt tanárjából: – A Falu jegyzője rossz regény, mert alakjai képtelenek: Vilma például egészen angyal, Rétyné egészen ördög, már pedig az életben etc. (1912 Szabó Dezső CD10) | „Boldog idők!” Berregik ők, Forró gyermeki szájak (1922 Turcsányi Elek CD10).

3. tn ’〈madár (dürgéskor), ill. szárnyas rovar〉 folyamatos(, mélyebb) pergő hangot hallat’ ❖ a fajdkakas berregett, farkát legyezőnek terjengetve (1872 Jókai Mór C2289, 32) | berregve kerekedtek szárnyra a nyugtalanításhoz nem szokott fáczányok (1881 Vajkay Károly C4674, 98) | darazsak berregtek zsindelyre ragasztott fészkük körül (1979 Domahidy András 1036002, 103).

3a. (nyj) ’〈kutya〉 morog’ ❖ Berreg, knurrt. „Ne berregj!” (1838 Magyar tájszótár C6656, 38) | [a kutya] az idegen kankutyára v. falatját féltve, erreget, berreg (1878 Fialowski Lajos C5945, 421).

4. tn (nyj) bereg ’〈állat, kül. juh, kecske〉 párosodásra való készséget mutat, ill. üzekedik, párosodik’ ❖ mind a’ kos, mind a’ nőſtény mijorákat [= fiatal juhokat] mig beregni nem kezdettek nagyra betsülik (1787 Mátyus István C5881, 199) | a juh berreg, bárányos, bárányzik (1805 Deáki Filep Sámuel ford.–Pilger C1370, 65) | Bėrrėg: a juh mikor fogad (1862 Vadrózsák C2827, 492) | még nem berregett a zsenge bárány; ugrándozva szerteszét tavasz füvén szeplőtelen hízott (1911 Babits Mihály C0695, 134) | [a kost,] amikor már bereg, berbécs-nek nevezik (1959 Vámszer Géza C7173, 91).

ÖU: bele~, fel~, meg~.

Sz: berregés, berreget, berregő, berregős.

Vö. CzF. bėrėg, berrėg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. bereg; ÚMTsz. ~, berregtet

berreg ige 2b
1. tárgyatlan
〈gyorsan forgó v. rázkódó, mozgása következtében vminek nekiverődő, es. súrlódó tárgy, szerkezet, ill. ilyennel ellátott eszköz, gép〉 folyamatos, időnként felerősödő tompa zörejt, rendsz. mélyebb, pergő hangot hallat
Berreg az üst, csitteg-csattog
(1865 Tolnai Lajos)
a rokka berregő kerekének hajtása közben
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A kocsi vár lent, berreg a motor
(1909 Nagy Zoltán)
kinyúlt a damil, berregett az orsó
(1958 Esti Hírlap júl. 9.)
német turisták berregtették a filmfelvevőjüket
(1975 Csoóri Sándor)
berregve elhúzó repülőgépek
(1990 A magyar irodalom története)
egy egész éjszakán át berregő kompresszor
(1994 Magyar Hírlap)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈hangadással vmit jelző szerkezet, készülék, es. hangszer〉 ilyenféle hangot hallat
berreg egy doromb
(1883 Komjáthy Jenő)
Hajnaltájt-tyhű! milyen forradalom! Berreg, zakatol az óra szilajon
(1885 Endrődi Sándor)
berreg a telefon
(1891 Mikszáth Kálmán)
Az óra tizenkettőt berregett
(1906 Ambrus Zoltán)
megszólal a csengő, dallamos, nem annyira rondán berreg, mint sok más gimnáziumban
(1995 Magyar Hírlap)
1b.
〈ember, kül. (motoros jármű hangját utánzó) gyermek〉 nyelvét v. lazán összezárt ajkát folyamatosan pergetve ehhez hasonló hangot hallat
[Hany Istók] játszva berregni szokott a szájával, de szavat ejteni soha sem tudott
(1855 Vasárnapi Újság)
[A gyerek] berregve nekirontott a kertnek, verte lábával az út porát, autót játszott
(1963 Rónay György)
Két karját lengetve repült Andris a szobában, zúgott és berregett: zzzze, brrrrr, zzzzzr, brrrrrr …
(1978 Török Sándor)
[Iva Bittová] kitágítja a zene határait; vinnyog, ajkaival csettint, nyelvét szájpadlásához érintve berreg, fújtat, mindezt a zene ritmusának megfelelően
(1998 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan
(emberi) hang, es. beszéd〉 ehhez hasonlóan hangzik, szól
Mit [= minek] berregnek az én fülembe most haszontalan, kis esetű komédiák?
(1902 Ady Endre)
Fülemben berreg most is [olvasókönyvem szövege]
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
[a szájbőgőzve zenélő cigányok] berregő tremulánsokkal [= pergőhangokkal], morgó-búgó torok- és orrhangokkal […] kíséreteket hoznak létre
(1977 NéprajziLex.)
2a. tárgyas (ritk)
monoton hangon hosszan(, ismételve) mond vmit
középiskolai gyáriparunk valamely sikerült zsengéje […] így berregne mutatványt tanárjából: – A Falu jegyzője rossz regény, mert alakjai képtelenek: Vilma például egészen angyal, Rétyné egészen ördög, már pedig az életben etc.et cetera ’s a többi’
(1912 Szabó Dezső)
„Boldog idők!” Berregik ők, Forró gyermeki szájak
(1922 Turcsányi Elek)
3. tárgyatlan
〈madár (dürgéskor), ill. szárnyas rovar〉 folyamatos(, mélyebb) pergő hangot hallat
a fajdkakas berregett, farkát legyezőnek terjengetve
(1872 Jókai Mór)
berregve kerekedtek szárnyra a nyugtalanításhoz nem szokott fáczányok
(1881 Vajkay Károly)
darazsak berregtek zsindelyre ragasztott fészkük körül
(1979 Domahidy András)
3a. (nyj)
〈kutya〉 morog
Berreg, knurrt. „Ne berregj!”
(1838 Magyar tájszótár)
[a kutya] az idegen kankutyára v.vagy falatját féltve, erreget, berreg
(1878 Fialowski Lajos)
4. tárgyatlan (nyj)
bereg 2b
〈állat, kül. juh, kecske〉 párosodásra való készséget mutat, ill. üzekedik, párosodik
mind a’ kos, mind a’ nőſtény mijorákat [= fiatal juhokat] mig beregni nem kezdettek nagyra betsülik
(1787 Mátyus István)
a juh berreg, bárányos, bárányzik
(1805 Deáki Filep Sámuel ford.Pilger)
Bėrrėg: a juh mikor fogad
(1862 Vadrózsák)
még nem berregett a zsenge bárány; ugrándozva szerteszét tavasz füvén szeplőtelen hízott
(1911 Babits Mihály)
[a kost,] amikor már bereg, berbécs-nek nevezik
(1959 Vámszer Géza)
ÖU: beleberreg, felberreg, megberreg
Sz: berregés, berreget, berregő, berregős
Vö. CzF. bėrėg, berrėg; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. bereg; ÚMTsz. ~, berregtet

Beállítások