besötétít ts ige 4b4

1. (tárgy n. is) ’〈belső teret v. ablakot〉 elsötétít, sötétté tesz úgy, hogy a fényforrást el- v. a külső fényt kizárja’ ❖ verfinstern: besetétítni (1803 Márton József¹ C5802, 754. hasáb) | Besötétítjük az ablakot, és azt gondoljuk, éjszaka van (1897 Gárdonyi Géza C1845, 51) | besötétített, és felgyújtotta a kis asztali lámpát, hadd legyen hangulatvilágítás (1969 Csurka István 9096002, 7) | Levetkőzött, besötétítette a szobát, az ágyba feküdt, magára húzta a takarót (1970 Karinthy Ferenc 9308002, 104).

2. (átv is) ’〈felhő, napfogyatkozás vmely térséget, területet〉 sötétségbe, árnyékba borít’ ❖ Délután öt orakor sötét felhök sötétitették be a láthatárt, majd szűrkébe átmenő jeges fellegek tűntek elő (1890 Felvidéki Szemle 8619001, 3) | Szeme árnyékoltabb, mint a hegyektől besötétített folyam tükre (1927 Mohácsi Jenő CD10) | [a napfogyatkozás] teljesen besötétítette Egyiptomot (1939 Hertz-Biblia ford. CD1204) | árnyékként sötétíti be minden egyes felszállásukat az 1986-ban felrobbant Challenger katasztrófája (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (ritk) ’sötét színűre fest, sötétre színez vmit’ ❖ [Caravaggio] az alakokat mind plasztikusabban alakítja, a háttért teljesen besötétíti (1893 PallasLex. CD02) | egy ló nyújtja ki előttünk megdermedt combjai négyes sorompóját, a patkók nyers vasával, amelyet besötétített a vér (1918 Szomory Dezső 9683002, 103) | [Az ábrán] a besötétített csík mutatja, ahogy egy kiterjedt légizápor által kisugárzott fény megszólaltatja a fotonsokszorozókat (2000 Természet Világa CD50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

besötétít tárgyas ige 4b4
1. (tárgy n. is)
〈belső teret v. ablakot〉 elsötétít, sötétté tesz úgy, hogy a fényforrást el- v. a külső fényt kizárja
verfinstern: besetétítni
(1803 Márton József¹)
Besötétítjük az ablakot, és azt gondoljuk, éjszaka van
(1897 Gárdonyi Géza)
besötétített, és felgyújtotta a kis asztali lámpát, hadd legyen hangulatvilágítás
(1969 Csurka István)
Levetkőzött, besötétítette a szobát, az ágyba feküdt, magára húzta a takarót
(1970 Karinthy Ferenc)
2. (átv is)
〈felhő, napfogyatkozás vmely térséget, területet〉 sötétségbe, árnyékba borít
Délután öt orakor sötét felhök sötétitették be a láthatárt, majd szűrkébe átmenő jeges fellegek tűntek elő
(1890 Felvidéki Szemle)
Szeme árnyékoltabb, mint a hegyektől besötétített folyam tükre
(1927 Mohácsi Jenő)
[a napfogyatkozás] teljesen besötétítette Egyiptomot
(1939 Hertz-Biblia ford.)
árnyékként sötétíti be minden egyes felszállásukat az 1986-ban felrobbant Challenger katasztrófája
(1996 Magyar Hírlap)
3. (ritk)
sötét színűre fest, sötétre színez vmit
[Caravaggio] az alakokat mind plasztikusabban alakítja, a háttért teljesen besötétíti
(1893 PallasLex.)
egy ló nyújtja ki előttünk megdermedt combjai négyes sorompóját, a patkók nyers vasával, amelyet besötétített a vér
(1918 Szomory Dezső)
[Az ábrán] a besötétített csík mutatja, ahogy egy kiterjedt légizápor által kisugárzott fény megszólaltatja a fotonsokszorozókat
(2000 Természet Világa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások