beszédkészség fn 3B8

1. (Pszich is) ’az embernek, ill. vmely személynek az a (biológiai meghatározottságú) képessége, hogy beszéljen, beszédszervekkel szóbeli kommunikációt végezzen’ ❖ Két és fél esztendős korukban a gyerekek többnyire rendelkeznek azzal a beszédkészséggel és szókinccsel, amellyel közvetlen környezetükben elboldogulnak (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435001, 51) | [a motoros afázia során] ahogy a beszédkészség visszatér, a szavak először elmosódott, […] – „megformálás előtti” – állapotban válnak kimondhatóvá (1984 Vikár György 1164001, 89) | Az utolsó fejezetek az emberi agyvelő fejlődésének nyomon követésével a beszédkészség (nyelv) és a tudat kialakulását elemzik (1996 Természet Világa CD50).

2. (Isk is) ’az anyanyelv, ill. vmely idegen nyelv elsajátítása során kialakuló képesség arra, hogy vki jól formált mondatokban folyékonyan beszéljen, hogy szóban megfelelő szinten fejezze ki magát’ ❖ A német beszédkészség kézikönyve (1918 Budapesti Hírlap aug. 10. C4706, 9) | A beszédkészség fejlesztése egyik legfőbb feladata az iskolának (1939 Grátzer János 2139001, 1) | Az ált. iskolai orosz nyelvi tudás fokozását szolgálják a nyelvi társalgási tanfolyamok, ahol az alapvető feladat: a beszédkészség fokozása, társalgási szintre emelése (1968 Lehelvári Vilmos CD52) | Diaszpóráinkban gyermekeink anyanyelvű iskoláztatása, végső fokon anyanyelvi beszédkészsége is veszélyben van (1991 Magyar reformátusok CD1210).

2a. ’retorikai tehetség, ill. arra való képesség, hogy a kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt könnyedén, gátlások nélkül és hatékonyan beszéljen vki’ ❖ ezen beszédkészség nem a’ fecsegés’ pörgőségében állott, melly a’ szónoknak nem kerül munkába (1846 Szalay László ford.–Brougham 8419018, 125) | [Oberding Károlyt] beszédkészsége, statisztikai verzátussága veszedelmes ellenféllé tették politikai és közgazdasági vitákban (1934 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343001, 152) | megfelelő beszédkészség nélkül senki nem állja meg a helyét az üzleti életben (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: beszédkészségű.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beszédkészség főnév 3B8
1. (Pszich is)
az embernek, ill. vmely személynek az a (biológiai meghatározottságú) képessége, hogy beszéljen, beszédszervekkel szóbeli kommunikációt végezzen
Két és fél esztendős korukban a gyerekek többnyire rendelkeznek azzal a beszédkészséggel és szókinccsel, amellyel közvetlen környezetükben elboldogulnak
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
[a motoros afázia során] ahogy a beszédkészség visszatér, a szavak először elmosódott, […] – „megformálás előtti” – állapotban válnak kimondhatóvá
(1984 Vikár György)
Az utolsó fejezetek az emberi agyvelő fejlődésének nyomon követésével a beszédkészség (nyelv) és a tudat kialakulását elemzik
(1996 Természet Világa)
2. (Isk is)
az anyanyelv, ill. vmely idegen nyelv elsajátítása során kialakuló képesség arra, hogy vki jól formált mondatokban folyékonyan beszéljen, hogy szóban megfelelő szinten fejezze ki magát
A német beszédkészség kézikönyve
(1918 Budapesti Hírlap aug. 10.)
A beszédkészség fejlesztése egyik legfőbb feladata az iskolának
(1939 Grátzer János)
Az ált.általános iskolai orosz nyelvi tudás fokozását szolgálják a nyelvi társalgási tanfolyamok, ahol az alapvető feladat: a beszédkészség fokozása, társalgási szintre emelése
(1968 Lehelvári Vilmos)
Diaszpóráinkban gyermekeink anyanyelvű iskoláztatása, végső fokon anyanyelvi beszédkészsége is veszélyben van
(1991 Magyar reformátusok)
2a.
retorikai tehetség, ill. arra való képesség, hogy a kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt könnyedén, gátlások nélkül és hatékonyan beszéljen vki
ezen beszédkészség nem a’ fecsegés’ pörgőségében állott, melly a’ szónoknak nem kerül munkába
(1846 Szalay László ford.Brougham)
[Oberding Károlyt] beszédkészsége, statisztikai verzátussága veszedelmes ellenféllé tették politikai és közgazdasági vitákban
(1934 Kolozsvári Grandpierre Emil)
megfelelő beszédkészség nélkül senki nem állja meg a helyét az üzleti életben
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: beszédkészségű
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások