betérő fn 1C

1. (/irod)(ország)út menti vendéglő, csárda, fogadó’ ❖ Ez az igazi szabad betérő. Ajtaján se závár, se lakat (1876 Ágai Adolf C0546, 24) | [Cardo] az éjszakát rosszhírű betérőkben töltötte (1938 Cs. Szabó László CD10) | A betérő tulajdonosa forró, habzó kávénak csúfolt kotyvalékot tett [az asztalra] (1974 Szentkuthy Miklós ford.–Joyce 9664016, 691).

2. (ritk) ’főútvonalból beágazó (kisebb jelentőségű) út’ ❖ a bánya útja, a senyei betérő következik (1962 Népszabadság okt. 6. C4814, 6).

Vö. ÉKsz.

betérő főnév 1C
1. (/irod)
(ország)út menti vendéglő, csárda, fogadó
Ez az igazi szabad betérő. Ajtaján se závár, se lakat
(1876 Ágai Adolf)
[Cardo] az éjszakát rosszhírű betérőkben töltötte
(1938 Cs. Szabó László)
A betérő tulajdonosa forró, habzó kávénak csúfolt kotyvalékot tett [az asztalra]
(1974 Szentkuthy Miklós ford.Joyce)
2. (ritk)
főútvonalból beágazó (kisebb jelentőségű) út
a bánya útja, a senyei betérő következik
(1962 Népszabadság okt. 6.)
Vö. ÉKsz.

Beállítások