ahít (4a4) l. áhít

áhít ige 4a4ahít (rég)

1. ts ’nagyon kíván, vágyakozva óhajt vmit, ritk. vkit; ásít’ ❖ áhítok [=] felette ohajtok (1784 Kisded szótár C0815, 8) | Epret áhit ősz apátok (1846 Tompa Mihály C4235, 40) | Szűd engem elbukottat áhit? (1873 Athenaeum C0028, 32) | a hivatásnak nyűgében könnyebbülést ahítsz (1890 Löw Immánuel 8278004, 219) | áhítottam fehér kezüket megcsókolni (1903 Ady Endre C0537, 424) | még cudar idők járnak. Annál türelmetlenebbül áhítjuk a tavaszt (1997 Lakáskultúra CD39).

1a. tn áhít vmire, vkire (ritk) ’nagyon vágyakozik vmire, vkire’ ❖ ki ne áhítna Orozmán’ szívére (1784 Péczeli József ford.–Voltaire C3443, 13) | miért Áhít azon veres ruhás, pohos Emberre (1815 Katona József 8226023, 13) | Mint áhit a fényre És gazdagságra, s értte mint izad! (1871–1873 Benedek Aladár 8040002, 5) | Áhítunk arra – de milyen természetes gyermeki ösztönből –, hogy tévedhetetlen nagy embereink legyenek (1974 Illyés Gyula 2025050, 10).

1b. tn áhít vmi, vki után (ritk) ’vágyakozik, sóvárog vmi, vki után’ ❖ örökség után ahító atyafi (1824 Aurora C0032, 212) | Titkon eped, könnyez, férje után áhit (1862–1863 Arany János C0639, 45) | révedezés után áhító lélekre (1985 Méliusz József 9433015, 33).

2. tn (rég, ritk)(elmélyülten, áhítattal) imádkozik, áhítatoskodik’ ❖ Egy letűzött kard a’ szent kereszt ott, És az oltár isten-adta föld, Térdepelve éjt napot hosszában A’ remete ott ahítva tölt (1832 Vörösmarty Mihály 8524228, 110) | A király ahítva néz az égre fel (1852 Garay János C1814, 105).

J: áhítozik.

ÖU: meg~.

Vö. CzF. ahít, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

ahít lásd áhít
áhít ige 4a4
ahít 4a4 (rég)
1. tárgyas
nagyon kíván, vágyakozva óhajt vmit, ritk. vkit; ásít
áhítok [=] felette ohajtok
(1784 Kisded szótár)
Epret áhit ősz apátok
(1846 Tompa Mihály)
Szűd engem elbukottat áhit?
(1873 Athenaeum)
a hivatásnak nyűgében könnyebbülést ahítsz
(1890 Löw Immánuel)
áhítottam fehér kezüket megcsókolni
(1903 Ady Endre)
még cudar idők járnak. Annál türelmetlenebbül áhítjuk a tavaszt
(1997 Lakáskultúra)
1a. tárgyatlan áhít vmire, vkire (ritk)
nagyon vágyakozik vmire, vkire
ki ne áhítna Orozmán’ szívére
(1784 Péczeli József ford.Voltaire)
miért Áhít azon veres ruhás, pohos Emberre
(1815 Katona József)
Mint áhit a fényre És gazdagságra, s értte mint izad!
(1871–1873 Benedek Aladár)
Áhítunk arra – de milyen természetes gyermeki ösztönből –, hogy tévedhetetlen nagy embereink legyenek
(1974 Illyés Gyula)
1b. tárgyatlan áhít vmi, vki után (ritk)
vágyakozik, sóvárog vmi, vki után
örökség után ahító atyafi
(1824 Aurora)
Titkon eped, könnyez, férje után áhit
(1862–1863 Arany János)
révedezés után áhító lélekre
(1985 Méliusz József)
2. tárgyatlan (rég, ritk)
(elmélyülten, áhítattal) imádkozik, áhítatoskodik
Egy letűzött kard a’ szent kereszt ott, És az oltár isten-adta föld, Térdepelve éjt napot hosszában A’ remete ott ahítva tölt
(1832 Vörösmarty Mihály)
A király ahítva néz az égre fel
(1852 Garay János)
ÖU: megáhít
Vö. CzF. ahít, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások