bezsebel ts ige 1b

1. (/biz) ’〈vmely értéket, kül. pénz(összege)t〉 zsebébe dugva eltesz’ ❖ [Lengey] mohón bezsebeli a drágaságokat [ti. a külföldi ékszereket] (1841 Csató Pál 8083002, 349) | [a gyermeksereg] iparkodik minden házban boldog újesztendőt kívánni s az ezért kijáró aprópénzbeli jutalmat bezsebelni (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Az átíratás hivatalosan megpecsételve. A pénz átszámlálva, bezsebelve (1903 Jókai Mór CD18) | betörték a pénztár ablakát, a pénzt bezsebelték, a hivatalvezetőnőt bezárták az ott lévő nyilvános telefonfülkébe (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (pejor) ’〈nagy pénzösszeget, hasznot〉 megszerez, megkaparint, ill. (jogtalanul) zsebre vág’ ❖ osztalékjaikat bezsebelő rokonok (1844 Jósika Miklós C2389, 189) | Minden hasznot ő zsebelt be, és én éltem szánalmas napidíjamból, melynek emelésére semmi kilátásom nem volt (1913 Babits Mihály CD10) | Állandóan az árakat ellenőrizte és állandóan ugyanaz a kérdés izgatta: „Mennyit zsebel itt be a polgármesterünk?” (1928 Gellért Hugó ford.–Szergejev-Censzkij CD10) | nagy nyereséget bezsebelő cégek (2000 Országgyűlési Napló CD62).

2a. (pejor v. tréf) ’〈sok(, egymást követő) elismerést, díjat, ajándékot stb.〉 elégedetten v. önelégülten fogad; besöpör’ ❖ „Az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallani.” […] Száz és száz mosolyt, édes tekintetet bezsebeltem már én ezért a mondatért (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | Mint aki jól végezte dolgát, bezsebelte az elismerő hümmögetéseket (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 22) | az öregasszony arcátlanul zsebelte be a dicséretet (1977 Kertész Imre² CD41) | [a kajak-kenu világbajnokságon] Horváth Csaba és Kolonics György […] öt-öt aranyat zsebelt be (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (biz, tréf) ’〈sértést〉 tiltakozás nélkül eltűr, elvisel’ ❖ hideg vérrel zsebelte bé Várkövy’ sértéseit (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 228) | Még ilyen gorombaságokat kelljen a pénze miatt bezsebelnie? (1906 Ady Endre CD0801) | északi szomszédaink ironikus megjegyzéseit nyomban be is zsebelhettük (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

bezsebel tárgyas ige 1b
1. (/biz)
〈vmely értéket, kül. pénz(összege)t〉 zsebébe dugva eltesz
[Lengey] mohón bezsebeli a drágaságokat [ti. a külföldi ékszereket]
(1841 Csató Pál)
[a gyermeksereg] iparkodik minden házban boldog újesztendőt kívánni s az ezért kijáró aprópénzbeli jutalmat bezsebelni
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Az átíratás hivatalosan megpecsételve. A pénz átszámlálva, bezsebelve
(1903 Jókai Mór)
betörték a pénztár ablakát, a pénzt bezsebelték, a hivatalvezetőnőt bezárták az ott lévő nyilvános telefonfülkébe
(1994 Magyar Hírlap)
2. (pejor)
〈nagy pénzösszeget, hasznot〉 megszerez, megkaparint, ill. (jogtalanul) zsebre vág
osztalékjaikat bezsebelő rokonok
(1844 Jósika Miklós)
Minden hasznot ő zsebelt be, és én éltem szánalmas napidíjamból, melynek emelésére semmi kilátásom nem volt
(1913 Babits Mihály)
Állandóan az árakat ellenőrizte és állandóan ugyanaz a kérdés izgatta: „Mennyit zsebel itt be a polgármesterünk?”
(1928 Gellért Hugó ford.Szergejev-Censzkij)
nagy nyereséget bezsebelő cégek
(2000 Országgyűlési Napló)
2a. (pejor v. tréf)
〈sok(, egymást követő) elismerést, díjat, ajándékot stb.〉 elégedetten v. önelégülten fogad; besöpör
„Az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről jó hallani.” […] Száz és száz mosolyt, édes tekintetet bezsebeltem már én ezért a mondatért
(1891 Mikszáth Kálmán)
Mint aki jól végezte dolgát, bezsebelte az elismerő hümmögetéseket
(1937 Szentiványi Jenő)
az öregasszony arcátlanul zsebelte be a dicséretet
(1977 Kertész Imre²)
[a kajak-kenu világbajnokságon] Horváth Csaba és Kolonics György […] öt-öt aranyat zsebelt be
(1995 Magyar Hírlap)
3. (biz, tréf)
〈sértést〉 tiltakozás nélkül eltűr, elvisel
hideg vérrel zsebelte bé Várkövy’ sértéseit
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
Még ilyen gorombaságokat kelljen a pénze miatt bezsebelnie?
(1906 Ady Endre)
északi szomszédaink ironikus megjegyzéseit nyomban be is zsebelhettük
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások