bibe¹ fn 6B

1. (rég) ’〈embernél, ritk. állatnál:〉 fájdalmas, érzékeny v. sérült terület a testen, kül. apró seb, fekély’ ❖ el-fogta nyavalya teſtedet; ’S majd végére viſzi halál életedet. Ettöl ſok Iffiak véſzik bibéjéket Halál kaſzájára vetik ſzép fejeket (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 55) | [a sarlófű] ki-fatsart vize fej-ſzédelgéſt ſzntet, az elmét élesíti; ha pedig kevés timsót vetnek bele, igen foganatos orvoſság a’ Frantz [= szifilisz] ellen, ha azzal gyakorta mosogatja a’ bibéjét (1797 Veszelszki Antal 7375004, 441) | Eszesen és kémélleg fogjon kend a’ bibéhez (1808 Holosovszky Imre C2097, 38) | Bibéje: (fájós helye) Ulcusculum, pars affecta (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 29) | Bibe; kis seb; legérzékenyebb része a’ sebnek (1834 Szófüzér C2854, 8).

2. (birtokszóként) (rég, irod) ’vkinek az érzékeny, (erkölcsileg) támadható, gyenge pontja’ ❖ Kánonok Molnárnak egynehány darabjait egyenessen visszavetettük, azt kívánván, hogy neve titokban maradjon. Ő néki bibéje vólt; mert Szerdahelyi meg-bántotta, ’s már most fél (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 247) | Ármány-adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje! (1841 Vörösmarty Mihály C4533, 227) | Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mint jó magam, írni (1847 Petőfi Sándor C3502, 138) | Ez asszonyok mindegyikének van valami bibéje a múltban, egy kis folt a nevén (1878 Beöthy Zsolt ford. C1021, 315) | a szép Keglevich Borbálának olyan tiára forma jutott egyszer [az ólomöntésnél] és ebből azútán magyarázták az öreg dámák […] a bibéjét (1899 Vay Sarolta C4394, 505).

3. (gyakr. birtokszóként) ’vmely dolog (erkölcsileg) kényes, ill. nehéz(séggel járó) v. (fizikailag) kivihetetlen része, bökkenője’ ❖ vajmi sok bibéje van a’ Szél-béli Katonaság’ dolgának (1792 Magyar Hírmondó C5809, 147) | itt van a’ dolog bibéje. Hány törvényünk van, melly foganatba véve nincs is, mellynek megtartására felügyelet nincs? (1843 Szűcs Ábrahám 8456002, 92) | én javukat kivánom. Csak hogy egy kis bibe van: Ez a lány nem az én lányom (1872 Szász Károly² C3831, 147) | – Ez mind nagyon szép, csak van egy bibéje. – Mi? – A ló, meg a kocsi. Amit hajtani köllött volna. Mert az nem apámé volt, igaz-e? (1956 Urbán Ernő C0091, 836).

J: bibi.

Sz: bibés.

Vö. CzF.; ÉrtSz. bibe¹; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. bibe¹

bibe¹ főnév 6B
1. (rég)
〈embernél, ritk. állatnál:〉 fájdalmas, érzékeny v. sérült terület a testen, kül. apró seb, fekély
el-fogta nyavalya teſtedet; ’S majd végére viſzi halál életedet. Ettöl ſok Iffiak véſzik bibéjéket Halál kaſzájára vetik ſzép fejeket
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
[a sarlófű] ki-fatsart vize fej-ſzédelgéſt ſzntet, az elmét élesíti; ha pedig kevés timsót vetnek bele, igen foganatos orvoſság a’ Frantz [= szifilisz] ellen, ha azzal gyakorta mosogatja a’ bibéjét
(1797 Veszelszki Antal)
Eszesen és kémélleg fogjon kend a’ bibéhez
(1808 Holosovszky Imre)
Bibéje: (fájós helye) Ulcusculum, pars affecta
(1809 Végtagokra szedett szótár)
Bibe; kis seb; legérzékenyebb része a’ sebnek
(1834 Szófüzér)
2. (birtokszóként) (rég, irod)
vkinek az érzékeny, (erkölcsileg) támadható, gyenge pontja
Kánonok Molnárnak egynehány darabjait egyenessen visszavetettük, azt kívánván, hogy neve titokban maradjon. Ő néki bibéje vólt; mert Szerdahelyi meg-bántotta, ’s már most fél
(1789 Kazinczy Ferenc)
Ármány-adta Péterkéje! Még mi nem volt a bibéje!
(1841 Vörösmarty Mihály)
Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mint jó magam, írni
(1847 Petőfi Sándor)
Ez asszonyok mindegyikének van valami bibéje a múltban, egy kis folt a nevén
(1878 Beöthy Zsolt ford.)
a szép Keglevich Borbálának olyan tiára forma jutott egyszer [az ólomöntésnél] és ebből azútán magyarázták az öreg dámák […] a bibéjét
(1899 Vay Sarolta)
3. (gyakr. birtokszóként)
vmely dolog (erkölcsileg) kényes, ill. nehéz(séggel járó) v. (fizikailag) kivihetetlen része, bökkenője
vajmi sok bibéje van a’ Szél-béli Katonaság’ dolgának
(1792 Magyar Hírmondó)
itt van a’ dolog bibéje. Hány törvényünk van, melly foganatba véve nincs is, mellynek megtartására felügyelet nincs?
(1843 Szűcs Ábrahám)
én javukat kivánom. Csak hogy egy kis bibe van: Ez a lány nem az én lányom
(1872 Szász Károly²)
– Ez mind nagyon szép, csak van egy bibéje. – Mi? – A ló, meg a kocsi. Amit hajtani köllött volna. Mert az nem apámé volt, igaz-e?
(1956 Urbán Ernő)
J: bibi
Sz: bibés
Vö. CzF.; ÉrtSz. bibe¹; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. bibe¹

Beállítások