bibi fn 1B1

1. (/kül. gyerm) ’〈embernél:〉 baj, betegség, ill. fájdalmas, érzékeny, kül. sérült terület a testen’ ❖ Bibi: (sebetske) (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 51) | bibi […] kis baj, sérülés (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 456) | Mindenekelőtt hát meg kell állapítni, Hogy a beteg testben mi légyen a bibi, Csak azután kezdődjék az ásványvízkúra (1886 Vajda János CD01) | Bibi v. bibe, a gyermeknyelvben annyi mint: seb; innen a köznyelvbe is átment a bibi szó (1911 RévaiNagyLex. C5699, 276) | minden hatodik embernek van valami bibije az epéjével (1934 Móra Ferenc C3204, 225).

1a. ’〈növényen:〉 betegség, sérülés’ ❖ A’ zöld fának héjja mihelyt sárgulni kezd, Ottan kezeidet a’ gyükerére vesd, Ott a’ bibi: tiſztitsd-meg (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225008, 85).

2. (birtokszóként) (kissé rég, irod) ’vkinek az érzékeny, (erkölcsileg) támadható, gyenge pontja’ ❖ kinek kinek, és így nekem is kell valami bibimnek lenni (1804 Kis János¹ C2556, 149) | Még szeretőm bibijét sem kíméltem soha; hát e Bőszült kort, melyet én annyira nem szeretek! (1881 Tomor Ferenc C4229, 43) | Magamban úgy sajnáltam mindet, […] a vadászokat és turfiakat és amatőröket és tétrázókat és golfistákat is, mind, mind, akiknek mindnek van egy bibijök (1920 Szép Ernő 9665042, 63) | Felfedezőim és mestereim „tüneményes” és „sokoldalú” hanganyagnak minősítettek, kinek bibije – ó jaj – éppen a sokoldalúság (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 11).

3. (gyakr. birtokszóként) ’vmely dolog (erkölcsileg) kényes, ill. nehéz(séggel járó) v. (fizikailag) kivihetetlen része, bökkenője’ ❖ a’ Svéd Státusok [= rendek] az Országnak Finántzzia-béli ’s más egyéb bibijeire nézve […] öszve […] fognának gyülekezni (1792 Magyar Kurír C0320, 30) | felfuvalkodásból, melly a tudományoknak nagy bibije (1850 Fejér György 8140006, 11) | az ünnepélynek volt egy kis bibije. A vendégeknek igértek szállásról és étkezésről való gondoskodást, persze egyik sem volt meg (1899 Ady Endre C0534, 134) | Az iratok rendben vannak… De azért […] van egy kis bibi (1970 Örkény István 9500038, 372).

J: bibe¹.

Vö. CzF. bibe, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

bibi főnév 1B1
1. (/kül. gyerm)
〈embernél:〉 baj, betegség, ill. fájdalmas, érzékeny, kül. sérült terület a testen
Bibi: (sebetske)
(1809 Végtagokra szedett szótár)
bibi […] kis baj, sérülés
(1851 Magyar közmondások könyve)
Mindenekelőtt hát meg kell állapítni, Hogy a beteg testben mi légyen a bibi, Csak azután kezdődjék az ásványvízkúra
(1886 Vajda János)
Bibi v.vagy bibe, a gyermeknyelvben annyi mint: seb; innen a köznyelvbe is átment a bibi szó
(1911 RévaiNagyLex.)
minden hatodik embernek van valami bibije az epéjével
(1934 Móra Ferenc)
1a.
〈növényen:〉 betegség, sérülés
A’ zöld fának héjja mihelyt sárgulni kezd, Ottan kezeidet a’ gyükerére vesd, Ott a’ bibi: tiſztitsd-meg
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
2. (birtokszóként) (kissé rég, irod)
vkinek az érzékeny, (erkölcsileg) támadható, gyenge pontja
kinek kinek, és így nekem is kell valami bibimnek lenni
(1804 Kis János¹)
Még szeretőm bibijét sem kíméltem soha; hát e Bőszült kort, melyet én annyira nem szeretek!
(1881 Tomor Ferenc)
Magamban úgy sajnáltam mindet, […] a vadászokat és turfiakat és amatőröket és tétrázókat és golfistákat is, mind, mind, akiknek mindnek van egy bibijök
(1920 Szép Ernő)
Felfedezőim és mestereim „tüneményes” és „sokoldalú” hanganyagnak minősítettek, kinek bibije – ó jaj – éppen a sokoldalúság
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
3. (gyakr. birtokszóként)
vmely dolog (erkölcsileg) kényes, ill. nehéz(séggel járó) v. (fizikailag) kivihetetlen része, bökkenője
a’ Svéd Státusok [= rendek] az Országnak Finántzzia-béli ’s más egyéb bibijeire nézve […] öszve […] fognának gyülekezni
(1792 Magyar Kurír)
felfuvalkodásból, melly a tudományoknak nagy bibije
(1850 Fejér György)
az ünnepélynek volt egy kis bibije. A vendégeknek igértek szállásról és étkezésről való gondoskodást, persze egyik sem volt meg
(1899 Ady Endre)
Az iratok rendben vannak… De azért […] van egy kis bibi
(1970 Örkény István)
J: bibe¹
Vö. CzF. bibe, ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások