bicegő mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → biceg.

II. mn 11C1

1. ’olyan 〈ember v. állat〉, aki, ill. amely sántikálva v. vmi miatt esetlenül jár’ ❖ biczegő, fogatlan, de tüz szemű Pl… A né (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 175) | Jobb is, ha senki sem látja ezt a négy biczegő lovat (1860 Jókai Mór C2346, 32) | [Huszár Pali] épen oly fekete arczu és hosszu bajuszu s épen oly biczegő [, mint Kubinszky] (1905 Eötvös Károly 8127003, 207) | A gally alól bicegő cinke sírdogál (1929 József Attila 9282038, 80) | egy bicegő. Tipp-tepp, tipp-tepp, így jár […] Húzza a lábát, sánta szegény (1956 Karinthy Ferenc C2492, 112) | Chapman […] egy bicegő kisfiú esetét írja le, akinek sérülése egy karambolnál keletkezett (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044002, 25).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈mozgás, mozdulat〉’ ❖ ennek a’ bitzeg járulásnak [ti. járásnak] az oka a’ királyi ruházatnak neheze vala (1802 Molnár János C0306, 206) | Járása ügyetlen és bicegő, de futni derekasan tud (1847 Peregriny Elek 8360010, 128) | Terhes volt, de a testében fejlődő élet csak járását tette libaszerűen bicegővé (1911 Bán Ferenc CD10) | figyelte a bicegő lépteket, a remegő pofazacskókat (1981 Mohás Lívia 1109004, 225) | [A férfi] bicegőre fogta a járását és végigment a hosszú kirakat üvegtáblái előtt (1988 Lengyel Péter 9397005, 18).

1b. ’ilyen mozgást, mozdulatot végző 〈láb〉’ ❖ Rendszerint a’ lankadva gyérkedő, ’sibbadozó és a’ menés közben tétovázó vagy biczegő lábakról van az első panasz (1847 Malatides Dániel 8291003, 62) | Ki sem kötöttünk még, én bicegő lábaimmal egyik hajóról a másikra ugrálva máris a parton voltam (1968 Csenár János CD52).

2. (átv is) ’olyan 〈tárgy, kül. bútor〉, amely ide-oda billeg, bizonytalanul inog’ ❖ A boltbejárás két oldala pedig el volt állva rozzant bútorokkal: ócska karszékek, bicegő szekrények, megrakva felülkerült lábzsámolyokkal (1869 Jókai Mór CD18) | biczegő pad (1873 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1975, 241) | Szegény XVIII. Lajos azt sem tudta, melyik ellen védelmezze biczegő trónját (1882 Jókai Mór C2309, 62) | [Látott] egy pár biczegő támlásszéket; egy süppedező divánt (1890 Bartalus István C0850, 435) | Ráfektettünk egy hasábot a bicegő, rozoga bakra, szembeálltunk egymással és elkezdtünk fűrészelni (1940 József Jolán C2453, 395).

3. ’akadozó, döcögő v. meg-megdöccenő 〈ritmus, vers, szöveg stb.〉’ ❖ Nem bugyog mindenütt Ovíd, de mindenütt könnyű, a’ mi fő tökély, kivált a’ bitzegő Alagyában [= elégiában], hogy az értelem mintegy könnyítse a’ sánta versmenést (1822 Kazinczy Ferenc C2571, 136) | a bicegő skálák s a kezdő kezében ijedten sikító szegény hegedűk (1920 Móricz Zsigmond CD10) | Bicegő sorok, de már nem teszem le a füzetkét olvasatlanul (1937 Lesznai Anna CD10) | művészileg bicegő filmek között […] nagy alkotások és művészi miniatűrök is akadnak (1959 Magyar Nemzet júl. 18. C4798, 4) | bicegő versezetű tükörfordításban (1988 Magyar néprajz CD47).

3a. ’esetlen, ügyetlen, ill. nem helytálló, nem megfelelő 〈megnyilatkozás, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ a’ Philosophiának tsalfa nevével színezte-ki bitzeg helytelen bltsességét (1792 Döme Károly ford. C1455, 20) | [a méltósággal folyó] Görög ’s Deák nyelvek […] büszkénn néznek alá a’ mostani Európai Népeknek bitzeg nyelveire (1808 Pápay Sámuel C3422, 318) | A tarka-barka idézetekkel kicicomázott, bicegő élcekkel szellemessé dömöckölt, de mindennek ellenére híglevű s a kérdés lényegét éppen csak körülnyaldosó elmefuttatásában ismét hemzsegnek a [baklövések] (1934 Zsirai Miklós CD30).

bicegő melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbiceg
II. melléknév 11C1
1.
olyan 〈ember v. állat〉, aki, ill. amely sántikálva v. vmi miatt esetlenül jár
biczegő, fogatlan, de tüz szemű Pl… A né
(1816 Kazinczy Ferenc)
Jobb is, ha senki sem látja ezt a négy biczegő lovat
(1860 Jókai Mór)
[Huszár Pali] épen oly fekete arczu és hosszu bajuszu s épen oly biczegő [, mint Kubinszky]
(1905 Eötvös Károly)
A gally alól bicegő cinke sírdogál
(1929 József Attila)
egy bicegő. Tipp-tepp, tipp-tepp, így jár […] Húzza a lábát, sánta szegény
(1956 Karinthy Ferenc)
Chapman […] egy bicegő kisfiú esetét írja le, akinek sérülése egy karambolnál keletkezett
(1986 F. Várkonyi Zsuzsa)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈mozgás, mozdulat〉
ennek a’ bitzeg járulásnak [ti. járásnak] az oka a’ királyi ruházatnak neheze vala
(1802 Molnár János)
Járása ügyetlen és bicegő, de futni derekasan tud
(1847 Peregriny Elek)
Terhes volt, de a testében fejlődő élet csak járását tette libaszerűen bicegővé
(1911 Bán Ferenc)
figyelte a bicegő lépteket, a remegő pofazacskókat
(1981 Mohás Lívia)
[A férfi] bicegőre fogta a járását és végigment a hosszú kirakat üvegtáblái előtt
(1988 Lengyel Péter)
1b.
ilyen mozgást, mozdulatot végző 〈láb〉
Rendszerint a’ lankadva gyérkedő, ’sibbadozó és a’ menés közben tétovázó vagy biczegő lábakról van az első panasz
(1847 Malatides Dániel)
Ki sem kötöttünk még, én bicegő lábaimmal egyik hajóról a másikra ugrálva máris a parton voltam
(1968 Csenár János)
2. (átv is)
olyan 〈tárgy, kül. bútor〉, amely ide-oda billeg, bizonytalanul inog
A boltbejárás két oldala pedig el volt állva rozzant bútorokkal: ócska karszékek, bicegő szekrények, megrakva felülkerült lábzsámolyokkal
(1869 Jókai Mór)
biczegő pad
(1873 Győry Vilmos ford.Cervantes Saavedra)
Szegény XVIII. Lajos azt sem tudta, melyik ellen védelmezze biczegő trónját
(1882 Jókai Mór)
[Látott] egy pár biczegő támlásszéket; egy süppedező divánt
(1890 Bartalus István)
Ráfektettünk egy hasábot a bicegő, rozoga bakra, szembeálltunk egymással és elkezdtünk fűrészelni
(1940 József Jolán)
3.
akadozó, döcögő v. meg-megdöccenő 〈ritmus, vers, szöveg stb.〉
Nem bugyog mindenütt Ovíd, de mindenütt könnyű, a’ mi fő tökély, kivált a’ bitzegő Alagyában [= elégiában], hogy az értelem mintegy könnyítse a’ sánta versmenést
(1822 Kazinczy Ferenc)
a bicegő skálák s a kezdő kezében ijedten sikító szegény hegedűk
(1920 Móricz Zsigmond)
Bicegő sorok, de már nem teszem le a füzetkét olvasatlanul
(1937 Lesznai Anna)
művészileg bicegő filmek között […] nagy alkotások és művészi miniatűrök is akadnak
(1959 Magyar Nemzet júl. 18.)
bicegő versezetű tükörfordításban
(1988 Magyar néprajz)
3a.
esetlen, ügyetlen, ill. nem helytálló, nem megfelelő 〈megnyilatkozás, megnyilvánulás stb.〉
a’ Philosophiának tsalfa nevével színezte-ki bitzeg helytelen bltsességét
(1792 Döme Károly ford.)
[a méltósággal folyó] Görög ’s Deák nyelvek […] büszkénn néznek alá a’ mostani Európai Népeknek bitzeg nyelveire
(1808 Pápay Sámuel)
A tarka-barka idézetekkel kicicomázott, bicegő élcekkel szellemessé dömöckölt, de mindennek ellenére híglevű s a kérdés lényegét éppen csak körülnyaldosó elmefuttatásában ismét hemzsegnek a [baklövések]
(1934 Zsirai Miklós)

Beállítások