bicékel tn ige 1b (ritk, nyj)

’ember, ill. állat kissé sántít(va jár); biceg, sántikál’ ❖ Sas nyájas arcczal biczékelt eleikbe (1826 Hébe C2045, 252) | ki csak amugy biczékelt, mint egy sánta kakas (1847 Jósika Miklós C2405, 39) | Csupa-tiszta ráncz a bőre, Már-már a halálnak válik, – Csak biczékeljen előre Ugy sem bicékel sokáig (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Görcsös tölgyfabotra támaszkodva biczékel (1900 Móricz Pál² C3210, 97) | eltávolodott, bicékelt lépésével, amit álló helyzetekben leplezni igyekezett, s ami teljesen kijött a színről való kisiklásaiban (1923 Móricz Zsigmond CD10).

Vö. TESz. biceg; ÚMTsz.

bicékel tárgyatlan ige 1b (ritk, nyj)
ember, ill. állat kissé sántít(va jár); biceg, sántikál
Sas nyájas arcczal biczékelt eleikbe
(1826 Hébe)
ki csak amugy biczékelt, mint egy sánta kakas
(1847 Jósika Miklós)
Csupa-tiszta ráncz a bőre, Már-már a halálnak válik, – Csak biczékeljen előre Ugy sem bicékel sokáig
(1856 Vasárnapi Újság)
Görcsös tölgyfabotra támaszkodva biczékel
(1900 Móricz Pál²)
eltávolodott, bicékelt lépésével, amit álló helyzetekben leplezni igyekezett, s ami teljesen kijött a színről való kisiklásaiban
(1923 Móricz Zsigmond)
Vö. TESz. biceg; ÚMTsz.

Beállítások