bicske (6B) l. bicska

bicska fn 6Abicske (rég v. nyj)

1. ’nyelébe visszahajtható (több) pengével, es. egyéb apró szerszámmal felszerelt, zsebben hordható kis kés; bicsak’ ❖ Kéſek, jobbfélék, és közönségesek; ugy mint: Beretvák, Aſztali Kéſek, Bitskák, es Penna-tsinálo kéſetskék, nem külömben, kés, és Villa vaſak (1788 Harmincadi rendtartás C2813, 219) | a’ tekeőr egy fanyelü bécsi bicskát vett elő zsebéből (1846 Életképek C0104, 1. melléklet) | Csukott ablaktáblák mögött dideregtek és ettek e közben, maguk bicskájával, még hazai szalonnát, mit a diák otthonról magával hozott (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 7) | a legények hozzáfogtak csizmaszárba dugható bicskájuk célszerű kiélesítéséhez (1942 Rónay György 9573162, 89) | bicskát ránt egy nyakleves miatt (1949 Radó György ford.–Osztrovszkij 9544004, 14) | féltek [a kárpitos] rugós bicskájától (1969 Konrád György 9351002, 104) | Bicskával felnyitotta az üveget, töltött magának, s megitta (1985 Szász Imre 9639001, 53) | svájci bicskával (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’nem behajlítható, rendsz. életlen pengéjű, silány kivitelezésű fanyelű kés’ ❖ A piaci kofa készíti a bicskát, Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát (1785 k. Debreceni diákirodalom 7495008, 26) | Barnabás hatéves kis öcscse […] békanyúzó bicskájával az uriasan bútorzott szoba minden székét, asztalát […] összevissza faricskálta (1884 Peleskei nótárius naptára C3462, 41) | [a paprikás szalonna] elfogyasztásához az én kis Móric bátyám szerezte a be nem csukható, fanyelű kis tót bicskákat, mert azzal kellett metélgetni, hogy igazán jól essék (1900 Váli Mari 8506001, 21).

2. (rég) ’〈csizmadia szerszámaként:〉 széles pengéjű, rendsz. félhold alakú éllel kialakított, bőrvágásra haszn. fanyelű kés’ ❖ a’ bitskével bör metélteték (1775 Molnár János C3198, 146) | a’ dobos a’ dobot, a’ kots a’ vakarót, a’ töt [= tűt] a’ ſzabó, a’ bitskát a’ vargák nem héába mutogatják elöttem (1790 A folyó és versbéli beszéd példái 7066002, 88).

3. (Sp) ’az a mozdulat, amellyel a tornász a feje fölé feszített lábait előre rúgva felpattan, ill. kiegyenesedik’ ❖ A hajlított csípővel és nyújtott lábbal végzett lefüggést nevezzük lebegőfüggésnek […]. Ezt a helyzetet, amely általában a billenés előtti helyzet, népszerű nyelven „bicskának” mondják (1953 Kerezsi Endre C6674, 285).

Ö: bugyli~.

ÖU: böllér~.

ÖE: ~hegy, ~nyél, ~nyitó, ~szúrás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm. bicska · bicsak; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bicske lásd bicska
bicska főnév 6A
bicske 6B (rég v. nyj)
1.
nyelébe visszahajtható (több) pengével, es. egyéb apró szerszámmal felszerelt, zsebben hordható kis kés; bicsak
Kéſek, jobbfélék, és közönségesek; ugy mint: Beretvák, Aſztali Kéſek, Bitskák, es Penna-tsinálo kéſetskék, nem külömben, kés, és Villa vaſak
(1788 Harmincadi rendtartás)
a’ tekeőr egy fanyelü bécsi bicskát vett elő zsebéből
(1846 Életképek)
Csukott ablaktáblák mögött dideregtek és ettek e közben, maguk bicskájával, még hazai szalonnát, mit a diák otthonról magával hozott
(1927 Remenyik Zsigmond)
a legények hozzáfogtak csizmaszárba dugható bicskájuk célszerű kiélesítéséhez
(1942 Rónay György)
bicskát ránt egy nyakleves miatt
(1949 Radó György ford.Osztrovszkij)
féltek [a kárpitos] rugós bicskájától
(1969 Konrád György)
Bicskával felnyitotta az üveget, töltött magának, s megitta
(1985 Szász Imre)
svájci bicskával
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
nem behajlítható, rendsz. életlen pengéjű, silány kivitelezésű fanyelű kés
A piaci kofa készíti a bicskát, Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát
(1785 k. Debreceni diákirodalom)
Barnabás hatéves kis öcscse […] békanyúzó bicskájával az uriasan bútorzott szoba minden székét, asztalát […] összevissza faricskálta
(1884 Peleskei nótárius naptára)
[a paprikás szalonna] elfogyasztásához az én kis Móric bátyám szerezte a be nem csukható, fanyelű kis tót bicskákat, mert azzal kellett metélgetni, hogy igazán jól essék
(1900 Váli Mari)
2. (rég)
〈csizmadia szerszámaként:〉 széles pengéjű, rendsz. félhold alakú éllel kialakított, bőrvágásra haszn. fanyelű kés
a’ bitskével bör metélteték
(1775 Molnár János)
a’ dobos a’ dobot, a’ kots a’ vakarót, a’ töt [= tűt] a’ ſzabó, a’ bitskát a’ vargák nem héába mutogatják elöttem
(1790 A folyó és versbéli beszéd példái)
3. (Sp)
az a mozdulat, amellyel a tornász a feje fölé feszített lábait előre rúgva felpattan, ill. kiegyenesedik
A hajlított csípővel és nyújtott lábbal végzett lefüggést nevezzük lebegőfüggésnek […]. Ezt a helyzetet, amely általában a billenés előtti helyzet, népszerű nyelven „bicskának” mondják
(1953 Kerezsi Endre)
ÖU: böllérbicska
ÖE: bicskahegy, bicskanyél, bicskanyitó, bicskaszúrás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm. bicska · bicsak; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások