bikavér fn 4B2

1. ’〈leölt állatra vonatkoztatva:〉 hím szarvasmarha vére’ ❖ Themistocles bika-vért ivék ’s meg-hala (1787 Mátyus István C3069, 47) | az utolsó király, Midas, Gordias fia, bikavérrel mérgezte meg magát, hogy ne kerüljön kezükbe (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Kápolnay uram mindennap bikavérben mosta meg az arcát, hogy az rücskösségével még félelmetesebb legyen (1929 Krúdy Gyula CD54) | Aki készítette a bútort vagy például a református templomok berendezését – fakazettás mennyezetet, szószéket –, egyben festett és díszített is. Növényi alapú festékeket, a piroshoz pedig igazi bikavért használtak (1996 Lakáskultúra CD39).

2. ’több meghatározott szőlőfajta keverésével, speciális eljárással készített sötétvörös színű, testes, nehéz, minőségi magyar bor(fajta)’ ❖ Van [Debrecenben] bicska és kulacs, italnak bikavér, Ki abból jóllakott, megcsipte azt a dér (1851 A Falu Könyve C1667, 274) | Az egri és a visontai bortermő-vidék szintén köves agyagos talajon a kadarka, valamint a purcsin szőlőfajokból nyeri tüzes és nagy tannintartalma daczára is sima vörös borát, mely jó években sötétvörös színe és tüzessége miatt neveztetik bikavérnek (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a fűz ritkás zöldje alatt heverve hűtött szekszárdi bikavért kortyolgatni s az ég kékjét nézni fejünk fölött a lombon át (1940 Rónay György 9573108, 28) | A többnyire lebogyózott szőlőből kádon, nyílt erjesztéssel készült bikavér kialakulásához Egerben a kedvező lyukpincés bortárolás járult hozzá (1979 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

bikavér főnév 4B2
1.
〈leölt állatra vonatkoztatva:〉 hím szarvasmarha vére
Themistocles bika-vért ivék ’s meg-hala
(1787 Mátyus István)
az utolsó király, Midas, Gordias fia, bikavérrel mérgezte meg magát, hogy ne kerüljön kezükbe
(1899 Nagy képes világtörténet)
Kápolnay uram mindennap bikavérben mosta meg az arcát, hogy az rücskösségével még félelmetesebb legyen
(1929 Krúdy Gyula)
Aki készítette a bútort vagy például a református templomok berendezését – fakazettás mennyezetet, szószéket –, egyben festett és díszített is. Növényi alapú festékeket, a piroshoz pedig igazi bikavért használtak
(1996 Lakáskultúra)
2.
több meghatározott szőlőfajta keverésével, speciális eljárással készített sötétvörös színű, testes, nehéz, minőségi magyar bor(fajta)
Van [Debrecenben] bicska és kulacs, italnak bikavér, Ki abból jóllakott, megcsipte azt a dér
(1851 A Falu Könyve)
Az egri és a visontai bortermő-vidék szintén köves agyagos talajon a kadarka, valamint a purcsin szőlőfajokból nyeri tüzes és nagy tannintartalma daczára is sima vörös borát, mely jó években sötétvörös színe és tüzessége miatt neveztetik bikavérnek
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
a fűz ritkás zöldje alatt heverve hűtött szekszárdi bikavért kortyolgatni s az ég kékjét nézni fejünk fölött a lombon át
(1940 Rónay György)
A többnyire lebogyózott szőlőből kádon, nyílt erjesztéssel készült bikavér kialakulásához Egerben a kedvező lyukpincés bortárolás járult hozzá
(1979 NéprajziLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások