á² msz 0a (rég) , áh

1. ’〈meglepetés, meghökkenés, felismerés kif-ére〉’ ❖ nálunk az Istennek akaratja irva vagyon, meljet maga beszéllett és iratott meg. […] Áh be szerentsés vagyok ezeket hallani! Szólj Barátom, mondjad hogy tsinálta Istenünk e’ Világot! (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 98) | Á, édes szomszéd uram, hozt’ isten! (1831 e. Kazinczy Ferenc ford.–Molière C0452, 118) | – Áá… nini!… – szólt [Zebulon] a szemközt találkozó láttára, ki éppen akkor lépett be az ajtón (1869 Jókai Mór CD18) | A’ … Éjfél vóna mán? (1899 Cserzy Mihály C1302, 78) | – Á, maga az? Nézze, meg sem ismertem (1926 Kosztolányi Dezső C5081, 180) | – Á! Hát így állunk?! – mondta a fogát csikorgatva (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 102) | ha zenés helyre [megyünk], olyan vadulás lesz, hogy a privát pénzhez is hozzá kell nyúlni. Benkő Jani bácsi: – A! Jól hallottam? (1962 Népszabadság okt. 14. C4814, 9) | (a telefonba) […] Kicsoda? Ááá, Földes elvtárs (1989 Eörsi István 9125031, 18).

2. ’〈()csodálkozás, bámulat, ill. öröm, elégedettség stb. kif-ére〉’ ❖ Jött a’ Nap […]. Áh! (mondék) Terméſzet bölts ’s remek munkája! (1785 Göböl Gáspár 7121006, 5) | László – csókolj meg – még egyszer – igy – áh minő boldog vagyok (1873 Jósika Kálmán 8211004, 69) | Áh! Gyönyörű szép írás. Az embernek kedve volna ilyen betűkkel teletetovíroztatni a testét (1885 Jókai Mór CD18) | az otthoni [ti. étel], á, a jó otthoni mégis csak más (1923 Kosztolányi Dezső C5082, 64) | felvett egy marékkal a boglyából [ti. a dohányból], belészagolt, áá, passzióval lélegzett utána (1934 Szép Ernő C3970, 73) | Á, de jó meleg van itt! (1970 Szakonyi Károly 9635004, 231).

3. ’〈fájdalom, bosszúság, undor stb. kif-ére〉’ ❖ Nézd a’ barmokot itt: áh! melly fene ſorsra jutottak [az árvízben] (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 12) | áh embertelen tselekedet! iſzſzonyodik tle az [ember] (1792 Laczkovics János 7205003, 112) | [rabszolgáimat] Bagdádba viszem, hogy jó áron eladhassam; de áh, mind elvesznek szomjuság miatt ezen sivatag pusztában (1834 Fillértár 8623001, 100) | Á, az ördög vigye el a hetvenkedő fickóját (1916 Móricz Zsigmond C3213, 96) | Jaj de fáááj… De fáááj… ááá(1919 Szép Ernő 9665041, 94) | – Ááá! – nyögött fel Vronszkij, a fejéhez kapva. – Mit tettem? […] Elvesztettem a versenyt (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485065, 220) | [a stoppos] egyszerre megáll. Motorzúgás. […] Nézzük csak […] Áh, tele van (1967 Kertész Ákos 9327002, 289).

4. ’〈tagadás, ellenkezés, elutasítás kif-ére〉’ ❖ Te irígyked! kövesd meg az Ötsédet! Imre. Áh Atyám! Én köveſſem-meg tet? (1790 Fejér György 7104002, 40) | „Nagysád egy Diána egy Junoval egyesülten…” „ – dehogy” (1860 Bulcsu Károly C1211) | nekem el kell mennem. – A persze! Olyan nincs! Abból nem eszünk albíró úr! (1911 Móricz Zsigmond C3220, 161) | Nem tartozom én még valamivel? […] Biztosan tartozom. – Ááá (1961 Magyar Nemzet nov. 19. C4799, 7) | Ez van. Itt ez van. Ezt kell szeretni! Miksa legyint. Áh, nem kell szeretni (1979 Kornis Mihály 1082001, 53) | á, az ki van zárva (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. ’〈száj kitátásának jelölésére, ill. arra való felszólításként〉’ ❖ nézd az a pimasz Pierre Száját hogy táti el! (!) (1927 Szép Ernő CD10) | Áááá! – mondja majd az orvos, mint egy gyereknek. – Nyissa ki a száját (1974 Galsai Pongrác 9171002, 62).

Vö. CzF. á², áh; ÉrtSz. a⁵, á², áh¹, áh²; TESz. , á; ÉKsz. a⁴, á², áh¹, áh²; ÚMTsz. , á²; ÉKsz.² a⁴, á², áh.

á² mondatszó 0
a 0 (rég)
áh 0
1.
〈meglepetés, meghökkenés, felismerés kif-ére〉
nálunk az Istennek akaratja irva vagyon, meljet maga beszéllett és iratott meg. […] Áh be szerentsés vagyok ezeket hallani! Szólj Barátom, mondjad hogy tsinálta Istenünk e’ Világot!
(1773–1775 Bessenyei György¹)
Á, édes szomszéd uram, hozt’ isten!
(1831 e. Kazinczy Ferenc ford.Molière)
Áá… nini!… – szólt [Zebulon] a szemközt találkozó láttára, ki éppen akkor lépett be az ajtón
(1869 Jókai Mór)
A’ … Éjfél vóna mán?
(1899 Cserzy Mihály)
Á, maga az? Nézze, meg sem ismertem
(1926 Kosztolányi Dezső)
Á! Hát így állunk?! – mondta a fogát csikorgatva
(1960 Makai Imre ford.Dosztojevszkij)
ha zenés helyre [megyünk], olyan vadulás lesz, hogy a privát pénzhez is hozzá kell nyúlni. Benkő Jani bácsi: – A! Jól hallottam?
(1962 Népszabadság okt. 14.)
(a telefonba) […] Kicsoda? Ááá, Földes elvtárs
(1989 Eörsi István)
2.
()csodálkozás, bámulat, ill. öröm, elégedettség stb. kif-ére〉
Jött a’ Nap […]. Áh! (mondék) Terméſzet bölts ’s remek munkája!
(1785 Göböl Gáspár)
László – csókolj meg – még egyszer – igy – áh minő boldog vagyok
(1873 Jósika Kálmán)
Áh! Gyönyörű szép írás. Az embernek kedve volna ilyen betűkkel teletetovíroztatni a testét
(1885 Jókai Mór)
az otthoni [ti. étel], á, a jó otthoni mégis csak más
(1923 Kosztolányi Dezső)
felvett egy marékkal a boglyából [ti. a dohányból], belészagolt, áá, passzióval lélegzett utána
(1934 Szép Ernő)
Á, de jó meleg van itt!
(1970 Szakonyi Károly)
3.
〈fájdalom, bosszúság, undor stb. kif-ére〉
Nézd a’ barmokot itt: áh! melly fene ſorsra jutottak [az árvízben]
(1777 Baróti Szabó Dávid)
áh embertelen tselekedet! iſzſzonyodik tle az [ember]
(1792 Laczkovics János)
[rabszolgáimat] Bagdádba viszem, hogy jó áron eladhassam; de áh, mind elvesznek szomjuság miatt ezen sivatag pusztában
(1834 Fillértár)
Á, az ördög vigye el a hetvenkedő fickóját
(1916 Móricz Zsigmond)
Jaj de fáááj… De fáááj… ááá
(1919 Szép Ernő)
Ááá! – nyögött fel Vronszkij, a fejéhez kapva. – Mit tettem? […] Elvesztettem a versenyt
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
[a stoppos] egyszerre megáll. Motorzúgás. […] Nézzük csak […] Áh, tele van
(1967 Kertész Ákos)
4.
〈tagadás, ellenkezés, elutasítás kif-ére〉
Te irígyked! kövesd meg az Ötsédet! Imre. Áh Atyám! Én köveſſem-meg tet?
(1790 Fejér György)
„Nagysád egy Diána egy Junoval egyesülten…” „ – dehogy”
(1860 Bulcsu Károly)
nekem el kell mennem. – A persze! Olyan nincs! Abból nem eszünk albíró úr!
(1911 Móricz Zsigmond)
Nem tartozom én még valamivel? […] Biztosan tartozom. – Ááá
(1961 Magyar Nemzet nov. 19.)
Ez van. Itt ez van. Ezt kell szeretni! Miksa legyint. Áh, nem kell szeretni
(1979 Kornis Mihály)
á, az ki van zárva
(1998 Magyar Hírlap)
5.
〈száj kitátásának jelölésére, ill. arra való felszólításként〉
nézd az a pimasz Pierre Száját hogy táti el! (!)
(1927 Szép Ernő)
Áááá! – mondja majd az orvos, mint egy gyereknek. – Nyissa ki a száját
(1974 Galsai Pongrác)
Vö. CzF. á², áh; ÉrtSz. a, á², áh¹, áh²; TESz. a¹, á; ÉKsz. a, á², áh¹, áh²; ÚMTsz. a³, á²; ÉKsz.² a, á², áh

Beállítások