billent ige 4b3 

1. ts (átv is) ’nyugalmi v. egyensúlyi állapotából (könnyed mozdulattal) vmely irányba kimozdít v. eldönt vmit, es. vkit’ ❖ [az ember] a maga képzelődéseivel el akarja magával hitetni, hogy ő olyan machina, melynek rúgóját a szerelem nem billentheti (1795 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | „Osztán meg most is üres”, folytatá ő féloldalra billentve a kosarat (1856 Szigeti József 8445006, 164) | a következő másodpercben egy hullám oldalra billentette a hajót (1914 Bíró Lajos CD10) | Dűlj le kicsit pihenni. – Két kezével megpróbált oldalra billenteni, de én tartottam magam (1927 Kassák Lajos 9314007, 60) | [Tréber Tóni] maga felé billentette a hideg vaskorongos vödröt, áthajolt a kút peremén és ivott pár kortyot (1932 Sinkó Ervin CD10) | Krizek előbbre billentette a sapkáját, hogy árnyékoljon (1965 Bertha Bulcsu 9053004, 7).

1a. ts ’〈ember v. állat vmely mozgatható testrészét, kül. fejét〉 vmely irányba v. vmely célból elmozdítja, elmozdulni engedi’ ❖ Midőn [a legény] hallá a’ koppanást, csak fejét billenté felém (1828 Kazinczy Ferenc 7033013, 307) | Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem (1848 Arany János CD01) | [Mátyás mester] fejét a szék támlájára billentve – aludt (1897 Krúdy Gyula CD54) | [A mezei poszáta] farkát gyakran billenti (1899 Chernel István CD34) | fejét oldalt billentve a méltóság felé sandított (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 54) | Fejét kissé oldalt billentette, hogy a gőz ne csapjon a szemébe (1985 Bodor Ádám 1020004, 39).

1b. tn (rendsz. tárgyragos határozóval) ’〈ember v. állat vmely mozgatható testrészével〉 kissé megmozdul’ ❖ Uram én tsak eggyet billentek a’ tzipós hátomon (1790 Fejér György ford. 7104001, 33) | A hajdu oldalvást egyet billentett fejével, mi által süvege jobb füléről bal fülére fordult át (1856 Szigeti József 8445006, 160) | [a vízityúk] minden mozdulaton egyet billent szép fejével (1901 Herman Ottó CD34) | Panna kicsit billentett a szempillájával (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 121) | már az is valami, hogy billentett egyet a vállán (1965 Dobozy Imre 9110002, 63).

2. ’(El)köszönést, helyeslést, tagadást stb. jelentő v. kísérő mozdulatot tesz, biccent vki.’

2a. ts ’〈köszönésként v. bemutatkozásként fejét〉 egy pillanatra előre hajtja’ ❖ némán fejet billentvén a’ jelen valóknak, a’ spárgával öszve kötött csomót minden szó nélkűl által lökte a’ Secretáriusnak [= titkárnak] (1806 Cserey Farkas² C2557, 135) | nagy hajlongásokkal és öszszetett kezekkel fogadá a Poetát [ti. Berzsenyit], a ki mind ezekre tsak fejét billentette (1813 Vitkovics Mihály C2563, 445) | Judit (feláll, fejet billent): Takács Judit vagyok (1921 Deák Gyula CD10).

2b. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈(el)köszönésként, helyeslésként v. rámutatásként〉 bólint, ill. ritk. 〈tagadásként v. rosszallásként fejével〉 oldalirányú mozdulatot tesz’ ❖ én kalapot emeltem […] ő egyet billentett rá fejecskéjével (1846 Petőfi Sándor C3504, 210) | Zsófi tagadólag billentett fejével (1859 Kemény Zsigmond C2612, 174) | Sarolta büszkén billentett fejével és távozott szobáiba (1873 Mikszáth Kálmán C3140, 14) | billentett a fejével és elment (1909 Móricz Zsigmond CD10) | Józsiás csendesen billentett a pohara felé (1922 Krúdy Gyula CD54) | Gábor meg-megállt, látszott, valamin eltöpreng; rosszalva billentett a fején (1930 Bohuniczky Szefi CD10).

2c. ts (rég, ritk) ’fejének határozott bólintásával kifejez vmit’ ❖ ismét kérdeztem: te vagy kedves? és ő fejével Igent billentett (1823 Kisfaludy Károly C2679, 145) | Másik ok a mienkkel ellenkező azon keleti szokás, miszerint ki itt fejével igent billent, az nem-et, s ki fejét rázza, az igenlés-t jelent (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 15).

2d. ts ’〈férfi köszönésként v. bemutatkozásként kalapját〉 kissé megemeli’ ❖ Te vagy a híres Hóka Pál? A „Nyírség királya” alázatosan billenti kalapját. – Igenis, könyörgöm (1906 Krúdy Gyula CD54) | kalapot billent neki az utcán (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Szemeik kétes csillogásán látom a rejtett habozást: Billentsenek-e kalapot (1940 Lukács László 9407016, 72).

3. ts (rendsz. ›fenék‹ jelentésű határozóval) ’〈embert, es. állatot〉 vmely testtájon enyhén megrúg’ ❖ [a kutya] csak vinnyogott csendesen és reszketett izgalmában, míg az öreg oldalba nem billentette a sarkával (1932 Szentivány József CD10) | Tinódi akkora önérzettel fordult be az ajtón, mintha útközben legalább is hátulján billentette volna a póruljárt Szécsént (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 150) | éppen hogy fenéken nem billentette a púpos papot (1965 Szentkuthy Miklós 9664011, 152).

3a. (›fenék‹ jelentésű határozóval) (biz) ’állásából, tisztségéből fölment, elküld vkit’ ❖ a magánszektorban vigyázni szoktak arra, nehogy kiszivárogjon, kit hány millióval billentettek hátsón (1997 Magyar Hírlap CD09) | Ne törődj a politikusokkal, őket négy év után fenékbe billentik (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. ts (átv is) ’(vmely irányban megdöntve egy mozdulattal) vhova helyez, juttat vmit’ ❖ mivel a kijelölt keritetlen árurakhely mellett kocsiut jár el, […] a fuvaros németség esténkint alig állja meg, hogy egy pár hasábot szekerére ne billentsen (1846 Hetilap CD61) | belefektették a vereshajút a puhafa ládába [ti. a koporsóba], aztán a vállukra billentve megindultak vele (1917 Török Gyula CD10) | vas rámára szerelték a hálót, a ráma szélét csuklósan a parthoz erősítették, és csigát közbeiktatva csörlővel billentették a víz alá (1999 Magyar néprajz CD47).

4a. (Műsz is) ’〈(vmely tengely körüli) elmozdítással, helyzetváltoztatással vmilyen helyzetbe, állásba stb.〉 juttat vmit’ ❖ Vontató pótkocsikra és teherkocsikra szerelt billenthető szállító tartályokkal a szőlő gyorsan szállítható és üríthető (1980 Székely Lajos CD52) | A vezetőülésnél ugyanis az oldalt elhelyezett fül felhúzásával csak a támla billenthető (1995 Magyar Hírlap CD09) | billenthető tükörre (1996 Természet Világa CD50) | A kamaszoknak, egyetemistáknak vásárolhatunk billenthető asztallapot is (1998 Magyar Hírlap CD09) | három oldalra billenthető platós építkezési jármű (1999 Magyar Hírlap CD09).

4b. ’〈teherautó rakományt〉 rakfelülete billenésével dönt vhova’ ❖ A tömedéket szállító Kamaz még ott rostokol a szállítószalag végénél, ahova az utolsó fuvart billentette (1994 Magyar Hírlap CD09).

5. ts ’〈folyamatot, jelenséget stb. vmilyen irányba〉 lendít, mozdít, ill. 〈vmilyen helyzetbe, állásba〉 hoz vki, vmi’ ❖ Humoros ötleteivel [Jókai] gyakran billenté ide vagy oda a Ház hangulatát (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | Parányi kilengések, erkölcsi vagy szellemi áramlatok, sőt jelszavak, más irányba billentik [a korszellemet] (1920 Halász Gyula CD10) | átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot, mely majd megint mindent a régi, boldog egyensúlyba billent (1930 Kosztolányi Dezső CD10) | hirtelen gyengeségek, futó szánalmak billentenek nem várt irányba sorsokat (1969 Domahidy András 1036005, 170) | helyére billenti az adózásban és az adóztatásban, valamint az ellenőrzésben kialakult egyensúlytalanságot (1998 Országgyűlési Napló CD62).

5a. ’〈arányt, (erő)viszonyt, mérleget stb.〉 vmelyik oldal, rész előnyére, javára elmozdít, fordít’ ❖ csak az által lehet a’ mérleget Németország részére billenteni, ha a’ német haza kormányai elszánják magokat a’ szabadság institutióit [= intézményeit] tovább fejteni (1844 Tóth Lőrinc 8490013, 89) | A bírói serpenyőt egy községi bizonyítvány billentette a rác paraszt javára (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 102) | Verlaine költői nyelvének 3800 szavából 49% latin eredetű; ehhez hozzájárul még közel 20%-nyi ú. n. „tudós átvétel” (mots savants), ami szintén a latin elem túlsúlya felé billenti a mérleget (1947 Gáldi László 9167002, 12) | Az ilyen katonatanács által vezetett forrongó katonatömegek már puszta létükkel is erősen a proletariátus oldalára billentették a kettős-hatalom időszakának erőviszonyait (1969 Környei Attila CD52).

Ö: fel~, félre~, hátra~, helyre~, ki~, meg~.

ÖU: át~, be~, el~, le~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. billeg; ÉKsz.; ÚMTsz.