billent ige 4b3

1. ts (átv is) ’nyugalmi v. egyensúlyi állapotából (könnyed mozdulattal) vmely irányba kimozdít v. eldönt vmit, es. vkit’ ❖ [az ember] a maga képzelődéseivel el akarja magával hitetni, hogy ő olyan machina, melynek rúgóját a szerelem nem billentheti (1795 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | „Osztán meg most is üres”, folytatá ő féloldalra billentve a kosarat (1856 Szigeti József 8445006, 164) | a következő másodpercben egy hullám oldalra billentette a hajót (1914 Bíró Lajos CD10) | Dűlj le kicsit pihenni. – Két kezével megpróbált oldalra billenteni, de én tartottam magam (1927 Kassák Lajos 9314007, 60) | [Tréber Tóni] maga felé billentette a hideg vaskorongos vödröt, áthajolt a kút peremén és ivott pár kortyot (1932 Sinkó Ervin CD10) | Krizek előbbre billentette a sapkáját, hogy árnyékoljon (1965 Bertha Bulcsu 9053004, 7).

1a. ts ’〈ember v. állat vmely mozgatható testrészét, kül. fejét〉 vmely irányba v. vmely célból elmozdítja, elmozdulni engedi’ ❖ Midőn [a legény] hallá a’ koppanást, csak fejét billenté felém (1828 Kazinczy Ferenc 7033013, 307) | Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem (1848 Arany János CD01) | [Mátyás mester] fejét a szék támlájára billentve – aludt (1897 Krúdy Gyula CD54) | [A mezei poszáta] farkát gyakran billenti (1899 Chernel István CD34) | fejét oldalt billentve a méltóság felé sandított (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 54) | Fejét kissé oldalt billentette, hogy a gőz ne csapjon a szemébe (1985 Bodor Ádám 1020004, 39).

1b. tn (rendsz. tárgyragos határozóval) ’〈ember v. állat vmely mozgatható testrészével〉 kissé megmozdul’ ❖ Uram én tsak eggyet billentek a’ tzipós hátomon (1790 Fejér György ford. 7104001, 33) | A hajdu oldalvást egyet billentett fejével, mi által süvege jobb füléről bal fülére fordult át (1856 Szigeti József 8445006, 160) | [a vízityúk] minden mozdulaton egyet billent szép fejével (1901 Herman Ottó CD34) | Panna kicsit billentett a szempillájával (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 121) | már az is valami, hogy billentett egyet a vállán (1965 Dobozy Imre 9110002, 63).

2. (El)köszönést, helyeslést, tagadást stb. jelentő v. kísérő mozdulatot tesz, biccent vki.’

2a. ts ’〈köszönésként v. bemutatkozásként fejét〉 egy pillanatra előre hajtja’ ❖ némán fejet billentvén a’ jelen valóknak, a’ spárgával öszve kötött csomót minden szó nélkűl által lökte a’ Secretáriusnak [= titkárnak] (1806 Cserey Farkas² C2557, 135) | nagy hajlongásokkal és öszszetett kezekkel fogadá a Poetát [ti. Berzsenyit], a ki mind ezekre tsak fejét billentette (1813 Vitkovics Mihály C2563, 445) | Judit (feláll, fejet billent): Takács Judit vagyok (1921 Deák Gyula CD10).

2b. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈(el)köszönésként, helyeslésként v. rámutatásként〉 bólint, ill. ritk. 〈tagadásként v. rosszallásként fejével〉 oldalirányú mozdulatot tesz’ ❖ én kalapot emeltem […] ő egyet billentett rá fejecskéjével (1846 Petőfi Sándor C3504, 210) | Zsófi tagadólag billentett fejével (1859 Kemény Zsigmond C2612, 174) | Sarolta büszkén billentett fejével és távozott szobáiba (1873 Mikszáth Kálmán C3140, 14) | billentett a fejével és elment (1909 Móricz Zsigmond CD10) | Józsiás csendesen billentett a pohara felé (1922 Krúdy Gyula CD54) | Gábor meg-megállt, látszott, valamin eltöpreng; rosszalva billentett a fején (1930 Bohuniczky Szefi CD10).

2c. ts (rég, ritk) ’fejének határozott bólintásával kifejez vmit’ ❖ ismét kérdeztem: te vagy kedves? és ő fejével Igent billentett (1823 Kisfaludy Károly C2679, 145) | Másik ok a mienkkel ellenkező azon keleti szokás, miszerint ki itt fejével igent billent, az nem-et, s ki fejét rázza, az igenlés-t jelent (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 15).

2d. ts ’〈férfi köszönésként v. bemutatkozásként kalapját〉 kissé megemeli’ ❖ Te vagy a híres Hóka Pál? A „Nyírség királya” alázatosan billenti kalapját. – Igenis, könyörgöm (1906 Krúdy Gyula CD54) | kalapot billent neki az utcán (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Szemeik kétes csillogásán látom a rejtett habozást: Billentsenek-e kalapot (1940 Lukács László 9407016, 72).

3. ts (rendsz. ›fenék‹ jelentésű határozóval) ’〈embert, es. állatot〉 vmely testtájon enyhén megrúg’ ❖ [a kutya] csak vinnyogott csendesen és reszketett izgalmában, míg az öreg oldalba nem billentette a sarkával (1932 Szentivány József CD10) | Tinódi akkora önérzettel fordult be az ajtón, mintha útközben legalább is hátulján billentette volna a póruljárt Szécsént (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 150) | éppen hogy fenéken nem billentette a púpos papot (1965 Szentkuthy Miklós 9664011, 152).

3a. (›fenék‹ jelentésű határozóval) (biz) ’állásából, tisztségéből fölment, elküld vkit’ ❖ a magánszektorban vigyázni szoktak arra, nehogy kiszivárogjon, kit hány millióval billentettek hátsón (1997 Magyar Hírlap CD09) | Ne törődj a politikusokkal, őket négy év után fenékbe billentik (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. ts (átv is)(vmely irányban megdöntve egy mozdulattal) vhova helyez, juttat vmit’ ❖ mivel a kijelölt keritetlen árurakhely mellett kocsiut jár el, […] a fuvaros németség esténkint alig állja meg, hogy egy pár hasábot szekerére ne billentsen (1846 Hetilap CD61) | belefektették a vereshajút a puhafa ládába [ti. a koporsóba], aztán a vállukra billentve megindultak vele (1917 Török Gyula CD10) | vas rámára szerelték a hálót, a ráma szélét csuklósan a parthoz erősítették, és csigát közbeiktatva csörlővel billentették a víz alá (1999 Magyar néprajz CD47).

4a. (Műsz is) ’〈(vmely tengely körüli) elmozdítással, helyzetváltoztatással vmilyen helyzetbe, állásba stb.〉 juttat vmit’ ❖ Vontató pótkocsikra és teherkocsikra szerelt billenthető szállító tartályokkal a szőlő gyorsan szállítható és üríthető (1980 Székely Lajos CD52) | A vezetőülésnél ugyanis az oldalt elhelyezett fül felhúzásával csak a támla billenthető (1995 Magyar Hírlap CD09) | billenthető tükörre (1996 Természet Világa CD50) | A kamaszoknak, egyetemistáknak vásárolhatunk billenthető asztallapot is (1998 Magyar Hírlap CD09) | három oldalra billenthető platós építkezési jármű (1999 Magyar Hírlap CD09).

4b. ’〈teherautó rakományt〉 rakfelülete billenésével dönt vhova’ ❖ A tömedéket szállító Kamaz még ott rostokol a szállítószalag végénél, ahova az utolsó fuvart billentette (1994 Magyar Hírlap CD09).

5. ts ’〈folyamatot, jelenséget stb. vmilyen irányba〉 lendít, mozdít, ill. 〈vmilyen helyzetbe, állásba〉 hoz vki, vmi’ ❖ Humoros ötleteivel [Jókai] gyakran billenté ide vagy oda a Ház hangulatát (1905–1906 Mikszáth Kálmán CD04) | Parányi kilengések, erkölcsi vagy szellemi áramlatok, sőt jelszavak, más irányba billentik [a korszellemet] (1920 Halász Gyula CD10) | átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot, mely majd megint mindent a régi, boldog egyensúlyba billent (1930 Kosztolányi Dezső CD10) | hirtelen gyengeségek, futó szánalmak billentenek nem várt irányba sorsokat (1969 Domahidy András 1036005, 170) | helyére billenti az adózásban és az adóztatásban, valamint az ellenőrzésben kialakult egyensúlytalanságot (1998 Országgyűlési Napló CD62).

5a. ’〈arányt, (erő)viszonyt, mérleget stb.〉 vmelyik oldal, rész előnyére, javára elmozdít, fordít’ ❖ csak az által lehet a’ mérleget Németország részére billenteni, ha a’ német haza kormányai elszánják magokat a’ szabadság institutióit [= intézményeit] tovább fejteni (1844 Tóth Lőrinc 8490013, 89) | A bírói serpenyőt egy községi bizonyítvány billentette a rác paraszt javára (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 102) | Verlaine költői nyelvének 3800 szavából 49% latin eredetű; ehhez hozzájárul még közel 20%-nyi ú. n. „tudós átvétel” (mots savants), ami szintén a latin elem túlsúlya felé billenti a mérleget (1947 Gáldi László 9167002, 12) | Az ilyen katonatanács által vezetett forrongó katonatömegek már puszta létükkel is erősen a proletariátus oldalára billentették a kettős-hatalom időszakának erőviszonyait (1969 Környei Attila CD52).

Ö: fel~, félre~, hátra~, helyre~, ki~, meg~.

ÖU: át~, be~, el~, le~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. billeg; ÉKsz.; ÚMTsz.

billent ige 4b3
1. tárgyas (átv is)
nyugalmi v. egyensúlyi állapotából (könnyed mozdulattal) vmely irányba kimozdít v. eldönt vmit, es. vkit
[az ember] a maga képzelődéseivel el akarja magával hitetni, hogy ő olyan machina, melynek rúgóját a szerelem nem billentheti
(1795 Csokonai Vitéz Mihály)
„Osztán meg most is üres”, folytatá ő féloldalra billentve a kosarat
(1856 Szigeti József)
a következő másodpercben egy hullám oldalra billentette a hajót
(1914 Bíró Lajos)
Dűlj le kicsit pihenni. – Két kezével megpróbált oldalra billenteni, de én tartottam magam
(1927 Kassák Lajos)
[Tréber Tóni] maga felé billentette a hideg vaskorongos vödröt, áthajolt a kút peremén és ivott pár kortyot
(1932 Sinkó Ervin)
Krizek előbbre billentette a sapkáját, hogy árnyékoljon
(1965 Bertha Bulcsu)
1a. tárgyas
〈ember v. állat vmely mozgatható testrészét, kül. fejét〉 vmely irányba v. vmely célból elmozdítja, elmozdulni engedi
Midőn [a legény] hallá a’ koppanást, csak fejét billenté felém
(1828 Kazinczy Ferenc)
Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem
(1848 Arany János)
[Mátyás mester] fejét a szék támlájára billentve – aludt
(1897 Krúdy Gyula)
[A mezei poszáta] farkát gyakran billenti
(1899 Chernel István)
fejét oldalt billentve a méltóság felé sandított
(1926 Kosztolányi Dezső)
Fejét kissé oldalt billentette, hogy a gőz ne csapjon a szemébe
(1985 Bodor Ádám)
1b. tárgyatlan (rendsz. tárgyragos határozóval)
〈ember v. állat vmely mozgatható testrészével〉 kissé megmozdul
Uram én tsak eggyet billentek a’ tzipós hátomon
(1790 Fejér György ford.)
A hajdu oldalvást egyet billentett fejével, mi által süvege jobb füléről bal fülére fordult át
(1856 Szigeti József)
[a vízityúk] minden mozdulaton egyet billent szép fejével
(1901 Herman Ottó)
Panna kicsit billentett a szempillájával
(1926 Móricz Zsigmond)
már az is valami, hogy billentett egyet a vállán
(1965 Dobozy Imre)
2.
(El)köszönést, helyeslést, tagadást stb. jelentő v. kísérő mozdulatot tesz, biccent vki.
2a. tárgyas
〈köszönésként v. bemutatkozásként fejét〉 egy pillanatra előre hajtja
némán fejet billentvén a’ jelen valóknak, a’ spárgával öszve kötött csomót minden szó nélkűl által lökte a’ Secretáriusnak [= titkárnak]
(1806 Cserey Farkas²)
nagy hajlongásokkal és öszszetett kezekkel fogadá a Poetát [ti. Berzsenyit], a ki mind ezekre tsak fejét billentette
(1813 Vitkovics Mihály)
Judit (feláll, fejet billent): Takács Judit vagyok
(1921 Deák Gyula)
2b. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
(el)köszönésként, helyeslésként v. rámutatásként〉 bólint, ill. ritk. 〈tagadásként v. rosszallásként fejével〉 oldalirányú mozdulatot tesz
én kalapot emeltem […] ő egyet billentett rá fejecskéjével
(1846 Petőfi Sándor)
Zsófi tagadólag billentett fejével
(1859 Kemény Zsigmond)
Sarolta büszkén billentett fejével és távozott szobáiba
(1873 Mikszáth Kálmán)
billentett a fejével és elment
(1909 Móricz Zsigmond)
Józsiás csendesen billentett a pohara felé
(1922 Krúdy Gyula)
Gábor meg-megállt, látszott, valamin eltöpreng; rosszalva billentett a fején
(1930 Bohuniczky Szefi)
2c. tárgyas (rég, ritk)
fejének határozott bólintásával kifejez vmit
ismét kérdeztem: te vagy kedves? és ő fejével Igent billentett
(1823 Kisfaludy Károly)
Másik ok a mienkkel ellenkező azon keleti szokás, miszerint ki itt fejével igent billent, az nem-et, s ki fejét rázza, az igenlés-t jelent
(1862 e. Szemere Bertalan)
2d. tárgyas
〈férfi köszönésként v. bemutatkozásként kalapját〉 kissé megemeli
Te vagy a híres Hóka Pál? A „Nyírség királya” alázatosan billenti kalapját. – Igenis, könyörgöm
(1906 Krúdy Gyula)
kalapot billent neki az utcán
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
Szemeik kétes csillogásán látom a rejtett habozást: Billentsenek-e kalapot
(1940 Lukács László)
3. tárgyas (rendsz. ›fenék‹ jelentésű határozóval)
〈embert, es. állatot〉 vmely testtájon enyhén megrúg
[a kutya] csak vinnyogott csendesen és reszketett izgalmában, míg az öreg oldalba nem billentette a sarkával
(1932 Szentivány József)
Tinódi akkora önérzettel fordult be az ajtón, mintha útközben legalább is hátulján billentette volna a póruljárt Szécsént
(1951 Jankovich Ferenc)
éppen hogy fenéken nem billentette a púpos papot
(1965 Szentkuthy Miklós)
3a. (›fenék‹ jelentésű határozóval) (biz)
állásából, tisztségéből fölment, elküld vkit
a magánszektorban vigyázni szoktak arra, nehogy kiszivárogjon, kit hány millióval billentettek hátsón
(1997 Magyar Hírlap)
Ne törődj a politikusokkal, őket négy év után fenékbe billentik
(1998 Magyar Hírlap)
4. tárgyas (átv is)
(vmely irányban megdöntve egy mozdulattal) vhova helyez, juttat vmit
mivel a kijelölt keritetlen árurakhely mellett kocsiut jár el, […] a fuvaros németség esténkint alig állja meg, hogy egy pár hasábot szekerére ne billentsen
(1846 Hetilap)
belefektették a vereshajút a puhafa ládába [ti. a koporsóba], aztán a vállukra billentve megindultak vele
(1917 Török Gyula)
vas rámára szerelték a hálót, a ráma szélét csuklósan a parthoz erősítették, és csigát közbeiktatva csörlővel billentették a víz alá
(1999 Magyar néprajz)
4a. (Műsz is)
(vmely tengely körüli) elmozdítással, helyzetváltoztatással vmilyen helyzetbe, állásba stb.〉 juttat vmit
Vontató pótkocsikra és teherkocsikra szerelt billenthető szállító tartályokkal a szőlő gyorsan szállítható és üríthető
(1980 Székely Lajos)
A vezetőülésnél ugyanis az oldalt elhelyezett fül felhúzásával csak a támla billenthető
(1995 Magyar Hírlap)
billenthető tükörre
(1996 Természet Világa)
A kamaszoknak, egyetemistáknak vásárolhatunk billenthető asztallapot is
(1998 Magyar Hírlap)
három oldalra billenthető platós építkezési jármű
(1999 Magyar Hírlap)
4b.
〈teherautó rakományt〉 rakfelülete billenésével dönt vhova
A tömedéket szállító Kamaz még ott rostokol a szállítószalag végénél, ahova az utolsó fuvart billentette
(1994 Magyar Hírlap)
5. tárgyas
〈folyamatot, jelenséget stb. vmilyen irányba〉 lendít, mozdít, ill. 〈vmilyen helyzetbe, állásba〉 hoz vki, vmi
Humoros ötleteivel [Jókai] gyakran billenté ide vagy oda a Ház hangulatát
(1905–1906 Mikszáth Kálmán)
Parányi kilengések, erkölcsi vagy szellemi áramlatok, sőt jelszavak, más irányba billentik [a korszellemet]
(1920 Halász Gyula)
átvirrasztotta az éjszakát, úgy várta a fordulatot, mely majd megint mindent a régi, boldog egyensúlyba billent
(1930 Kosztolányi Dezső)
hirtelen gyengeségek, futó szánalmak billentenek nem várt irányba sorsokat
(1969 Domahidy András)
helyére billenti az adózásban és az adóztatásban, valamint az ellenőrzésben kialakult egyensúlytalanságot
(1998 Országgyűlési Napló)
5a.
〈arányt, (erő)viszonyt, mérleget stb.〉 vmelyik oldal, rész előnyére, javára elmozdít, fordít
csak az által lehet a’ mérleget Németország részére billenteni, ha a’ német haza kormányai elszánják magokat a’ szabadság institutióit [= intézményeit] tovább fejteni
(1844 Tóth Lőrinc)
A bírói serpenyőt egy községi bizonyítvány billentette a rác paraszt javára
(1884 Mikszáth Kálmán)
Verlaine költői nyelvének 3800 szavából 49% latin eredetű; ehhez hozzájárul még közel 20%-nyi ú. n.úgynevezett „tudós átvétel” (mots savants), ami szintén a latin elem túlsúlya felé billenti a mérleget
(1947 Gáldi László)
Az ilyen katonatanács által vezetett forrongó katonatömegek már puszta létükkel is erősen a proletariátus oldalára billentették a kettős-hatalom időszakának erőviszonyait
(1969 Környei Attila)
ÖU: átbillent, bebillent, elbillent, lebillent, visszabillent
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. billeg; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások