birakozik (14a10) l. birkozik

birkozik tn ige 14a10 (rég)birakozik

1. ’〈két személy, es. állat〉 egymást megragadva küzd, hogy egyik a másikat földre kényszerítse, ill. harcképtelenné tegye’ ❖ [a földön] sok ideig igy birkozott a’ Katonával (1786 Magyar Hírmondó C0274, 296) | átkarolá az erős daliát harczos tenyerével És darabig birakozva, utóbb a’ földre lesujtja (1834 Garay János C1810, 125) | Jő az anya-farkas szörnyű ordítással, Rohan a fiunak, birkoznak egymással (1846 Arany János C0648, 29).

1a. ’〈játékként, sportként:〉 a birkózás tevékenységét végzi’ ❖ meg-izmosodván Rómulus és Rémus; magokat minden-féle firfiségekben örömest gyakorlották. Birakoztak; versent-futottak, árkokat ugrottak, és más e’-féléket töttek (1799 Dugonics András C1480, 15) | A vetkőző helyiségnek elég épen maradt mozaik padozata két birkozó athletát és az előttük guggoló mestert ábrázolja (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

2. (ritk) ’hosszasan elszánt, fegyveres harcot vív, csatázik, háborúzik’ ❖ Trója alatt tiz eſztendeig birkoztak a’ Görögök (1776 Molnár János 7232023, 208).

3. ’〈ember, állat〉(fizikai) erejét megfeszítve vmely akadályt, ellene ható erőt igyekszik legyőzni, küzd, viaskodik, ill. küszködik vmivel’ ❖ [Odüsszeusz] addig birakozik [a tenger] fel-dagadt vizével, Még tutajját éri nem kis örömével (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 58) | Birkozni: birakozni, küszdeni, küszködni (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 21) | a legénység váltig de hasztalan birkozott a gerendákkal (1847 Hetilap CD61) | a nehézség, melylyel Önöknek birkozniok kell (1882 Kossuth Lajos CD32) | Az olvasó az első pillanattól fogva közösséget vállal a [páncélszekrényt szállító] munkásokkal, maga is bírkozik az anyaggal (1933 Kosztolányi Dezső CD10).

3a. ’〈önmagával v. vmely érzésével, indulatával〉 tusakodik, igyekszik úrrá lenni felette’ ❖ Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével (1846 Arany János 8014001, 108) | Csüggedező lelke birkozik magával (1853 Arany János CD01) | üvölt a kínom, mint a szél sürgönydrótokon. Bírkozom vele (1942 Hegedüs Bite Dániel 9235005, 11).

4. ’olyan erőt, ellenhatást mutat vmi, amely egy vmely más dolog megsemmisítésére, visszaszorítására, ellenállásának megtörésére irányul’ ❖ [az erdőség] a’ birkozó szelektől cserénként szakaszokra ingattatik (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163062, 8) | Birkoznak a kelő vihar szelével A rengeteg hatalmas águ fái (1854 Tompa Mihály CD01).

ÖU: le~, meg~.

Sz: birkozás, birkozó.

Vö. CzF. birkozik · birkózik; TESz. birkózik; ÚMTsz.

birakozik lásd birkozik
birkozik tárgyatlan ige 14a10 (rég)
birakozik 14a10
1.
〈két személy, es. állat〉 egymást megragadva küzd, hogy egyik a másikat földre kényszerítse, ill. harcképtelenné tegye
[a földön] sok ideig igy birkozott a’ Katonával
(1786 Magyar Hírmondó)
átkarolá az erős daliát harczos tenyerével És darabig birakozva, utóbb a’ földre lesujtja
(1834 Garay János)
Jő az anya-farkas szörnyű ordítással, Rohan a fiunak, birkoznak egymással
(1846 Arany János)
1a.
〈játékként, sportként:〉 a birkózás tevékenységét végzi
meg-izmosodván Rómulus és Rémus; magokat minden-féle firfiségekben örömest gyakorlották. Birakoztak; versent-futottak, árkokat ugrottak, és más e’-féléket töttek
(1799 Dugonics András)
A vetkőző helyiségnek elég épen maradt mozaik padozata két birkozó athletát és az előttük guggoló mestert ábrázolja
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
2. (ritk)
hosszasan elszánt, fegyveres harcot vív, csatázik, háborúzik
Trója alatt tiz eſztendeig birkoztak a’ Görögök
(1776 Molnár János)
3.
〈ember, állat〉 (fizikai) erejét megfeszítve vmely akadályt, ellene ható erőt igyekszik legyőzni, küzd, viaskodik, ill. küszködik vmivel
[Odüsszeusz] addig birakozik [a tenger] fel-dagadt vizével, Még tutajját éri nem kis örömével
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
Birkozni: birakozni, küszdeni, küszködni
(1792 Baróti Szabó Dávid)
a legénység váltig de hasztalan birkozott a gerendákkal
(1847 Hetilap)
a nehézség, melylyel Önöknek birkozniok kell
(1882 Kossuth Lajos)
Az olvasó az első pillanattól fogva közösséget vállal a [páncélszekrényt szállító] munkásokkal, maga is bírkozik az anyaggal
(1933 Kosztolányi Dezső)
3a.
〈önmagával v. vmely érzésével, indulatával〉 tusakodik, igyekszik úrrá lenni felette
Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével
(1846 Arany János)
Csüggedező lelke birkozik magával
(1853 Arany János)
üvölt a kínom, mint a szél sürgönydrótokon. Bírkozom vele
(1942 Hegedüs Bite Dániel)
4.
olyan erőt, ellenhatást mutat vmi, amely egy vmely más dolog megsemmisítésére, visszaszorítására, ellenállásának megtörésére irányul
[az erdőség] a’ birkozó szelektől cserénként szakaszokra ingattatik
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Birkoznak a kelő vihar szelével A rengeteg hatalmas águ fái
(1854 Tompa Mihály)
ÖU: lebirkozik, megbirkozik
Sz: birkozás, birkozó
Vö. CzF. birkozik · birkózik; TESz. birkózik; ÚMTsz.

Beállítások