birka fn 6Aberke (nyj) , birge (nyj) , birke (nyj) , bürge (nyj)

1. ’az ún. házi juh mint állat; juh’ ❖ Nyírt Bűrkék kis gyapját akár veregette (1774 Dugonics András ford.–Vergilius C1484, 267) | Itélje-meg ezek szerént akárki, hogy jobb e a’ berkének (juhnak) a’ maga gyapját, mely helyett más n, olló alá botsátani, vagy farkasok fogára birni (1793 Andrád Sámuel C2903, 158) | Ezer birkéjénél több van (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 223) | ha birkád vész el, vagy gyisznód, igaz-e, hogy utánna mégy oszt mögkeresöd? (1900 Gárdonyi Géza 9173007, 82) | ezer birkát hajtok ki legelni naponta, s legsűrűbb tejet én iszom, én fejek (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Theokritosz 9324050, 77) | Az autósokat táblák figyelmeztetik a „juhveszélyre”, vagyis arra, hogy a birkák bármikor keresztezhetik útjukat (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’〈az ősi magyar juhfajtákkal szemben:〉 nyugat-európai eredetű, rövid, finom gyapjas juhfajták vmelyike, kül. az ún. merinó juh’ ❖ nem mind egy formák a’ juhok, … azokat a’ mellyeknek semmi szarvok nintsen, és apró tömött szőrüek, hívják Birgéknek vagy birkáknak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 521) | [a] gyeplegelőn 30-40,000 darab birka, ugyanannyi magyar juh és oláh purzsa zsibong (1891 Móricz Pál¹ 8322001, 19) | Ősi juhfajtáink (racka, cigája) kis-ázsiai származásúak. Merinó a 18. század közepén került Magyarországra, csakis ezt a juhfajtát nevezték birkának (1991 Magyar néprajz CD47).

1b. ’az ún. házi juh levágva (és fogyasztásra előkészítve)’ ❖ meg-nyuzott Birkék (1792 Gáti István C1862, 163) | ökrök, birkák húsát felfüstöljétek (1886 Jókai Mór CD18) | Sütnek kis ökröt, birkát (1954 Juhász Ferenc 9285020, 58) | Megvárta, hogy kifollyon a vér, akkor vállára vette a birkát, mint ahogy a gabonászsákokat szokta, bevitte az udvarába, megnyúzta és kibelezte (1986 Gion Nándor 9190004, 100).

1c. ’birkahús’ ❖ megkóstoltattam vele a paprikás bürgét (1877 Jókai Mór CD18) | keleti országok bárányból, birkából készült gasztronómiai csemegéi (libanoni pita, báránypástétom, bárány-kebab piláffal) (1998 Új Könyvek CD29).

2. (pejor) ’az ostobaságig jámbor, türelmes, bárgyú ember’ ❖ Oh én birka! (1834 Vörösmarty Mihály C4536, 182) | Szeretnék valami nagyon szépet mondani, de kegyeddel szemközt ostoba birka leszek, s csak azt mondom – haj – hogy semmit sem mondok (1863 Szigligeti Ede 8446014, 41) | a nagy árokban játszadozó gyerekek kövekkel kezdtek dobálni, én pedig nagy örömmel viszonoztam ezt ugyanígy. – Megjött a birka! – kiabálták (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 75).

2a. (jelzőként) (pejor) ’ilyen 〈ember〉 v. ilyen emberekből álló 〈csoport〉’ ❖ Ezen az alapon szó se lehet a szociális emberi közösség megépítéséről. – Ismerem, ezt így tartja a szocialisták birka értelmisége (1927 Kassák Lajos CD10) | a „birka” turisták inkább szó nélkül átadják a pénzt, mintsem ujjat húzzanak az egyébként relatíve kisstílű támadóikkal (1995 Magyar Hírlap CD09).

UB: -betegség, -tartás, -tenyésztés.

Fr: kerge.

ÖE: ~bunda, ~faggyú, ~gyapjú, ~hodály, ~képű, ~nyírő, ~pásztor, ~tej.

Vö. CzF. birge, ~, birke; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. berka, berke¹, ~

birka főnév 6A
berke 6B (nyj)
birge 6B (nyj)
birke 6B (nyj)
bürge 6B (nyj)
1.
az ún. házi juh mint állat; juh
Nyírt Bűrkék kis gyapját akár veregette
(1774 Dugonics András ford.Vergilius)
Itélje-meg ezek szerént akárki, hogy jobb e a’ berkének (juhnak) a’ maga gyapját, mely helyett más n, olló alá botsátani, vagy farkasok fogára birni
(1793 Andrád Sámuel)
Ezer birkéjénél több van
(1813 Kazinczy Ferenc)
ha birkád vész el, vagy gyisznód, igaz-e, hogy utánna mégy oszt mögkeresöd?
(1900 Gárdonyi Géza)
ezer birkát hajtok ki legelni naponta, s legsűrűbb tejet én iszom, én fejek
(1982 e. Kerényi Grácia ford.Theokritosz)
Az autósokat táblák figyelmeztetik a „juhveszélyre”, vagyis arra, hogy a birkák bármikor keresztezhetik útjukat
(1996 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég)
〈az ősi magyar juhfajtákkal szemben:〉 nyugat-európai eredetű, rövid, finom gyapjas juhfajták vmelyike, kül. az ún. merinó juh
nem mind egy formák a’ juhok, … azokat a’ mellyeknek semmi szarvok nintsen, és apró tömött szőrüek, hívják Birgéknek vagy birkáknak
(1799 Fábián József ford.Raff)
[a] gyeplegelőn 30-40,000 darab birka, ugyanannyi magyar juh és oláh purzsa zsibong
(1891 Móricz Pál¹)
Ősi juhfajtáink (racka, cigája) kis-ázsiai származásúak. Merinó a 18. század közepén került Magyarországra, csakis ezt a juhfajtát nevezték birkának
(1991 Magyar néprajz)
1b.
az ún. házi juh levágva (és fogyasztásra előkészítve)
meg-nyuzott Birkék
(1792 Gáti István)
ökrök, birkák húsát felfüstöljétek
(1886 Jókai Mór)
Sütnek kis ökröt, birkát
(1954 Juhász Ferenc)
Megvárta, hogy kifollyon a vér, akkor vállára vette a birkát, mint ahogy a gabonászsákokat szokta, bevitte az udvarába, megnyúzta és kibelezte
(1986 Gion Nándor)
1c.
megkóstoltattam vele a paprikás bürgét
(1877 Jókai Mór)
keleti országok bárányból, birkából készült gasztronómiai csemegéi (libanoni pita, báránypástétom, bárány-kebab piláffal)
(1998 Új Könyvek)
2. (pejor)
az ostobaságig jámbor, türelmes, bárgyú ember
Oh én birka!
(1834 Vörösmarty Mihály)
Szeretnék valami nagyon szépet mondani, de kegyeddel szemközt ostoba birka leszek, s csak azt mondom – haj – hogy semmit sem mondok
(1863 Szigligeti Ede)
a nagy árokban játszadozó gyerekek kövekkel kezdtek dobálni, én pedig nagy örömmel viszonoztam ezt ugyanígy. – Megjött a birka! – kiabálták
(1949 Radó György ford.Gorkij)
2a. (jelzőként) (pejor)
ilyen 〈ember〉 v. ilyen emberekből álló 〈csoport〉
Ezen az alapon szó se lehet a szociális emberi közösség megépítéséről. – Ismerem, ezt így tartja a szocialisták birka értelmisége
(1927 Kassák Lajos)
a „birka” turisták inkább szó nélkül átadják a pénzt, mintsem ujjat húzzanak az egyébként relatíve kisstílű támadóikkal
(1995 Magyar Hírlap)
Fr: kerge
ÖE: birkabunda, birkafaggyú, birkagyapjú, birkahodály, birkaképű, birkanyírő, birkapásztor, birkatej
Vö. CzF. birge, ~, birke; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. berka, berke¹, ~

Beállítások