biz² (4B8) l. bűz

bűz fn 4C8biz (nyj) , böz (rég)

1. (átv is) ’erős, bántóan rossz szag, büdösség, ill. ilyen szagtól áthatott, rossz levegő(jű hely)’ ❖ A’ szag, ’s böz, mellyet a’ fris megholt testek magoktól botsáttanak (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4225, 132) | trjük el ideig azokban [ti. az idegen szavakban] az idegen bzt (1790 Főldi János C1759, 36) | Maró füstben, undok bűzben találá a’ banyát (1836 Fáy András¹ C0043, 172) | [ha a szagos petymeget] veszedelem fenyegeti, olly utálatos bódító bűzt ereszt magától, hogy az embernek lehelete eláll […], és ezen bűz több száz lépésnyire megrontja a levegőt (1847 Peregriny Elek 8360007, 53) | a bőrgyár bűze (1909 Babits Mihály C0695, 48) | A szellőztetést csak a következő lakásban ismertem meg. Itt ugyanabban a savanykás bűzben éltünk éjjel-nappal (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 265) | az elbeszélő orrát megcsapja a rothadó hús fertelmes bűze (1981 Grendel Lajos 1060002, 93).

1a. (nyj) ’vminek jellegzetes(, kellemes) szaga’ ❖ Jaj, instálom, be szép virágot viszen, betölti a büze az egész utczát (1890 Gyarmathy Zsigáné C1956, 74) | bűz ’illat’. […] Jó bize van (1959 Gálffy Mózes–Márton Gyula C5420, 324).

2. (rég) ’vmely visszataszító, utálatos, rossz dolog’ ❖ utóljára az ágy alá buvék a’ Prókátor, minthogy már feljül fekünni büz (szerentsétlen) lett vólna (1790 Andrád Sámuel ford. C0617, 240) | a’ ki még ezt az állításomat is bűznek nevezi, kívánom, hogy testvére vagy gyermeke vegye-el a’ kocsisa’ leányát, ’s meg fogja tanúlni, mi közöttök a’ külömbség (1808 Kazinczy Ferenc C2558, 445) | az európai feudalis systemák büzei közt nem igen volt divatban a közemberi szabadság (1835 Széchenyi István CD1501) | [A selyemtenyésztés] milly tiszta minden monopolium büzétül! (1840 Széchenyi István 8429027, 258).

3. (birtokszóként) ’vmely (visszataszító, rossz) tulajdonságnak, nézetnek stb. ellenszenvet keltő, feltűnő jellege’ ❖ a’ hivságos ember büszkesége büzét nem veszi észre (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 57) | erősen hordja magán a legvastagabb önzés bűzét (1837 Kossuth Lajos ford. CD32) | [a fiatalember] öltözete finom vala s talán túlságosan divatszerinti, s épen azért a különcség nagy bűzét mutatá (1841 Gaal József 8149004, 143) | már messziről megérzi az ellenséges nézetek bűzét és azonnal harcra kész (1958 Gondos Ernő 2025136, 779) | dőlt belőle [ti. a cenzorból] az ideiglenesség bűze, mint alkoholistából a pálinkaszag (1986 Csoóri Sándor 9090050, 11).

4. (rég) ’vkiről v. vmiről terjesztett (rossz) hír’ ❖ Bze indúlt tselekedetednek (1792 Kisded szótár C0816, 29) | Valami büzt költenek réád (1794 Magyar nyelvmester C1947, 219) | Olyanná teszi mesterségünket, mintha rosz bűzben állana az istenek arcza előtt (1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3734, 199) bűzbe kever ’rossz hírbe hoz’ ❖ kiket tselekedete által bzbe kevert (1783 Magyar Hírmondó C0271, 76) | hogy én a’ derék jámbor Németeket tsúfollyam, gyalázzam, bzbe keverjem (1792 e. Szaitz Leó C3796, 91) | egész úttzákat is illyen gyáva bzbe kevervén, azoktol az embereket el rettentették (1822 Pucz Antal C3539, 26).

Ö: bak~; a -bűz címszó alatt: benzin~, csatorna~, dohány~, dög~, hagyma~, hulla~, kén~, pálinka~, trágya~.

ÖE: ~aszat, ~kő, ~só.

Sz: büzeny, bűzködik, bűzlög, bűzű.

Vö. CzF. bűz · büz; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

biz² lásd bűz
bűz főnév 4C8
biz 4B8 (nyj)
böz 4C8 (rég)
1. (átv is)
erős, bántóan rossz szag, büdösség, ill. ilyen szagtól áthatott, rossz levegő(jű hely)
A’ szag, ’s böz, mellyet a’ fris megholt testek magoktól botsáttanak
(1784 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
trjük el ideig azokban [ti. az idegen szavakban] az idegen bzt
(1790 Főldi János)
Maró füstben, undok bűzben találá a’ banyát
(1836 Fáy András¹)
[ha a szagos petymeget] veszedelem fenyegeti, olly utálatos bódító bűzt ereszt magától, hogy az embernek lehelete eláll […], és ezen bűz több száz lépésnyire megrontja a levegőt
(1847 Peregriny Elek)
a bőrgyár bűze
(1909 Babits Mihály)
A szellőztetést csak a következő lakásban ismertem meg. Itt ugyanabban a savanykás bűzben éltünk éjjel-nappal
(1939 Móricz Zsigmond)
az elbeszélő orrát megcsapja a rothadó hús fertelmes bűze
(1981 Grendel Lajos)
1a. (nyj)
vminek jellegzetes(, kellemes) szaga
Jaj, instálom, be szép virágot viszen, betölti a büze az egész utczát
(1890 Gyarmathy Zsigáné)
bűz ’illat’. […]bize van
(1959 Gálffy Mózes–Márton Gyula)
2. (rég)
vmely visszataszító, utálatos, rossz dolog
utóljára az ágy alá buvék a’ Prókátor, minthogy már feljül fekünni büz (szerentsétlen) lett vólna
(1790 Andrád Sámuel ford.)
a’ ki még ezt az állításomat is bűznek nevezi, kívánom, hogy testvére vagy gyermeke vegye-el a’ kocsisa’ leányát, ’s meg fogja tanúlni, mi közöttök a’ külömbség
(1808 Kazinczy Ferenc)
az európai feudalis systemák büzei közt nem igen volt divatban a közemberi szabadság
(1835 Széchenyi István)
[A selyemtenyésztés] milly tiszta minden monopolium büzétül!
(1840 Széchenyi István)
3. (birtokszóként)
vmely (visszataszító, rossz) tulajdonságnak, nézetnek stb. ellenszenvet keltő, feltűnő jellege
a’ hivságos ember büszkesége büzét nem veszi észre
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
erősen hordja magán a legvastagabb önzés bűzét
(1837 Kossuth Lajos ford.)
[a fiatalember] öltözete finom vala s talán túlságosan divatszerinti, s épen azért a különcség nagy bűzét mutatá
(1841 Gaal József)
már messziről megérzi az ellenséges nézetek bűzét és azonnal harcra kész
(1958 Gondos Ernő)
dőlt belőle [ti. a cenzorból] az ideiglenesség bűze, mint alkoholistából a pálinkaszag
(1986 Csoóri Sándor)
4. (rég)
vkiről v. vmiről terjesztett (rossz) hír
Bze indúlt tselekedetednek
(1792 Kisded szótár)
Valami büzt költenek réád
(1794 Magyar nyelvmester)
Olyanná teszi mesterségünket, mintha rosz bűzben állana az istenek arcza előtt
(1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
bűzbe kever
rossz hírbe hoz
kiket tselekedete által bzbe kevert
(1783 Magyar Hírmondó)
hogy én a’ derék jámbor Németeket tsúfollyam, gyalázzam, bzbe keverjem
(1792 e. Szaitz Leó)
egész úttzákat is illyen gyáva bzbe kevervén, azoktol az embereket el rettentették
(1822 Pucz Antal)
ÖE: bűzaszat, bűzkő, bűzsó
Sz: büzeny, bűzködik, bűzlög, bűzű
Vö. CzF. bűz · büz; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások