bizalom fn 7A

1. ’〈biztatásként, buzdításként msz-szerűen is:〉 az a tény, ill. az a lelkiállapot, érzés, hogy vki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben bizakodó, számára előnyös, kedvező, jó dolgot vár, remél’ ❖ A bolgár szakaszok zavarodnak. Van ki fut is már Testova [= té s tova], még is azért Horgán nem veszti bizalmát, S tábora ingásán mérgedvén rugtat elbbre A csata forrttában (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 330) | Kétségre váljon remény, bízalom! (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 84) | Kend, bizony, elporladt, De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal, Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk (1908 Ady Endre C0536, 186) | nem kell félni, minden jó lesz, helyt áll ő magáért, csak bizalom, csak türelem (1919 Oláh Gábor 9487061, 25) | Ha tíz évvel ezelőtt elindulhatunk, talán már fölhalmoztunk volna annyi bizalmat, erőt, hogy a megsokasodott gondokkal edzettebben és fokozatosan szálljunk szembe (1988 Csoóri Sándor 9090054, 139).

2. ’vkinek, vminek a segítségéről v. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről való meggyőződés, abba vetett hit, ill. arra való ráhagyatkozás’ ❖ az Istenben való Hitre ’s Bizalomra (1817 Márton István C3039, 30) | Híveim vagytok mind ketten! egész reményem, bizalmam bennetek! (1841 Teleki László² 8473003, 132) | most már csak a svéd fordulatba, a töröknek őszintétlensége s a kemény télbe … vetették bizalmokat (1852 Toldy Ferenc C4179, 268) | [Boszniában] a nép nem sok bizalommal viseltetett a hivatalos igazságszolgáltatás iránt (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a baj orvoslása végett teljes bizalommal keressék fel az illetékes járási, illetve a városi állatorvost (1913 Besztercebánya és Vidéke 2101001, 4) | Egy vállalat szervezetlenségének jelei komolyan megingathatják az ügyfelek bizalmát (2000 Byte Magazin CD38).

2a. ’annak érzése, ill. megnyilvánulása, hogy vki (bensőségesen) őszinte (lehet) vkivel’ ❖ teljes bízalommal vannak erántam; és maga Hóra is valódi Bojérkövetnek vél engem’ lenni (1808 Andrád Elek 8010001, 16) | híven szolgálni azt, ki bizalmába fogad (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare CD11) | Ne add annak bizalmadat, Ki mint a légy, hozzád ragad (1866 Szelestey László C3926, 187) | Valéria nekem mindent elmond… Az igaz, hogy nem pazarolta érdemetlenre a bizalmát, mert én el nem árulom soha (1901 Ambrus Zoltán C0595, 115) | [a kertészék] mind nagyon szerettek s mindenik a bizalmába vont (1926 Rákosi Jenő 8385007, 127) | Bíró folyton csak éreztette, hogy ő az elnök, hogy Ulveczki csak új tag, hogy ha a bizalmába be is avatja, ezt inkább úgy teszi, mintha az öccse, a fia, vagy valami kölyök rokona lenne (1953 Sarkadi Imre 9586002, 32) | Ian azért hazudik, mert a lány bizalmába férkőzve akar az összeesküvők nyomára jutni (1997 Új Könyvek CD29).

2b. (birtokszóként) (ritk, irod) ’az a személy v. dolog, akiben v. amelyben bízik, akire v. amelyre ráhagyatkozik vki’ ❖ Én valék barátja, bizalma (1867 Szentpály Janka C3968, 64) | ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer (1905 Ady Endre 9003023, 16) | ő [ti. a kártya] a bizalmunk, a szilárd, az áldott, ő gömbölyíti ki testté az álmot (1912 Kosztolányi Dezső C5104, 117).

3. (kissé rég) ’annak (indokolatlan) megnyilvánulása, kifejeződése beszédben, modorban, viselkedésben stb., hogy vki bizalmas, közeli kapcsolatban van vkivel’ ❖ úgy felelek, mintha sok évek olta ismernénk egymást; azzal az ömledezéssel, azzal a’ bízalommal (1815 Kazinczy Ferenc C2566, 239) | Szereté a gyönge fiú is Harcos urát, s nyájas bizalommal símula hozzá (1834 Czuczor Gergely 8078015, 83) | résztvesz intím beszélgetéseikben, barátságos bizalommal nyit rá pörlekedő házasokra, kikérdezi a cselédet, megízleli az ételeket (1935 Török Sophie CD10) | Tibi bácsi szereti, ha mindenki tudja, ő már hétkor bent van, és asztalán fröcsög a munka. Tudjátok, fiúk, mondta egy ízben bizalommal, a repülősöknél megszokja az ember a korai kelést (1979 Esterházy Péter 9129001, 33).

Ö: köz~, ön~.

ÖE: ~nyilvánítás, ~vesztés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.

bizalom főnév 7A
1.
〈biztatásként, buzdításként msz-szerűen is:〉 az a tény, ill. az a lelkiállapot, érzés, hogy vki általában a jövőben v. vmely meghatározott ügyben bizakodó, számára előnyös, kedvező, jó dolgot vár, remél
A bolgár szakaszok zavarodnak. Van ki fut is már Testova [= té s tova], még is azért Horgán nem veszti bizalmát, S tábora ingásán mérgedvén rugtat elbbre A csata forrttában
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Kétségre váljon remény, bízalom!
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Kend, bizony, elporladt, De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal, Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk
(1908 Ady Endre)
nem kell félni, minden jó lesz, helyt áll ő magáért, csak bizalom, csak türelem
(1919 Oláh Gábor)
Ha tíz évvel ezelőtt elindulhatunk, talán már fölhalmoztunk volna annyi bizalmat, erőt, hogy a megsokasodott gondokkal edzettebben és fokozatosan szálljunk szembe
(1988 Csoóri Sándor)
2.
vkinek, vminek a segítségéről v. értékeiről, lehetőségeiről, képességeiről való meggyőződés, abba vetett hit, ill. arra való ráhagyatkozás
az Istenben való Hitre ’s Bizalomra
(1817 Márton István)
Híveim vagytok mind ketten! egész reményem, bizalmam bennetek!
(1841 Teleki László²)
most már csak a svéd fordulatba, a töröknek őszintétlensége s a kemény télbe … vetették bizalmokat
(1852 Toldy Ferenc)
[Boszniában] a nép nem sok bizalommal viseltetett a hivatalos igazságszolgáltatás iránt
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
a baj orvoslása végett teljes bizalommal keressék fel az illetékes járási, illetve a városi állatorvost
(1913 Besztercebánya és Vidéke)
Egy vállalat szervezetlenségének jelei komolyan megingathatják az ügyfelek bizalmát
(2000 Byte Magazin)
2a.
annak érzése, ill. megnyilvánulása, hogy vki (bensőségesen) őszinte (lehet) vkivel
teljes bízalommal vannak erántam; és maga Hóra is valódi Bojérkövetnek vél engem’ lenni
(1808 Andrád Elek)
híven szolgálni azt, ki bizalmába fogad
(1854 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
?
Ne add annak bizalmadat, Ki mint a légy, hozzád ragad
(1866 Szelestey László)
Valéria nekem mindent elmond… Az igaz, hogy nem pazarolta érdemetlenre a bizalmát, mert én el nem árulom soha
(1901 Ambrus Zoltán)
[a kertészék] mind nagyon szerettek s mindenik a bizalmába vont
(1926 Rákosi Jenő)
Bíró folyton csak éreztette, hogy ő az elnök, hogy Ulveczki csak új tag, hogy ha a bizalmába be is avatja, ezt inkább úgy teszi, mintha az öccse, a fia, vagy valami kölyök rokona lenne
(1953 Sarkadi Imre)
Ian azért hazudik, mert a lány bizalmába férkőzve akar az összeesküvők nyomára jutni
(1997 Új Könyvek)
2b. (birtokszóként) (ritk, irod)
az a személy v. dolog, akiben v. amelyben bízik, akire v. amelyre ráhagyatkozik vki
Én valék barátja, bizalma
(1867 Szentpály Janka)
ez a bizalmunk: erős vagy te, Pusztaszer
(1905 Ady Endre)
ő [ti. a kártya] a bizalmunk, a szilárd, az áldott, ő gömbölyíti ki testté az álmot
(1912 Kosztolányi Dezső)
3. (kissé rég)
annak (indokolatlan) megnyilvánulása, kifejeződése beszédben, modorban, viselkedésben stb., hogy vki bizalmas, közeli kapcsolatban van vkivel
úgy felelek, mintha sok évek olta ismernénk egymást; azzal az ömledezéssel, azzal a’ bízalommal
(1815 Kazinczy Ferenc)
Szereté a gyönge fiú is Harcos urát, s nyájas bizalommal símula hozzá
(1834 Czuczor Gergely)
résztvesz intím beszélgetéseikben, barátságos bizalommal nyit rá pörlekedő házasokra, kikérdezi a cselédet, megízleli az ételeket
(1935 Török Sophie)
Tibi bácsi szereti, ha mindenki tudja, ő már hétkor bent van, és asztalán fröcsög a munka. Tudjátok, fiúk, mondta egy ízben bizalommal, a repülősöknél megszokja az ember a korai kelést
(1979 Esterházy Péter)
ÖE: bizalomnyilvánítás, bizalomvesztés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bízik; ÉKsz.

Beállítások