bizarr mn és fn 

I. mn 15A5

1. (megjelenésében) a megszokottól eltérő, furcsa, (meghökkentően v. túlzó módon) különös, ill. torz, groteszk 〈dolog, jelenség, viselkedés stb.〉’ ❖ különös formájú haj-fodoritások, és bizar (tsudálatos) ruhák által külömbözteti meg [magát] (1798 Bécsi Magyar Merkurius C0347, 424) | Sophie a’ legszebb növésű leány vala, bizarr de épen nem kedvetlen képpel (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 306) | [a] bizar mese a képzelet legtarkább virágival van elborítva (1846 Pesti Divatlap C5838, 19) | nőmnek egy bizarr szeszélye (1855 Balázs Sándor¹ C0740, 71) | akaratlanul elmosolyodtam azon bizarr hasonlatosságon, mely az ismeretlen fejének s a pompeji vázának alakja közt szembe tünt (1872 Toldy István 8482007, 4) | a legbizarrabb ötlet (1900 Ady Endre C0534, 348) | bizarr, borzalmas, idegen világot (1937 Honti János 9255001, 29) | az ésszerűnek és ésszerűtlennek bizarr szimbiózisát (1957 Benedek István 9041012, 410) | bizarrul csipkézett szikla (1964 Pilinszky János 9531188, 242) | egyéni hangzással, bizarr ritmusokkal (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég)(szeszélyesen) különc, (abnormálisan) furcsa viselkedésű, egyénieskedő 〈személy〉’ ❖ a’ tudósok’ tarka serge is Bizarr agyakkal rakva, tömve van (1815 Berzsenyi Dániel 8054107, 127) | Én bizarr vagyok… De ne véld, hogy dicsekedném vele; pirúlok inkább (1833 Szemere Pál C3950, 248) | az a bizarr kis istennő úgy akarta, hogy ezen két, annyira ellenkező tárgy [ti. a posztó és a virág], békés egyetértésben legyen meg egymás mellett (1877 Wohl Stefánia C4560, 296) | [Kálmán] pár év alatt Budapest legbizarabb, leghiúbb és legüresebb urfija lett (1887 Justh Zsigmond C2461, 11).

II. fn 24A5 (egysz-ban) (Ars is)

’a megszokottól eltérő, furcsa, (meghökkentően v. túlzó módon) különös, ill. torz, groteszk dolog, állapot, jelleg, ábrázolásmód stb.’ ❖ vajjon feladata é a dramairónak csak a rendkivülit, csak a bizart és idegfeszitőt keresnie? (1847 Pesti Divatlap C5840, 312) | kedvelője az exotikusnak, a szinesnek, a bizarrnak (1913 Ambrus Zoltán C0606, 287) | Az iróniában a jelentés eredetije folyamatosan apad, az új jelentés pedig fokozatosan bukkan föl a mosolyban vagy a kegyetlen kacagásban. A bizarr azonban mindent meghagy eredetiben. Nevetés nélkül (1990 Balog József 2001034, 78) | [a kortárs angol festőknél] csendéletek, lírai vagy színesen üde festmények vegyülnek a meghökkentően brutálissal vagy felháborításra kész bizarral (1996 Magyar Hírlap CD09).

Sz: bizarrság.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

bizarr melléknév és főnév
I. melléknév 15A5
1.
(megjelenésében) a megszokottól eltérő, furcsa, (meghökkentően v. túlzó módon) különös, ill. torz, groteszk 〈dolog, jelenség, viselkedés stb.〉
különös formájú haj-fodoritások, és bizar (tsudálatos) ruhák által külömbözteti meg [magát]
(1798 Bécsi Magyar Merkurius)
Sophie a’ legszebb növésű leány vala, bizarr de épen nem kedvetlen képpel
(1810 Kazinczy Ferenc)
[a] bizar mese a képzelet legtarkább virágival van elborítva
(1846 Pesti Divatlap)
nőmnek egy bizarr szeszélye
(1855 Balázs Sándor¹)
akaratlanul elmosolyodtam azon bizarr hasonlatosságon, mely az ismeretlen fejének s a pompeji vázának alakja közt szembe tünt
(1872 Toldy István)
a legbizarrabb ötlet
(1900 Ady Endre)
bizarr, borzalmas, idegen világot
(1937 Honti János)
az ésszerűnek és ésszerűtlennek bizarr szimbiózisát
(1957 Benedek István)
bizarrul csipkézett szikla
(1964 Pilinszky János)
egyéni hangzással, bizarr ritmusokkal
(1994 Magyar Hírlap)
2. (rég)
(szeszélyesen) különc, (abnormálisan) furcsa viselkedésű, egyénieskedő 〈személy〉
a’ tudósok’ tarka serge is Bizarr agyakkal rakva, tömve van
(1815 Berzsenyi Dániel)
Én bizarr vagyok… De ne véld, hogy dicsekedném vele; pirúlok inkább
(1833 Szemere Pál)
az a bizarr kis istennő úgy akarta, hogy ezen két, annyira ellenkező tárgy [ti. a posztó és a virág], békés egyetértésben legyen meg egymás mellett
(1877 Wohl Stefánia)
[Kálmán] pár év alatt Budapest legbizarabb, leghiúbb és legüresebb urfija lett
(1887 Justh Zsigmond)
II. főnév 24A5 (egysz-ban) (Ars is)
a megszokottól eltérő, furcsa, (meghökkentően v. túlzó módon) különös, ill. torz, groteszk dolog, állapot, jelleg, ábrázolásmód stb.
vajjon feladata é a dramairónak csak a rendkivülit, csak a bizart és idegfeszitőt keresnie?
(1847 Pesti Divatlap)
kedvelője az exotikusnak, a szinesnek, a bizarrnak
(1913 Ambrus Zoltán)
Az iróniában a jelentés eredetije folyamatosan apad, az új jelentés pedig fokozatosan bukkan föl a mosolyban vagy a kegyetlen kacagásban. A bizarr azonban mindent meghagy eredetiben. Nevetés nélkül
(1990 Balog József)
[a kortárs angol festőknél] csendéletek, lírai vagy színesen üde festmények vegyülnek a meghökkentően brutálissal vagy felháborításra kész bizarral
(1996 Magyar Hírlap)
Sz: bizarrság
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások