bizon (I. 0 II. 0 III. 25A6 IV. 25A6 V. 0) l. bizony

bizony partikula, msz, mn, fn és hsz  bezony (nyj v. biz) , bion (nyj) , bizom (ritk, nyj) , bizon (rég v. nyj)

I. partikula 0

1. ’〈Kijelentés megerősítésére, nyomatékosítására.〉’

1a. ’〈állításban v. tagadásban, gyakr. annak bevezetéseként〉’ ❖ ha Isten előtt kedves dolog, bizony se egynek, se másnak nem tulajdonítja az Úristen azt a bonum opust [= jó cselekedetet], hanem Daniel István úrnak (1772 Rettegi György 7282001, 275) | Bijon jó lesz, ám, menjünk be (1866 Új és ó kalendáriom C2972, 135) | – Az utolsó fővárosi atilla rég bent van már a múzeumban, – toldotta a szót Bárányné. Az öregúr kedvetlenül szipákolt. – Bezony hiba, – mondotta (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 54) | Ez bizony kacérkodás a javából (1961 Népszabadság nov. 29. C4813, 2).

1b. (gyakr. ksz után) ’〈kijelentéshez, kérdéshez kapcsolódó ellentétes v. eltérő jelentésű állításban v. tagadásban〉’ ❖ Eléggé is szégyenlik a pápista atyafiak mindezeket, sőt a pápát Antichristusnak is elmondják, de hiába, mert a bizony nem gondol vélek (1773 Rettegi György 7282002, 314) | [Tivadar gróf] azon kezdett búsulni, zúgolódni, hogy az egész hosszú nyáron Kolozsvárott töltjük az időt, és egész tél kezdetéig nem láthat. De ő bizony, mond, nem fog se Kassán, se falun ülni, hanem elmegyen Bártfára a fürdőre (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102006, 96) | A Nyulak szigetén nem harcolnak fegyverrel […]? Idáig nem ér Napóleon kardja? Pedig bizony odáig ért a francia császár keze (1927 Krúdy Gyula CD54) | nincsenek benne [ti. a pletykában] különösen fontos részek […]. Bizony nem így van. Volt fontos mondanivalója még ennek a pletykának is (1978 Wacha Imre 9783001, 172).

1c. (gyakr. eldöntendő kérdésre adott válaszban) ’〈ráhagyás, egyetértés kif-ére, az előző mondat vmelyik szavának megismétlésével, ill. igenlést v. tagadást követően〉’ ❖ Szép vólt nyilván Diogeneſnek hordóban fütözni, s’ a’ Filep fiját [ti. Nagy Sándort], ki elött e’ világ rettegett, a’ nap elöl el-üzni; bizony ſzép vólt (1772 Barcsay Ábrahám 7019036, 15) | talán iszol velünk utolszor búfelejtetőt. Korom: Én búfelejtetőt? Rojtos: Igen bizony, ’s vagy azt is megveted? (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 260) | rég volt az! rég bizon (1861 Arany János C0647, 112) | ugy-e, elcsapott az apád? – El bizony, édes óriás bácsi, – mondá a királyurfi (1904 Benedek Elek C0935, 124) | Fáj, amit a golyó ütött rajtam, Fáj bizony, de szaporán begyógyul (1960 Nagy László² ford. 9473139, 22).

2. ’〈A beszélői attitűd kif-ére.〉’

2a. ’〈sajnálkozás, mentegetőzés nyomatékosítására〉’ ❖ Én bizony szívemből sajnálom (1775 Rettegi György 7282003, 358) | [a] kávéházat egy idő óta némelly urak mód nélkül szeretik gyanusitgatni, pedig bizony kár! (1844 Petőfi Sándor C3510, 9) | ez bizony nagy ügyetlenség volt tőlem (1888 Jókai Mór CD18) | Füles, kérlek… a léggömb… az bizony szétpukkant (1935 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309084, 69) | Ez bizony tífusz (1955 Határ Győző ford.–Pratolini 9227039, 103).

2b. ’〈neheztelés, feddés, rosszallás enyhítésére〉’ ❖ Barátom, nem megfordult dolog-e ez, hogy tiszta testtel ugyan, de tisztátalan és részeg szivvel fogsz a szép és tisztességes bőjtöléshez? Bizony nem éhezheted a Krisztust, a mínt szent Bernárd is mondja; mert megteltél moslékkal (1778–1781 Révai Miklós 7283022, 44) | a hiba nagy volt; bizony a notariának [jegyzői irodának] jobban kellene vigyázni (1833 Kölcsey Ferenc 8253066, 496) | – Hat szemet adhatok csak – így szólt – a tízfilléresedért. – Ez bizony nem sok – szólt az üstfoltozó cigány –, de hát be kell érnem vele, mert nagyon megkívántam a szilvát (1914 Mikes Lajos 9443001, 33) | A magyar design bizony nincs az európai élvonalban (1991 Szentgyörgyi Tibor 2038009, 71).

2c. ’〈gyakr. kétkedést, távolságtartást, gyanakvást kifejező (gúnyos v. lekicsinylő) állításban, ill. kérdésben〉’ ❖ A’ pirongatásnak formái. […] Épen bizony kitaláltad (1776 Klein Efraim 7182001, 220) | bizon tán nem tudod, hogy Csóka Csóka társának szemét ki nem kaparja? (1819 Katona József C2502, 61) | „[…] Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” „Kendé bizony az árnyéka! […]” Hangzik átal a sövényen „Hát kié – pattogja Pál – Mikor az én fámra száll?” (1854 Arany János C0647, 19) | Jobb dolgom sincs bizony, csak maguknak köszöngetni! (1927 Kassák Lajos 9314007, 76) | Talán bizony a biztosítási szakemberek olyan naivak, hogy nem ismerik a részletfizetés, a banki kamat előnyeit a kisemberekre nézve, akik a ma autózók túlnyomó többségét kiteszik? (1998 Magyar Hírlap CD09).

II. msz 0

’〈állítás nyomatékosítására v. helyeslés kif-ére:〉 úgy ám, abbizony’ ❖ A’ Magyarban az indúlatjelek ezek. […] A’ bizonyító bizony! (1818 Verseghy Ferenc C4431, 322) | Jaj is volna, bizony, vagy tán jaj se’ volna, Szörnyet halna Toldi, egy igét se’ szólna (1854 Arany János C0656, 165) | – Hát az én gyerekkoromba? – szólt anyó […]. – Akkor még hire se vót a gyufának […] – Bizom, – mondta öregapó (1916 Móricz Zsigmond C3213, 8) | Bizony, Isten Fia volt ez! (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | ha csak egyetlen évre állítja le egy ilyen politikai torokátharapósdi az országot a fölzárkózás útján, annak következményeit évtizedekig nem heverjük ki. Bezony! (1997 Magyar Hírlap CD09).

III. mn 25A6 (rég)

1. ’igaz(i), valóságos’ ❖ egy bizony örök Isten’, engemet úgy segéllyen az én igaz hitemben (1787 Kármán József¹ C2493, 56) | Kitanúlván […] mély igazságát itéletidnek, és hogy szívemet a’ jónak bizony ösvénnyére vezérlik, háladatos leszek én, Istenem! tehozzád (1821 Verseghy Ferenc C4441, 288) | Mintha csak egyenesen nekem teremtett vóna a teljes szentháromság egy bizony öreg Isten! (1878 Balogh Imre C0754, 12) | Az egykorú eskünek […] a szövege azt látszik mutatni, hogy a „bizony” szó az „igaz” szó helyett használtatott régebben (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3108, 20).

2. ’ténynek vehető v. kétségtelenül bekövetkező, biztos, bizonyos 〈dolog〉, ill. vmit kétségtelennek v. valószínűnek tartó 〈személy〉’ ❖ Bizony-dolog ugyan, hogy a’ Magyaroknál az írás a’ beſzédnek igaz tköre: a’ mint hangzik a’ ſzó, úgy írattatik (1773 Rájnis József 7201007, 85) | Szive bizonyra számitott Ilonra: Hogy megjelen az ő vadászatán (1881 Széchy Károly C3905, 79) | Épített emberek szavára S az aratást bizonyra várta (1883 Szász Béla C3815, 349) | a tévelyek fölötti hitbe’ Bizonynyá tenni óhajtván magam’ (1883 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 110).

2a. (alanyi mellékmondat főmondataként, gyakr. kérdésre adott válaszban) ’〈annak kif-ére, hogy vmi a beszélő meggyőződése szerint biztosan úgy van〉’ ❖ Oh! bizony hogy Sina [= Kína] olly mint egy vetett kert (1785 Göböl Gáspár 7121008, 51) | A’ bizony, hogy hallani ſem akartatok eddig felle, mig ma nem hallottátok, hogy meg gazdagodott! (1793 Hatvani István² ford.–Holberg 7136005, 60) | Apjok! úgy-e bizony, hogy már ide s tova Eladó leány lesz ez a kis Ibolya? (1847 Arany János 8014002, 7).

2b. (-ra raggal, módsz-szerűen) ’〈annak kif-ére, hogy a beszélő vmit meggyőződése szerint biztosnak tart〉’ ❖ Kicsiny a’ makk melly elvettetik, de benne vagynak gyönge csírájában a’ bizonyra kifejlendő hatalmas tölgy’ minden ágai levelei (1831 Wesselényi Miklós C4549, 120) | Mit kérhet ő Istentől, nem tudom; De hosszu életet bizonyra nem (1844 Vörösmarty Mihály C4537, 63) | Nőmét [ti. a hajóroncsból neki jutott darabot], szegény jó lélekét kisebb súly Terhelte, bár bizonyra nem kisebb bú (1866 Arany László ford.–Shakespeare CD11).

IV. fn 25A6

1. ’〈rendsz. esküszerű fogadkozás részeként, gyakr. elhomályosult jelentéstartalommal módsz-szerűen:〉 tanú(skodó személy)’ ❖ Iſten a’ bizonyságom. Bizony Iſten. Iſten úgy ſegéljen (1776 Klein Efraim 7182001, 263) | De, hogy Neró nagy mérgének áldozatja Nem lész férjem, vallyon Ki annak bizonyja? (1790 Kisfaludy Sándor C2697, 77) | Segícs-ki ezeknek kezeikbűl! […] Isten bizonyom: mög-is-köszönöm (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116005, 122) | Isten bion furcsa dolog, (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | Ugy van isten bizonyomra, mondom, hogy úgy van (1882 Tolnai Lajos C4198, 222) | Magdolna (ijedten, gyorsan): Jőnek! Bizonisten jőnek! (1933 Tamási Áron 9701006, 49) | na de tényleg, isten bizony rátaláltak a legtökéletesebb ideára (1992 Mátyás Győző 2027028, 25).

1a. (rég) ’vminek az igazolására szolgáló, vmit bizonyító tény, adat, érv, körülmény; bizonyíték’ ❖ a’ melyrl való bizonyait (bizonyitásait) a’ Frantzia Országlószék oly sok izben meg ujjitotta (1800 Magyar Kurír C0338, 318) | Proba: bizony; bizonylat; bizonyság; bizonyitvány (1835 Kunoss Endre C2852, 83) | Most jön egy szörnyüséges erős bizonya T. úrnak physicám ellen (1840 Figyelmező C0154, 477) | A’ föld gömbölyűségének igen gyenge bizonya az, hogy ezen a’ vizek folynak (1842 Athenaeum C0024, 644) | [a bíróság a] vallományt a vádlott mellett szóló […] bizonyul tekinté (1859 Hegedüs Lajos C2049, 31).

1b. (rég) ’bizonyság, tanúbizonyság, tanúvallomás’ ❖ Bizonyt a rabok is mellette tevének (1881 Arany János C0640, 218).

2. (rég) ’〈helyeslést, beleegyezést, állítást kifejező szóként:〉 igen²’ ❖ szavait sok bizonyokkal tetézte, hogy ö-is hasonlót érette szenvedni nem sajnálna (1773 Kónyi János ford.–Aulnoy C2741, 35) | Bizonyozni: a’ bizonyt el-mondani (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 22) | Ne fujd el a’ bizonyt, nem tartod meg (1792 Sághy Ferenc ford.–Schikaneder C2990, 190) | Bizonyt mondok reá, hogy való, nem álom (1872 Szász Gerő C3817, 22) | Igérd meg hát kérlek, s bizonyoddal ints rá (1901 Baksay Sándor ford.–Homérosz C0732, 19).

2a. (-val raggal, hsz-szerűen a mond ige mellett) (rég) ’〈állítást, kijelentést megerősítő szóként〉’ ❖ hogyha holnapot megélem, azt jó bor mellett el henyélem, bizonnyal mondhatom (1791 Verseghy Ferenc CD01) | Bizonyommal mondom, hogy […] efélével nem kívántam volna alkalmatlankodni, ha a szomorú szükség nem kényszerítene (1802 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 727) | Bizonynyal mondom önnek, hogy ennél gyengébb szivar nem lehet az öné (1907 Gárdonyi Géza C1827, 93).

2b. (-ra raggal, mondást jelentő igék mellett v. módsz-szerűen) (rég) ’〈kijelentés, elköteleződés megerősítésére〉’ ❖ De bizonyomra mindeneket tudósítására fogok az Urnak adni (1777 Németh Antal¹ ford.–Morvan de Bellegarde C3321, 18) | Bizonyára óh Isten! mindeneket bltsenn rendeltél Te el, tsak a’ mi figyelmeteſségünk ne vólna ottan ottan [= olykor-olykor] rest, jóságod’, ’s bltseſséged nyomainak felkeresésére! (1829 Márton István 8297003, 15) | Bizonyomra mondom, gyakran szánásféle száll meg; de Gábor mindannyiszor mássá változtatja (1837 Szemere Pál 8439057, 279) | Bizonyra, hogyha rangom, koronám, Törvényeink, esküm nem ellenkeznék, Mit fejdelem habár akarna, sem Szeghetne meg – melletted szólna lelkem (1866 Arany László ford.–Shakespeare CD11) | A kincs megvolt, méltóságos uram […], bizonyára mondom, hogy megvolt, magam néztem át darabonkint (1904 Mikszáth Kálmán CD04).

3. (rég) ’biztos, bizonyos dolog, kül. tudás, meggyőződés’ ❖ Mind kett Levében szakadt ember iszik, Nagy bizonnyal mondgyák, töle meg vigaszik (1789 Fekésházy György C1746, 128) | A’ mit én eleinte tsak gyanitottam, azt Malpighi bizonnyal állittya (1793 Segesvári István ford.–Derham C3720, 621) | A’ nép, és F Rend Éneást várja; ’s ha lelne Egy-valakit, ki bizonyt hozhatna fellle, szeretné (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 137) | Bizony; die Gewissheit; certitudo (1834 Kunoss Endre C2854, 9) | Teljességessé, fantomossá válok, Reggelt, oldást, bizonyt nem keresek (1914 Ady Endre CD10).

V. hsz 0

bizony mondom (tréf v. gúny is) (főmondatként, gyakr. 2. sz-ű nm-i részeshatározóval) ’〈rendsz. jövőre vonatk. erős meggyőződés, vmiben való bizonyosság kif-ére〉’ ❖ valakik azt tselekeſzik, bizony mondom nékik, hogy ha […] a’ Kriſtus aklyába nem térnek, az  nevetéſek örök sírásra fordúl (1789 e. Stankovátsi Leopold 7297003, 165) | Bizony bizony mondom ti néktek, ne itéljetek a kűlszínről, mert történni fog, hogy nem lészen igazságtok (1847 Petőfi Sándor 8366456, 69) | Bizony mondom, hogy nagyon szeretve sem jó lenni (1900 Ady Endre CD0801) | Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | a színpad „75 százaléka minden ülőhelyről látható” lesz. […] „Az oldalpáholyoknál valamivel rosszabb a helyzet, de ezek inkább hangulati elemek.” Ez már döfi. Bizony mondom, Európa színházi szakértői ide fognak csődülni a megnyitóra hangulati elemet bámulni (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: abbizony.

Vö. CzF. bizom¹, bizon, bizony¹, bizony²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bizon lásd bizony
bizony partikula, mondatszó, melléknév, főnév és határozószó
bezony I. 0 II. 0 III. 25A6 IV. 25A6 V. 0 (nyj v. biz)
bion I. 0 II. 0 III. 25A6 IV. 25A6 V. 0 (nyj)
bizom I. 0 II. 0 III. 25A6 IV. 25A6 V. 0 (ritk, nyj)
bizon I. 0 II. 0 III. 25A6 IV. 25A6 V. 0 (rég v. nyj)
I. partikula 0
1.
〈Kijelentés megerősítésére, nyomatékosítására.〉
1a.
〈állításban v. tagadásban, gyakr. annak bevezetéseként〉
ha Isten előtt kedves dolog, bizony se egynek, se másnak nem tulajdonítja az Úristen azt a bonum opust [= jó cselekedetet], hanem Daniel István úrnak
(1772 Rettegi György)
Bijon jó lesz, ám, menjünk be
(1866 Új és ó kalendáriom)
– Az utolsó fővárosi atilla rég bent van már a múzeumban, – toldotta a szót Bárányné. Az öregúr kedvetlenül szipákolt. – Bezony hiba, – mondotta
(1905 Gárdonyi Géza)
Ez bizony kacérkodás a javából
(1961 Népszabadság nov. 29.)
1b. (gyakr. ksz után)
〈kijelentéshez, kérdéshez kapcsolódó ellentétes v. eltérő jelentésű állításban v. tagadásban〉
Eléggé is szégyenlik a pápista atyafiak mindezeket, sőt a pápát Antichristusnak is elmondják, de hiába, mert a bizony nem gondol vélek
(1773 Rettegi György)
[Tivadar gróf] azon kezdett búsulni, zúgolódni, hogy az egész hosszú nyáron Kolozsvárott töltjük az időt, és egész tél kezdetéig nem láthat. De ő bizony, mond, nem fog se Kassán, se falun ülni, hanem elmegyen Bártfára a fürdőre
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
A Nyulak szigetén nem harcolnak fegyverrel […]? Idáig nem ér Napóleon kardja? Pedig bizony odáig ért a francia császár keze
(1927 Krúdy Gyula)
nincsenek benne [ti. a pletykában] különösen fontos részek […]. Bizony nem így van. Volt fontos mondanivalója még ennek a pletykának is
(1978 Wacha Imre)
1c. (gyakr. eldöntendő kérdésre adott válaszban)
〈ráhagyás, egyetértés kif-ére, az előző mondat vmelyik szavának megismétlésével, ill. igenlést v. tagadást követően〉
Szép vólt nyilván Diogeneſnek hordóban fütözni, s’ a’ Filep fiját [ti. Nagy Sándort], ki elött e’ világ rettegett, a’ nap elöl el-üzni; bizony ſzép vólt
(1772 Barcsay Ábrahám)
talán iszol velünk utolszor búfelejtetőt. Korom: Én búfelejtetőt? Rojtos: Igen bizony, ’s vagy azt is megveted?
(1824 Vörösmarty Mihály)
rég volt az! rég bizon
(1861 Arany János)
ugy-e, elcsapott az apád? – El bizony, édes óriás bácsi, – mondá a királyurfi
(1904 Benedek Elek)
Fáj, amit a golyó ütött rajtam, Fáj bizony, de szaporán begyógyul
(1960 Nagy László² ford.)
2.
〈A beszélői attitűd kif-ére.〉
2a.
〈sajnálkozás, mentegetőzés nyomatékosítására〉
Én bizony szívemből sajnálom
(1775 Rettegi György)
[a] kávéházat egy idő óta némelly urak mód nélkül szeretik gyanusitgatni, pedig bizony kár!
(1844 Petőfi Sándor)
ez bizony nagy ügyetlenség volt tőlem
(1888 Jókai Mór)
Füles, kérlek… a léggömb… az bizony szétpukkant
(1935 Karinthy Frigyes ford.Milne)
Ez bizony tífusz
(1955 Határ Győző ford.Pratolini)
2b.
〈neheztelés, feddés, rosszallás enyhítésére〉
Barátom, nem megfordult dolog-e ez, hogy tiszta testtel ugyan, de tisztátalan és részeg szivvel fogsz a szép és tisztességes bőjtöléshez? Bizony nem éhezheted a Krisztust, a mínt szent Bernárd is mondja; mert megteltél moslékkal
(1778–1781 Révai Miklós)
a hiba nagy volt; bizony a notariának [jegyzői irodának] jobban kellene vigyázni
(1833 Kölcsey Ferenc)
– Hat szemet adhatok csak – így szólt – a tízfilléresedért. – Ez bizony nem sok – szólt az üstfoltozó cigány –, de hát be kell érnem vele, mert nagyon megkívántam a szilvát
(1914 Mikes Lajos)
A magyar design bizony nincs az európai élvonalban
(1991 Szentgyörgyi Tibor)
2c.
〈gyakr. kétkedést, távolságtartást, gyanakvást kifejező (gúnyos v. lekicsinylő) állításban, ill. kérdésben〉
A’ pirongatásnak formái. […] Épen bizony kitaláltad
(1776 Klein Efraim)
bizon tán nem tudod, hogy Csóka Csóka társának szemét ki nem kaparja?
(1819 Katona József)
[…] Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” „Kendé bizony az árnyéka! […]” Hangzik átal a sövényen „Hát kié – pattogja Pál – Mikor az én fámra száll?”
(1854 Arany János)
Jobb dolgom sincs bizony, csak maguknak köszöngetni!
(1927 Kassák Lajos)
Talán bizony a biztosítási szakemberek olyan naivak, hogy nem ismerik a részletfizetés, a banki kamat előnyeit a kisemberekre nézve, akik a ma autózók túlnyomó többségét kiteszik?
(1998 Magyar Hírlap)
II. mondatszó 0
〈állítás nyomatékosítására v. helyeslés kif-ére:〉 úgy ám, abbizony
A’ Magyarban az indúlatjelek ezek. […] A’ bizonyító bizony!
(1818 Verseghy Ferenc)
Jaj is volna, bizony, vagy tán jaj se’ volna, Szörnyet halna Toldi, egy igét se’ szólna
(1854 Arany János)
– Hát az én gyerekkoromba? – szólt anyó […]. – Akkor még hire se vót a gyufának […]Bizom, – mondta öregapó
(1916 Móricz Zsigmond)
Bizony, Isten Fia volt ez!
(1995 Protestáns Biblia ford.)
ha csak egyetlen évre állítja le egy ilyen politikai torokátharapósdi az országot a fölzárkózás útján, annak következményeit évtizedekig nem heverjük ki. Bezony!
(1997 Magyar Hírlap)
III. melléknév 25A6 (rég)
1.
igaz(i), valóságos
egy bizony örök Isten’, engemet úgy segéllyen az én igaz hitemben
(1787 Kármán József¹)
Kitanúlván […] mély igazságát itéletidnek, és hogy szívemet a’ jónak bizony ösvénnyére vezérlik, háladatos leszek én, Istenem! tehozzád
(1821 Verseghy Ferenc)
Mintha csak egyenesen nekem teremtett vóna a teljes szentháromság egy bizony öreg Isten!
(1878 Balogh Imre)
Az egykorú eskünek […] a szövege azt látszik mutatni, hogy a „bizony” szó az „igaz” szó helyett használtatott régebben
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
2.
ténynek vehető v. kétségtelenül bekövetkező, biztos, bizonyos 〈dolog〉, ill. vmit kétségtelennek v. valószínűnek tartó 〈személy〉
Bizony-dolog ugyan, hogy a’ Magyaroknál az írás a’ beſzédnek igaz tköre: a’ mint hangzik a’ ſzó, úgy írattatik
(1773 Rájnis József)
Szive bizonyra számitott Ilonra: Hogy megjelen az ő vadászatán
(1881 Széchy Károly)
Épített emberek szavára S az aratást bizonyra várta
(1883 Szász Béla)
a tévelyek fölötti hitbe’ Bizonynyá tenni óhajtván magam’
(1883 Szász Károly² ford.Dante)
2a. (alanyi mellékmondat főmondataként, gyakr. kérdésre adott válaszban)
〈annak kif-ére, hogy vmi a beszélő meggyőződése szerint biztosan úgy van〉
Oh! bizony hogy Sina [= Kína] olly mint egy vetett kert
(1785 Göböl Gáspár)
A’ bizony, hogy hallani ſem akartatok eddig felle, mig ma nem hallottátok, hogy meg gazdagodott!
(1793 Hatvani István² ford.Holberg)
Apjok! úgy-e bizony, hogy már ide s tova Eladó leány lesz ez a kis Ibolya?
(1847 Arany János)
2b. (-ra raggal, módsz-szerűen)
〈annak kif-ére, hogy a beszélő vmit meggyőződése szerint biztosnak tart〉
Kicsiny a’ makk melly elvettetik, de benne vagynak gyönge csírájában a’ bizonyra kifejlendő hatalmas tölgy’ minden ágai levelei
(1831 Wesselényi Miklós)
Mit kérhet ő Istentől, nem tudom; De hosszu életet bizonyra nem
(1844 Vörösmarty Mihály)
Nőmét [ti. a hajóroncsból neki jutott darabot], szegény jó lélekét kisebb súly Terhelte, bár bizonyra nem kisebb bú
(1866 Arany László ford.Shakespeare)
IV. főnév 25A6
1.
〈rendsz. esküszerű fogadkozás részeként, gyakr. elhomályosult jelentéstartalommal módsz-szerűen:〉 tanú(skodó személy)
Iſten a’ bizonyságom. Bizony Iſten. Iſten úgy ſegéljen
(1776 Klein Efraim)
De, hogy Neró nagy mérgének áldozatja Nem lész férjem, vallyon Ki annak bizonyja?
(1790 Kisfaludy Sándor)
Segícs-ki ezeknek kezeikbűl! […] Isten bizonyom: mög-is-köszönöm
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
Isten bion furcsa dolog,
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
Ugy van isten bizonyomra, mondom, hogy úgy van
(1882 Tolnai Lajos)
Magdolna (ijedten, gyorsan): Jőnek! Bizonisten jőnek!
(1933 Tamási Áron)
na de tényleg, isten bizony rátaláltak a legtökéletesebb ideára
(1992 Mátyás Győző)
1a. (rég)
vminek az igazolására szolgáló, vmit bizonyító tény, adat, érv, körülmény; bizonyíték
a’ melyrl való bizonyait (bizonyitásait) a’ Frantzia Országlószék oly sok izben meg ujjitotta
(1800 Magyar Kurír)
Proba: bizony; bizonylat; bizonyság; bizonyitvány
(1835 Kunoss Endre)
Most jön egy szörnyüséges erős bizonya T. úrnak physicám ellen
(1840 Figyelmező)
A’ föld gömbölyűségének igen gyenge bizonya az, hogy ezen a’ vizek folynak
(1842 Athenaeum)
[a bíróság a] vallományt a vádlott mellett szóló […] bizonyul tekinté
(1859 Hegedüs Lajos)
1b. (rég)
bizonyság, tanúbizonyság, tanúvallomás
Bizonyt a rabok is mellette tevének
(1881 Arany János)
2. (rég)
〈helyeslést, beleegyezést, állítást kifejező szóként:〉 igen²
szavait sok bizonyokkal tetézte, hogy ö-is hasonlót érette szenvedni nem sajnálna
(1773 Kónyi János ford.Aulnoy)
Bizonyozni: a’ bizonyt el-mondani
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Ne fujd el a’ bizonyt, nem tartod meg
(1792 Sághy Ferenc ford.Schikaneder)
Bizonyt mondok reá, hogy való, nem álom
(1872 Szász Gerő)
Igérd meg hát kérlek, s bizonyoddal ints rá
(1901 Baksay Sándor ford.Homérosz)
2a. (-val raggal, hsz-szerűen a mond ige mellett) (rég)
〈állítást, kijelentést megerősítő szóként〉
hogyha holnapot megélem, azt jó bor mellett el henyélem, bizonnyal mondhatom
(1791 Verseghy Ferenc)
Bizonyommal mondom, hogy […] efélével nem kívántam volna alkalmatlankodni, ha a szomorú szükség nem kényszerítene
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
Bizonynyal mondom önnek, hogy ennél gyengébb szivar nem lehet az öné
(1907 Gárdonyi Géza)
2b. (-ra raggal, mondást jelentő igék mellett v. módsz-szerűen) (rég)
〈kijelentés, elköteleződés megerősítésére〉
De bizonyomra mindeneket tudósítására fogok az Urnak adni
(1777 Németh Antal¹ ford.Morvan de Bellegarde)
Bizonyára óh Isten! mindeneket bltsenn rendeltél Te el, tsak a’ mi figyelmeteſségünk ne vólna ottan ottan [= olykor-olykor] rest, jóságod’, ’s bltseſséged nyomainak felkeresésére!
(1829 Márton István)
Bizonyomra mondom, gyakran szánásféle száll meg; de Gábor mindannyiszor mássá változtatja
(1837 Szemere Pál)
Bizonyra, hogyha rangom, koronám, Törvényeink, esküm nem ellenkeznék, Mit fejdelem habár akarna, sem Szeghetne meg – melletted szólna lelkem
(1866 Arany László ford.Shakespeare)
A kincs megvolt, méltóságos uram […], bizonyára mondom, hogy megvolt, magam néztem át darabonkint
(1904 Mikszáth Kálmán)
3. (rég)
biztos, bizonyos dolog, kül. tudás, meggyőződés
Mind kett Levében szakadt ember iszik, Nagy bizonnyal mondgyák, töle meg vigaszik
(1789 Fekésházy György)
A’ mit én eleinte tsak gyanitottam, azt Malpighi bizonnyal állittya
(1793 Segesvári István ford.Derham)
A’ nép, és F Rend Éneást várja; ’s ha lelne Egy-valakit, ki bizonyt hozhatna fellle, szeretné
(1813 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
Bizony; die Gewissheit; certitudo
(1834 Kunoss Endre)
Teljességessé, fantomossá válok, Reggelt, oldást, bizonyt nem keresek
(1914 Ady Endre)
V. határozószó 0
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
bizony mondom (tréf v. gúny is)
(főmondatként, gyakr. 2. sz-ű nm-i részeshatározóval)
〈rendsz. jövőre vonatk. erős meggyőződés, vmiben való bizonyosság kif-ére〉
valakik azt tselekeſzik, bizony mondom nékik, hogy ha […] a’ Kriſtus aklyába nem térnek, az  nevetéſek örök sírásra fordúl
(1789 e. Stankovátsi Leopold)
Bizony bizony mondom ti néktek, ne itéljetek a kűlszínről, mert történni fog, hogy nem lészen igazságtok
(1847 Petőfi Sándor)
Bizony mondom, hogy nagyon szeretve sem jó lenni
(1900 Ady Endre)
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.”
(1996 Katolikus Biblia ford.)
a színpad „75 százaléka minden ülőhelyről látható” lesz. […] „Az oldalpáholyoknál valamivel rosszabb a helyzet, de ezek inkább hangulati elemek.” Ez már döfi. Bizony mondom, Európa színházi szakértői ide fognak csődülni a megnyitóra hangulati elemet bámulni
(2000 Magyar Hírlap)
Ö: abbizony
Vö. CzF. bizom¹, bizon, bizony¹, bizony²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások