bizonygat ige 5a

1. ts ’hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul, ill. esküvel, eskü alatt állít, erősít vmit’ ❖ hasztalan bizonygatta […], hogy ő semmit, de semmit nem talált (1864 Egri népkönyv C0094, 109) | [hogy] a mai irodalmi nyelvet a lehető legteljesebb mértékben kell az új nagy szótárnak földolgoznia, azt bizonygatni fölösleges (1899 Akadémiai Értesítő C0013, 58) | a pakulár teljes ártatlanságát bizonygatta (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Az eskü az asszonyok fenyegetőzése volt; minden kedves személyre vagy tárgyra tett esküvel bizonygatták szavahihetőségüket (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153009, 789).

1a. tn (ritk) ’vminek a megerősítéséül, igenlésül többször bizony-t mond, ill. igenlést kifejező mozdulatot tesz’ ❖ – Az ólba van? – kérdi ujra a legény. A két kölyök erősen bizonygat a fejével (1912 Móricz Zsigmond C3224, 46) | Ottika néni idegen lejtésű hangja most valami „bizony” ellen csattant föl. – Csak maga ne bizonygasson (1937 Németh László² 9485006, 188).

2. ts (rég) ’aprólékosan, lépésről lépésre (be)bizonyít vmit’ ❖ találtattak ollyanok-is, kik annyi, st hoſzſzabb idö alatt-is egy falást ſem ettenek; mit Martinus Guriſchius azon ides munkájában, mellyet irt De Chlyo Humano ſok hites Auctorokból bizonygatja (1791 Mátyus István C3071, 2) | Zsigmond, Rudolph, Maximilián, Károly, és Ferencz királyainknak példáiból bizonygatja, hogy (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Felesleges hosszasan fejtegetnem és bizonygatnom azt, hogy a Királyföldön a jobbágy és földesur, nemes és szolga fogalma teljesen ki volt zárva (1873 Orbán Balázs CD22).

J: bizonyítgat.

Vö. ÉrtSz.; TESz. bizony; ÉKsz.; SzT.

bizonygat ige 5a
1. tárgyas
hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul, ill. esküvel, eskü alatt állít, erősít vmit
hasztalan bizonygatta […], hogy ő semmit, de semmit nem talált
(1864 Egri népkönyv)
[hogy] a mai irodalmi nyelvet a lehető legteljesebb mértékben kell az új nagy szótárnak földolgoznia, azt bizonygatni fölösleges
(1899 Akadémiai Értesítő)
a pakulár teljes ártatlanságát bizonygatta
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
Az eskü az asszonyok fenyegetőzése volt; minden kedves személyre vagy tárgyra tett esküvel bizonygatták szavahihetőségüket
(1981 Tárkány Szücs Ernő)
1a. tárgyatlan (ritk)
vminek a megerősítéséül, igenlésül többször bizony-t mond, ill. igenlést kifejező mozdulatot tesz
– Az ólba van? – kérdi ujra a legény. A két kölyök erősen bizonygat a fejével
(1912 Móricz Zsigmond)
Ottika néni idegen lejtésű hangja most valami „bizony” ellen csattant föl. – Csak maga ne bizonygasson
(1937 Németh László²)
2. tárgyas (rég)
aprólékosan, lépésről lépésre (be)bizonyít vmit
találtattak ollyanok-is, kik annyi, st hoſzſzabb idö alatt-is egy falást ſem ettenek; mit Martinus Guriſchius azon ides munkájában, mellyet irt De Chlyo Humano ſok hites Auctorokból bizonygatja
(1791 Mátyus István)
Zsigmond, Rudolph, Maximilián, Károly, és Ferencz királyainknak példáiból bizonygatja, hogy
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
Felesleges hosszasan fejtegetnem és bizonygatnom azt, hogy a Királyföldön a jobbágy és földesur, nemes és szolga fogalma teljesen ki volt zárva
(1873 Orbán Balázs)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bizony; ÉKsz.; SzT.

Beállítások