bizonyítási mn 0 (jelzőként)

1. (tudományos v. büntetőjogi) bizonyításra vonatk., azzal kapcs., abban megnyilvánuló’ ❖ az említett adatokat egy bizonyitási okfőbe összevonva (1842 Pesti Hírlap CD61) | Bizonyítási kötelezettség v. teher, abból a jogelvből folyik, hogy minden ténybeli állítás, melyre a peres fél kereseti jogát vagy kifogását alapítja, általa be is bizonyítandó (1893 PallasLex. CD02) | [a magyar és a finnugor nyelvek közös eredetére] hasonló bizonyítási erejük van a szókészleti egyezéseknek is (1943–1944 Hóman Bálint CD42) | Tárgyi bizonyítéknak tekinti a legtöbb szerző azt az iratot is, amely a rajta levő kézírás sajátosságai miatt képvisel bizonyítási értéket (1972 Kertész Imre¹ 1079001, 108) | bizonyítási indítványában (1978 Fogarassy László CD52) | bizonyítási nehézségek (1992 Székely Katalin 2022004, 26) | nem lesz ez könnyű meccs, a törökökben nagy a bizonyítási vágy (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (tudományos v. büntetőjogi) bizonyítás során alkalmazott, felhasznált, megjelenő, ill. vmit bizonyító 〈adat, tény, módszer stb.〉’ ❖ meghagyatik az igazság kifürkészésére esküvallomást csak azon esetekben használni, ha minden más bizonyitási próbák hiányzanak (1843 Pesti Hírlap CD61) | A megtörtént fizetést a törvény által engedett bármely módon lehet bizonyítani, a különösen erre a célra szolgáló bizonyítási eszköz a nyugta (1894 PallasLex. CD02) | [Jules Martha] bizonyítási módszere […] teljesen tudománytalan s eredményei elfogadhatatlanok (1915 RévaiNagyLex. C5709, 453) | Ennek két bizonyítási módja van. Az egyik, hogy az Alkotmánybírósághoz megérkezett-e; a másik pedig: bizonyítani tudom feladószelvénnyel, hogy mi feladtuk (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. (Jog) ’〈kül. az igazságszolgáltatásban:〉 a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló 〈eljárás mint a hivatalos ügymenet része〉’ ❖ Az orvosi szakértőknek a felboncolt, illetve exhumált dadai hullára vonatkozó fejtegetései csak a bizonyítási eljárás befejezése és az irományok felolvasása után fognak sorra kerülni (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | a mentelmi bizottság kénytelen volt még a bizonyítási szakaszt is végigvinni ahhoz, hogy állást foglalhasson (1991 Országgyűlési Napló CD62) | [a bíróságok] a bizonyítási eljárásban elfogadják a hanglenyomat-elemzést (1998 Byte Magazin CD38).

3a. (Jog) ’ilyen eljárást meghatározó, ilyen eljárással kapcs. 〈jog, szabály stb.〉’ ❖ a tételes bizonyítási jog szabályai szerint (1894 PallasLex. CD02) | A biróságon kívül tett beismerésre nézve nincs bizonyítási jogszabály (1911 RévaiNagyLex. C5698, 792) | a polgári perek bizonyítási szabályaiban (1996 Figyelő CD2601).

4. (rég, ritk, hiv) ’vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉’ ❖ egy kelet nélkűli, de illetékes tanútól származó bizonyítási oklevélből (1873 Jakab Elek CD57) | Be lett ismerve hivatalosan, hogy az angol belügyminiszter szolgáltatta ki az osztrák követnek a bizonyitási okmányt, melynek alapján az osztrák császár meginditotta zaklató keresetét (1882 Kossuth Lajos ford. CD32).

Vö. CzF.

bizonyítási melléknév 0 (jelzőként)
1.
(tudományos v. büntetőjogi) bizonyításra vonatk., azzal kapcs., abban megnyilvánuló
az említett adatokat egy bizonyitási okfőbe összevonva
(1842 Pesti Hírlap)
Bizonyítási kötelezettség v.vagy teher, abból a jogelvből folyik, hogy minden ténybeli állítás, melyre a peres fél kereseti jogát vagy kifogását alapítja, általa be is bizonyítandó
(1893 PallasLex.)
[a magyar és a finnugor nyelvek közös eredetére] hasonló bizonyítási erejük van a szókészleti egyezéseknek is
(1943–1944 Hóman Bálint)
Tárgyi bizonyítéknak tekinti a legtöbb szerző azt az iratot is, amely a rajta levő kézírás sajátosságai miatt képvisel bizonyítási értéket
(1972 Kertész Imre¹)
bizonyítási indítványában
(1978 Fogarassy László)
bizonyítási nehézségek
(1992 Székely Katalin)
nem lesz ez könnyű meccs, a törökökben nagy a bizonyítási vágy
(1994 Magyar Hírlap)
2.
(tudományos v. büntetőjogi) bizonyítás során alkalmazott, felhasznált, megjelenő, ill. vmit bizonyító 〈adat, tény, módszer stb.〉
meghagyatik az igazság kifürkészésére esküvallomást csak azon esetekben használni, ha minden más bizonyitási próbák hiányzanak
(1843 Pesti Hírlap)
A megtörtént fizetést a törvény által engedett bármely módon lehet bizonyítani, a különösen erre a célra szolgáló bizonyítási eszköz a nyugta
(1894 PallasLex.)
[Jules Martha] bizonyítási módszere […] teljesen tudománytalan s eredményei elfogadhatatlanok
(1915 RévaiNagyLex.)
Ennek két bizonyítási módja van. Az egyik, hogy az Alkotmánybírósághoz megérkezett-e; a másik pedig: bizonyítani tudom feladószelvénnyel, hogy mi feladtuk
(1997 Országgyűlési Napló)
3. (Jog)
〈kül. az igazságszolgáltatásban:〉 a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló 〈eljárás mint a hivatalos ügymenet része〉
Az orvosi szakértőknek a felboncolt, illetve exhumált dadai hullára vonatkozó fejtegetései csak a bizonyítási eljárás befejezése és az irományok felolvasása után fognak sorra kerülni
(1883 Mikszáth Kálmán)
a mentelmi bizottság kénytelen volt még a bizonyítási szakaszt is végigvinni ahhoz, hogy állást foglalhasson
(1991 Országgyűlési Napló)
[a bíróságok] a bizonyítási eljárásban elfogadják a hanglenyomat-elemzést
(1998 Byte Magazin)
3a. (Jog)
ilyen eljárást meghatározó, ilyen eljárással kapcs. 〈jog, szabály stb.〉
a tételes bizonyítási jog szabályai szerint
(1894 PallasLex.)
A biróságon kívül tett beismerésre nézve nincs bizonyítási jogszabály
(1911 RévaiNagyLex.)
a polgári perek bizonyítási szabályaiban
(1996 Figyelő)
4. (rég, ritk, hiv)
vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉
egy kelet nélkűli, de illetékes tanútól származó bizonyítási oklevélből
(1873 Jakab Elek)
Be lett ismerve hivatalosan, hogy az angol belügyminiszter szolgáltatta ki az osztrák követnek a bizonyitási okmányt, melynek alapján az osztrák császár meginditotta zaklató keresetét
(1882 Kossuth Lajos ford.)
Vö. CzF.

Beállítások