bizonykodik ige 12a

1. tn ( /ritk, vál) ’kitartóan, es. esküdözve kardoskodik, erősködik’ ❖ mennybe se ragadtattok; akár mint bizonykodjék ez ellen Kálvinus (1774 Molnár János C3194, 8) | Má pedig ugy van, […] bizonykodék a czigány (1858 Cigány adomák C1660, 32) | – A tanitóné asszony a padláson függ! – A gyermekek azt hitték, hogy mókás vicc és nagyot kacagtak rája. De a kis fiu eskükkel bizonykodott. A kacagás még erősebb lett (1919 Szabó Dezső 9623005, 249) | felesleges is bizonykodni (1992 Bikácsy Gergely 2016011, 349).

1a. ts (rég, ritk) ’hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul állít, erősít vmit; bizonygat’ ❖ – Eső lesz – bizonykodta most már határozottan Rosta György (1897 Kazár Emil C2512, 43) | Zsuzsa szigorúan utasítja vissza az incselkedőket: „Én tisztességes asszony vagyok”, mondja, és elpirul, azért, hogy bizonykodnia kell ezt (1905 Petelei István 8361006, 111).

2. tn ( /ritk, vál) ’tanúskodik, tanúbizonyságot tesz vmiről’ ❖ ez a körülmény aligha bizonykodik a Bod-codexnek dominikánus és margitszigeti származása felől (1894 Irodalomtörténeti Közlemények C0211, 63) | Csak tompa, inkább sejtett, mint hallott dobogás bizonykodott arról, hogy még harcolnak valamerre (1937 Szentiványi Jenő 1145002, 86) | A hazai olajkészítésről bizonykodó legkorábbi adat (1991 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

bizonykodik ige 12a
1. tárgyatlan ( /ritk, vál)
kitartóan, es. esküdözve kardoskodik, erősködik
mennybe se ragadtattok; akár mint bizonykodjék ez ellen Kálvinus
(1774 Molnár János)
Má pedig ugy van, […] bizonykodék a czigány
(1858 Cigány adomák)
– A tanitóné asszony a padláson függ! – A gyermekek azt hitték, hogy mókás vicc és nagyot kacagtak rája. De a kis fiu eskükkel bizonykodott. A kacagás még erősebb lett
(1919 Szabó Dezső)
felesleges is bizonykodni
(1992 Bikácsy Gergely)
1a. tárgyas (rég, ritk)
hosszasan, ismételve v. kitartóan, makacsul állít, erősít vmit; bizonygat
– Eső lesz – bizonykodta most már határozottan Rosta György
(1897 Kazár Emil)
Zsuzsa szigorúan utasítja vissza az incselkedőket: „Én tisztességes asszony vagyok”, mondja, és elpirul, azért, hogy bizonykodnia kell ezt
(1905 Petelei István)
2. tárgyatlan ( /ritk, vál)
tanúskodik, tanúbizonyságot tesz vmiről
ez a körülmény aligha bizonykodik a Bod-codexnek dominikánus és margitszigeti származása felől
(1894 Irodalomtörténeti Közlemények)
Csak tompa, inkább sejtett, mint hallott dobogás bizonykodott arról, hogy még harcolnak valamerre
(1937 Szentiványi Jenő)
A hazai olajkészítésről bizonykodó legkorábbi adat
(1991 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások