bizonyító mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bizonyít.

II. mn 1A

1. ’vminek a helytálló v. valóságos voltát, es. megtörténtét kimutató, igazoló 〈tény, adat, érv(elés) stb.〉, ill. 〈vminek〉 erre való 〈képessége〉, ilyen 〈sajátossága〉’ ❖ Haſonló bizonyitó példa találtatik ez aránt (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 580) | bizonyitó-segédeket: úgymint Iras-béli Bizonyságokat, Biztos Leveleket (1788 Cházár András ford. C1220, 28) | külön osztályba sorolták a bizonyitó (genus demonstrativum), tanácskozó […] és törvénykezési beszédeket (1870 Névy László C3334, 178) | bizonyító erejü támpontokat (1878 Egyetemes Filológiai Közlöny 8613001, 81) | bizonyító és helyes vizsgálati módszereknek (1893 PallasLex. CD02) | bizonyító szándékból (1986 Kiss Ferenc CD53) | Mennyire bizonyító értékű […] a tisztikar középosztályi jellegét tekintve az, hogy jelentős számban áramlottak a soraiba „polgári” foglalkozású elemek leszármazottai is? (2000 Hajdu Tibor CD58).

2. (Jog) ’a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló 〈(bírósági) eljárás〉’ ❖ a vizsgálat keretén tul eső mellékkörülményeknek kutatása, a bizonyító eljárásnak anticipálása a modern vizsgálattal határozottan ellenkezik (1894 PallasLex. CD02) | A vádlott a bizonyitó eljárás során beismerte bünét (1900 Budapesti Napló febr. 21. C5243, 13) | Tanúkihallgatás is gyakran előfordul bizonyító eljárásként. Így igazolja nemességét a Szeli család 1761-ben (1973 Kis Imre CD52) | munkaügyi vitában szükséges bizonyító eljárás (1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor 1050007, 173).

2a. (Jog) ’〈peres eljárásban:〉 vmely vádat megfogalmazó, így annak bizonyítására kötelezett 〈fél〉’ ❖ Biaeum […], az ellenérvelésnek az a módja, melylyel az ellenfél az állító bizonyító félnek érvét ellene fordítja (1893 PallasLex. CD02) | a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására (1999 Figyelő CD2601).

2b. (rég) ’vmiről tanúskodó, (bizonyításban felhasználható) tanúvallomást tevő 〈személy〉’ ❖ némelly környülállásoknak nagyobb meg-világoſittása végett, a’ bizonyittó ſzeméllyek még jobban kérdöre vonattaſsanak és meg visgáltaſsanak (1793 Bécsi Magyar Merkurius 7396001, 68) | egyiknek a’ bünrészesek közül kegyelem igértetik, ’s ő aztán a’ többiek ellen bizonyitó tanúul használtatik (1842 Pesti Hírlap CD61) | [Gvadányi] az elbeszélésen kívűl előszóban és jegyzetben ismételve, mint hiteles és bizonyító tanúra hivatkozik reája [ti. művének címszereplőjére, Rontó Pálra] (1894 Széchy Károly CD55).

3. (hiv) ’vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉’ ❖ bizonyitó oklevelek’ szíves beküldése mellett (1844 Pesti Hírlap CD61) | [közjegyzői okiratnak minősülnek a] házastársak v. jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak (1895 PallasLex. CD02) | az árverésen kapott bizonyító okiratot nem fogadják el, a földhivatal pedig csak a földek kijelölése után ad igazolást (1993 Országgyűlési Napló CD62).

III. fn 1A (rég)

’vmit igazoló, tanúsító hivatalos irat’ ❖ kik székes helyekről megtelepedés végett városunkban jönnének, azoknak hiteles bizonyitót kelletik mutatniok arról, hogy igaz szabad személyek és semmi gyanuság nem férhet hozzájok, […] ugy továbbá két jó kezeseketis állitsanak az magok jövendőbéli jó viseltökről (1799 Erdély CD22) | György 1772. nsi bizonyítót kapott Nógrádtól (1860 Nagy Iván CD31).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bizonyító melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbizonyít
II. melléknév 1A
1.
vminek a helytálló v. valóságos voltát, es. megtörténtét kimutató, igazoló 〈tény, adat, érv(elés) stb.〉, ill. 〈vminek〉 erre való 〈képessége〉, ilyen 〈sajátossága〉
Haſonló bizonyitó példa találtatik ez aránt
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
bizonyitó-segédeket: úgymint Iras-béli Bizonyságokat, Biztos Leveleket
(1788 Cházár András ford.)
külön osztályba sorolták a bizonyitó (genus demonstrativum), tanácskozó […] és törvénykezési beszédeket
(1870 Névy László)
bizonyító erejü támpontokat
(1878 Egyetemes Filológiai Közlöny)
bizonyító és helyes vizsgálati módszereknek
(1893 PallasLex.)
bizonyító szándékból
(1986 Kiss Ferenc)
Mennyire bizonyító értékű […] a tisztikar középosztályi jellegét tekintve az, hogy jelentős számban áramlottak a soraiba „polgári” foglalkozású elemek leszármazottai is?
(2000 Hajdu Tibor)
2. (Jog)
a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló (bírósági) eljárás〉
a vizsgálat keretén tul eső mellékkörülményeknek kutatása, a bizonyító eljárásnak anticipálása a modern vizsgálattal határozottan ellenkezik
(1894 PallasLex.)
A vádlott a bizonyitó eljárás során beismerte bünét
(1900 Budapesti Napló febr. 21.)
Tanúkihallgatás is gyakran előfordul bizonyító eljárásként. Így igazolja nemességét a Szeli család 1761-ben
(1973 Kis Imre)
munkaügyi vitában szükséges bizonyító eljárás
(1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor)
2a. (Jog)
〈peres eljárásban:〉 vmely vádat megfogalmazó, így annak bizonyítására kötelezett 〈fél〉
Biaeum […], az ellenérvelésnek az a módja, melylyel az ellenfél az állító bizonyító félnek érvét ellene fordítja
(1893 PallasLex.)
a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására
(1999 Figyelő)
2b. (rég)
vmiről tanúskodó, (bizonyításban felhasználható) tanúvallomást tevő 〈személy〉
némelly környülállásoknak nagyobb meg-világoſittása végett, a’ bizonyittó ſzeméllyek még jobban kérdöre vonattaſsanak és meg visgáltaſsanak
(1793 Bécsi Magyar Merkurius)
egyiknek a’ bünrészesek közül kegyelem igértetik, ’s ő aztán a’ többiek ellen bizonyitó tanúul használtatik
(1842 Pesti Hírlap)
[Gvadányi] az elbeszélésen kívűl előszóban és jegyzetben ismételve, mint hiteles és bizonyító tanúra hivatkozik reája [ti. művének címszereplőjére, Rontó Pálra]
(1894 Széchy Károly)
3. (hiv)
vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉
bizonyitó oklevelek’ szíves beküldése mellett
(1844 Pesti Hírlap)
[közjegyzői okiratnak minősülnek a] házastársak v.vagy jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak
(1895 PallasLex.)
az árverésen kapott bizonyító okiratot nem fogadják el, a földhivatal pedig csak a földek kijelölése után ad igazolást
(1993 Országgyűlési Napló)
III. főnév 1A (rég)
vmit igazoló, tanúsító hivatalos irat
kik székes helyekről megtelepedés végett városunkban jönnének, azoknak hiteles bizonyitót kelletik mutatniok arról, hogy igaz szabad személyek és semmi gyanuság nem férhet hozzájok, […] ugy továbbá két jó kezeseketis állitsanak az magok jövendőbéli jó viseltökről
(1799 Erdély)
György 1772. nsnemesi bizonyítót kapott Nógrádtól
(1860 Nagy Iván)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások