biztos² fn 4A
1. ’vmely feladat elvégzésére rendsz. a végrehajtó hatalom (vmely szerve) által meghatározott jog- és hatáskörrel kiküldött hivatalos személy’ ❖ Királyi Biztosnak (1784 Magyar Hírmondó C0272, 266) | Útazó Katonaságra Ügyel Biztos (1807 Ottlik Dániel C3374, 194) | az ellátási biztos, ki az élelmezésről gondoskodik (1848 Kossuth Lajos C2749, 61) | A nyilvános alkudozáson kivül titkos is folyt Tököli s a császári biztosok között (1861 Szalay László 8419013, 194) | érettségi biztosként (1898 Beöthy László² C1006, 151) | népszámlálási biztos (1901 Ady Endre C0534, 420) | árvizvédelmi biztos (1947 Szabad Föld márc. 30. C1537, 2) | Kormánybiztost, miniszteri biztost kell kinevezni ahhoz, hogy egy híd javítása idejében készüljön el (1986 Bodor Pál 1019014, 81) | az előző parlament nem döntött sem az állampolgári jogok, sem a nemzeti és etnikai kisebbség-jogok országgyűlési biztosairól, s nem választotta meg az adatvédelmi biztost sem (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. (jelzőként is) (/tréf is) ’a közrend, a közbiztonság fenntartására kirendelt önkormányzati tisztviselő, ill. 〈az állami rendőri hatóság megalakulása után:〉 legénységi állományú rendőr v. csendőr’ ❖ a’ biztos bezáratá az ajtót, ’s a’ benvoltakat kettecskén kieresztvén, nyolczat közülök bevitetett (1833 Jelenkor C0225, 5) | Hátul két lovas hajdu ’s két biztos őrködött a’ vig népecske fölött (1844 Életképek C0100, 50) | Klemm Jusztin a csendőrség szervezése előtt tekintetes Csongrádmegyének volt a biztosa a kisteleki részen. Tipikus alakja a régi csendbiztosi világnak (1892 Tömörkény István 8493007, 70) | a városi rendőrség biztosa (1917 Krúdy Gyula C2845, 14) | A rendőrök miért nem tiltakoznak, hogy ők nem zsaruk, hanem biztos urak! (1997 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég) ’vkinek a megbízásából tevékenykedő, eljáró személy’ ❖ Albina Fulviának biztosa (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 2) | egy állandó biztost rendellyen, nevének maga helyett való alá-irására (1792 Szomor Máté ford. C2990, 25) | Prŏcūrātor […] tellyes hatalmú biztos, ki más távollévőnek dolgaira ügyel (1818 Lexicon trilingve C3044, 806. hasáb) | a’ le tévő akár mikor szabadon viszsza veheti a’ le tettet, vagy személyesen, vagy hiteles biztosa által (1833 Értesítő C0120, 1) | hijába küldözgette szét körleveleit és biztosait (1846 Szalay László C3803, 324).
3a. (birtokszóként) (rég, vál) ’vmely (szellemi, eszmei) ügy, érték stb. képviselője, ill. letéteményese’ ❖ tí egyetlen biztosi az szeretetöknek (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 217) | Akkor a’ birtokosok úgy tekintetvén mint a’ köz jónak biztosi (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 989).
Ö: al-, csend~, érettségi-, had~, kormány~, nép~, rendőr~, számláló~, út~, vizsga~, vizsgáló~.
ÖU: fő~, fürdő~, kérdező~, megye~, rend~, szemle~, vad~.
Sz: biztosi.
Vö. CzF. biztos [1] ; ÉrtSz. biztos²; TESz.; ÉKsz. biztos²; SzT.; ÚMTsz. ~, biztosúr