blamál ts ige 1a (/biz)

’〈megnyilvánulásával〉 kellemetlen helyzetbe juttat, szégyenbe hoz vkit, rendsz. magát, ritk. vmit; blamíroz’ ❖ ő képes magát annyira blamálni, hogy azt kérdezi, micsoda regementben szolgál az a Blue kapitány (1876 Hevesi Lajos C2087, 122) | Czernin csak blamálta az ő társadalmi köreit azzal a nagy hűhóval, melyet ő a leszerelés programja körül csapott (1918 Boross László CD10) | [a Vörösmarty kritikusi tevékenységét leállító igazgató] már épp eléggé blamálta a színházat (1995 Magyar Hírlap CD09) | blamálták magukat demokrata mivoltukban (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

blamál tárgyas ige 1a (/biz)
〈megnyilvánulásával〉 kellemetlen helyzetbe juttat, szégyenbe hoz vkit, rendsz. magát, ritk. vmit; blamíroz
ő képes magát annyira blamálni, hogy azt kérdezi, micsoda regementben szolgál az a Blue kapitány
(1876 Hevesi Lajos)
Czernin csak blamálta az ő társadalmi köreit azzal a nagy hűhóval, melyet ő a leszerelés programja körül csapott
(1918 Boross László)
[a Vörösmarty kritikusi tevékenységét leállító igazgató] már épp eléggé blamálta a színházat
(1995 Magyar Hírlap)
blamálták magukat demokrata mivoltukban
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások