abrakadabra msz és fn 

I. msz 0

’〈mágikus erejű varázsszóként, ill. ennek játékos, bűvészkedő utánzására〉’ ❖ Tsak szaporán mondgya utánnam háromszor: Ábrakadábra (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 239) | [a kincskeresőnek] három csöpp harmatot kell meginni, hétszer térdre esni, s hétszer mondani ezt: abrakadabra (1851 A Falu Könyve C1667, 83) | Zsebmetsző: (belenyúl az ingén át a koldusnak a keblébe) Pssz, abrakadabra, panamasziva! (1923 Szép Ernő CD10).

II. fn 6A

1. ’egy-egy betűvel fogyó sorokban (talizmánra) felírt bűvös szó v. jel’ ❖ nyakba függesztett […] varáslott tzédulákkal, abrakadábrákkal […] bátorságot adtak a’ félelmesebbek [= félénkebbek] szivébe (1793 Mátyus István C3072, 637) | A ki a zöld nadrágot felhúzta, […] a csillagok járásából ki tudta betüzni a jövendő titkait, az abrakadabra abéczévé vált előtte (1906 Ambrus Zoltán C0593, 71) | [a kimondott (vagy leírt) szó varázserejébe vetett hiten] alapul a szöveges amulettek és mindenfajta értelmetlen „abrakadabra”, betűhalmazok, gyakran idegen nyelvekből származó szótörmelékek használata (1990 Magyar néprajz CD47).

2. ’bonyolult, érthetetlen v. titokzatos írás, szöveg’ ❖ a’ mostani iskolai költészet merő abrakadabra (1836 e. Sasku Károly 8562002, 94) | Sok görbe szám s abracadábra Firkáitól hemzseg a tábla (1855 Arany János 8014066, 234) | [a beszéd] oly badar czifraságnak, oly világbolondító abrakadabrának, oly auguri szemtelenségnek tűnt fel, hogy hangos kaczajra fakadtam (1866 Tompa Mihály C0643, 262) | Mintha egy szegény, őrült nyomdász úgy szedné a betűket sorba, hogy értelme sehogyse volna olvashatnád előre, hátra, így is, úgy is abrakadábra (1939 Fenyő László CD10).

3. ’hókuszpókusz, bűvészkedés, varázslás’ ❖ Véletlenül botlott ön mibelénk? Vagy valami abrakadabra által? (1877 Jókai Mór CD18) | Hiába a varázslat, az abrakadabra (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

abrakadabra mondatszó és főnév
I. mondatszó 0
〈mágikus erejű varázsszóként, ill. ennek játékos, bűvészkedő utánzására〉
Tsak szaporán mondgya utánnam háromszor: Ábrakadábra
(1788–1789 Magyar Múzeum)
[a kincskeresőnek] három csöpp harmatot kell meginni, hétszer térdre esni, s hétszer mondani ezt: abrakadabra
(1851 A Falu Könyve)
Zsebmetsző: (belenyúl az ingén át a koldusnak a keblébe) Pssz, abrakadabra, panamasziva!
(1923 Szép Ernő)
II. főnév 6A
1.
egy-egy betűvel fogyó sorokban (talizmánra) felírt bűvös szó v. jel
nyakba függesztett […] varáslott tzédulákkal, abrakadábrákkal […] bátorságot adtak a’ félelmesebbek [= félénkebbek] szivébe
(1793 Mátyus István)
A ki a zöld nadrágot felhúzta, […] a csillagok járásából ki tudta betüzni a jövendő titkait, az abrakadabra abéczévé vált előtte
(1906 Ambrus Zoltán)
[a kimondott (vagy leírt) szó varázserejébe vetett hiten] alapul a szöveges amulettek és mindenfajta értelmetlen „abrakadabra”, betűhalmazok, gyakran idegen nyelvekből származó szótörmelékek használata
(1990 Magyar néprajz)
2.
bonyolult, érthetetlen v. titokzatos írás, szöveg
a’ mostani iskolai költészet merő abrakadabra
(1836 e. Sasku Károly)
Sok görbe szám s abracadábra Firkáitól hemzseg a tábla
(1855 Arany János)
[a beszéd] oly badar czifraságnak, oly világbolondító abrakadabrának, oly auguri szemtelenségnek tűnt fel, hogy hangos kaczajra fakadtam
(1866 Tompa Mihály)
Mintha egy szegény, őrült nyomdász úgy szedné a betűket sorba, hogy értelme sehogyse volna olvashatnád előre, hátra, így is, úgy is abrakadábra
(1939 Fenyő László)
3.
hókuszpókusz, bűvészkedés, varázslás
Véletlenül botlott ön mibelénk? Vagy valami abrakadabra által?
(1877 Jókai Mór)
Hiába a varázslat, az abrakadabra
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások