bódult mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → bódul.

II. mn 12A

1. ’vmely anyag, illat, lelki-szellemi megterhelés stb. hatására enyhén kábult, szédült v. félig önkívületi állapotban levő 〈személy, ritk. állat〉, ill. ilyen személyre, es. állatra jellemző 〈megnyilvánulás, állapot stb.〉’ ❖ tudva van, az álomkórságosok és más bódult emberek, kik különben semmit sem hallanak, azonnal felébrednek, mihelyt nevökön szólítatnak (1834 Fillértár 8623003, 225) | chloroformot szivattak vele, s a szenvedő művész bódult állapotában hangosan énekelt (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [a kergekóros] állatok bódultak, öntudatlanok, fejüket rázzák (1895 PallasLex. CD02) | virágillattól bódultan keringő hártyásszárnyúak (méhek, darazsak, poszméhek, fadongók) (1998 Természet Világa CD50).

2. ’vmely érzelem, inger stb. hatására mámorossá vált, megrészegült 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, állapot stb.〉’ ❖ illyen derék embert azon bódúlt Török meg’ fogja ölni (1789 Gvadányi József C1925, 214) | [a lány] egy kétkedő pillantást vetett Ivánra, mely azt még bódultabbá tette (1870 Jókai Mór CD18) | egy ritka csoda [ti. a Joe Cocker-koncert] élményétől bódultan tódulhattunk ki a bús éjszakába (1995 Magyar Hírlap CD09).

Sz: bódultság.

Vö. CzF. ~, bódultan; ÉrtSz.; ÉKsz.

bódult melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbódul
II. melléknév 12A
1.
vmely anyag, illat, lelki-szellemi megterhelés stb. hatására enyhén kábult, szédült v. félig önkívületi állapotban levő 〈személy, ritk. állat〉, ill. ilyen személyre, es. állatra jellemző 〈megnyilvánulás, állapot stb.〉
tudva van, az álomkórságosok és más bódult emberek, kik különben semmit sem hallanak, azonnal felébrednek, mihelyt nevökön szólítatnak
(1834 Fillértár)
chloroformot szivattak vele, s a szenvedő művész bódult állapotában hangosan énekelt
(1859 Vasárnapi Újság)
[a kergekóros] állatok bódultak, öntudatlanok, fejüket rázzák
(1895 PallasLex.)
virágillattól bódultan keringő hártyásszárnyúak (méhek, darazsak, poszméhek, fadongók)
(1998 Természet Világa)
2.
vmely érzelem, inger stb. hatására mámorossá vált, megrészegült 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, állapot stb.〉
illyen derék embert azon bódúlt Török meg’ fogja ölni
(1789 Gvadányi József)
[a lány] egy kétkedő pillantást vetett Ivánra, mely azt még bódultabbá tette
(1870 Jókai Mór)
egy ritka csoda [ti. a Joe Cocker-koncert] élményétől bódultan tódulhattunk ki a bús éjszakába
(1995 Magyar Hírlap)
Sz: bódultság
Vö. CzF. ~, bódultan; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások