bóklál tn ige 1a ( v. régnyj)

’meghatározott cél v. irány nélkül, ill. vmit tétován keresgélve jár(kál), kóborol vhol, ritk. így jut vhova’ ❖ Répási Barát egy ki vájott furkós bottal fel alá bóklált (1831 Kresznerics Ferenc C6939, 221) | Bóklál: föl alá járkál (1844 Somogyi Antal C3754, 24) | Csak úgy bókláltam, de nem kalandok után, hanem egész haszontalanul, ok és cél nélkül (1902 Budapesti Hírlap febr. 28. C4690, 1) | buóklá (bóklál) = kószál (1913 Magyar Nyelv C5855, 426).

Vö. CzF.; TESz. bóklászik; ÚMTsz.

bóklál tárgyatlan ige 1a ( v. régnyj)
meghatározott cél v. irány nélkül, ill. vmit tétován keresgélve jár(kál), kóborol vhol, ritk. így jut vhova
Répási Barát egy ki vájott furkós bottal fel alá bóklált
(1831 Kresznerics Ferenc)
Bóklál: föl alá járkál
(1844 Somogyi Antal)
Csak úgy bókláltam, de nem kalandok után, hanem egész haszontalanul, ok és cél nélkül
(1902 Budapesti Hírlap febr. 28.)
buóklá (bóklál) = kószál
(1913 Magyar Nyelv)
Vö. CzF.; TESz. bóklászik; ÚMTsz.

Beállítások