[Boldogasszony] fn 4A (tulajdonnév, értelmezett szókapcsolatok elemeként)

1. ’〈Jellemzően vmely különleges illatú, ill. gyógyászati célokra hasznosított növény elnevezésének részeként.〉’ Boldogasszony csipkéje (rég, Növ) ’〈az ún. erdei málna faj (Rubus idaeus) elnevezéseként〉’ ❖ Bóldog-Aszszony tsipkéje: Málnafa vagy fü. Tsipkefa Erdei ſzeder. Deák: Rubus Idæus (1775 Csapó József 7062001, 37) | Málna v. málnaszeder (növ., boldogasszony csipkéje, Idaeobatus Focke, Rubus Idaeus L.), tulajdonképen piros gyümölcsü szederfaj (1896 PallasLex. CD02) | málna Rubus idaeus (Boldogasszony csipkéje, csipkefa, himpér, malina, tököncse) (1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 125) Boldogasszony haja (rég v. nyj) ’〈aranka mint növény megnevezéseként〉’ ❖ Arany fonál-fü: Haj-nevelö-fü, Gerény-fü, Bóldog Aſzſzony haja. […] A’ Olaſz kakuk-füre ſzokott tekeredni, és el-is fojtja azt (1775 Csapó József 7062001, 14) | a szegedi nép által használt növényelnevezések közül a következőket említjük föl: tárogy vagy tályog gyökér […], paplan, aranka, boldogasszonyhaja) (1901 Kovács János² C6333, 41) | aranka Cuscuta (Boldogasszony haja, fecskefonal […], paplanfű, pippan, pippang) (1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 22) Boldogasszony mentája (rég, Növ is) ’Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, apró fészekvirágzatú, csipkés levelű, balzsamos illatú, az ókortól ismert gyógy- és dísznövény, ill. e növények faja, a Boldogasszony tenyere (Tanacetum balsamita)’ ❖ Bóldog-Aſzſzony Mentája. Deák: Menta Saracenica, Balſamita […]. Ezt-is kertekben termeſztik, hathatós jó illatja vagyon: Ferdöt pedig kéſzittenek e’ füböl azoknak, kiket a’ hóſzám rendeletlenúl [!] jár (1775 Csapó József 7062001, 186) | Kéz reſzketésérül. Boldog Aſzſzony’ méntáját egynéhány óráig borba áztatván, ki-fatsart levét gyakorta igyad (1791 Szent-Mihályi Mihály 7322003, 226) | Balzsammenta (növ., lapos vagy széles menta, boldogasszony mentája vagy levele, bazsamint banyafű […]), balzsamos illatu fészkes növény (1893 PallasLex. CD02) | A kolostorkerti növények közt nem kevesebb mint három Chrysanthemum-faj szerepelt, ezek ma is gyakoriak a parasztkertekben, hol hajdan mint gyógynövény játszottak fontos szerepet. Említettük annak helyén mind a hármat, a varádicsot (Chrysanthemum vulgare), a Boldogasszony mentáját (Chrysantemum balsamita) és az anyafüvet (Chrysanthemum parthenium). Mindhárom erős illatú növény (1932 Rapaics Rajmund CD35) Boldogasszony palástja a) (rég) ’zöldes színével a környezetébe beleolvadó, apró zöldessárga virágú évelő növény, az ún. palástfű, amelynek kerekded levelei palástra emlékeztetnek; Boldogasszony tenyere’ ❖ Palástfű (növ., oroszlánytalpfű, Boldog-Asszony palástja v. tenyere, bokál Diószegiéknél, Alchemilla Tourn.), a magcsákófélék alacsony, nagyobbrészt magas hegyvidéki füve, levele kerekded, karéjos v. ujjas, hasábos; virága apró, zöld, csoportos, sziromtalan (1896 PallasLex. CD02) | palástfű Alchemilla (bokál, Boldogasszony palástja, farkastalp, oroszfű, oroszlánláb, oroszlántalp) (1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 146) b) (rég) ’az ún. palástfű nemzetség (Alchemilla) hegyi réteken élő, felálló szárú, akár 50 centiméter magasra is megnövő faja, az ún. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba); Boldogasszony tenyere’ ❖ Oroszlán talp-fü, Bóldog-Aſzſzony palástja. […] Kaſzálló rétekben Erdök között terem, mezökben-is haſonlóképen; Levelei gömbölyüek; ſzeleek, rántzoak, nyóltz ’s kilentz ſzegeletüek, ollyak közzel mint egy oroſzlán talpa (1775 Csapó József 7062001, 208) | Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L. – (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál […]) (1902 Wagner János CD35) Boldogasszony papucsa (Növ) ’ritka, hegyvidéki erdőkben előforduló kosbor, amelynek virágja széjjelálló, bíborbarna lepelleveleivel, valamint sárga, felfúvódott mézajkával facipőre emlékeztet, ill. e növények faja, az ún. erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus); rigópohár’ ❖ Cypripedium Calceolus Boldogasszony-papucsa (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6410, 990) | [Magyarországon] fokozottan védettek az apró, de gyönyörű virágú atlanti-mediterrán, ill. szubmediterrán bangók, az orchideafélék ékkövei (pókbangó, légybangó, poszméhbangó, méhbangó, szarvasbangó), a talán legszebb hazai orchideaféle, a boldogasszony papucsa vagy a rigópohár (1995 Természet Világa CD50) Boldogasszony rózsája (rég, Növ) ’〈az ún. házi kövirózsa faj (Sempervivum tectorum) elnevezéseként〉’ ❖ Sempervivum tectorum. Hung. Bóldog Aſzſzony rósája (1780 Benkő József C0290, 371) | házi kövirózsa S. [= Sempervivum] tectorum (Boldogasszony rózsája, égidörgő, fülbecsavarító […]) (1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 112) Boldogasszony tenyere ’〈Nyitott tenyérre emlékeztető levelű növények elnevezéseként.〉’ a) (rég v. nyj v. Növ) ’Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, apró fészekvirágzatú, csipkés levelű, balzsamos illatú, az ókortól ismert gyógy- és dísznövény, ill. e növények faja (Tanacetum balsamita); Boldogasszony mentája’ ❖ Szóllok azért tsak kettt hármot a’ mi öreg Aſzſzonyaink eltt annyira betses Bóldog Aſzſzony’ Mintájáról [!] vagy tenyerérl (1789 Mátyus István C3070, 462) | Boldogasszony tenyere, (Tanacetum balsamita). Somorja. Falusi helyeken illatos kerti növény (1892 Ethnographia C0131, 56) | Boldogasszony tenyere (Boldogasszony mentája) Tanacetum balsamita (1986 Növényneveink C5237, 40) b) (rég, Növ) ’a Földközi-tenger vidékén őshonos, lilás virágú, fehéren erezett levelű növény, ill. e növények faja, az ún. tarkabogáncs (Silybum marianum); Boldogasszony tövise’ ❖ Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Tövies fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ (1775 Csapó József 7062001, 38) | Carduus marianus […] Bóldog Aſzſzony tenyere; Szüz Mária töviſe; Tarka tövis (1780 Benkő József C0290, 412) c) (rég) ’zöldes színével a környezetébe beleolvadó, apró zöldessárga virágú évelő növény, az ún. palástfű, amelynek kerekded levelei palástra emlékeztetnek; Boldogasszony palástja’ ❖ Palástfű (növ., oroszlánytalpfű, Boldog-Asszony palástja v. tenyere, bokál Diószegiéknél, Alchemilla Tourn.), a magcsákófélék alacsony, nagyobbrészt magas hegyvidéki füve, levele kerekded, karéjos v. ujjas, hasábos; virága apró, zöld, csoportos, sziromtalan (1896 PallasLex. CD02) d) (rég) ’az ún. palástfű nemzetség (Alchemilla) hegyi réteken élő, felálló szárú, akár 50 centiméter magasra is megnövő faja, az ún. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba); Boldogasszony palástja’ ❖ Bóldog Aszszony palástja, tenyere karéjos Bokál Alchemilla vulg. [= vulgaris] (1813 Diószegi Sámuel C5316, 365) | Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L. – (Boldogasszony palástja v. tenyere, karéjos bokál […]) (1902 Wagner János CD35) Boldogasszony tövise (rég, Növ is) ’a Földközi-tenger vidékén őshonos, lilás virágú, fehéren erezett levelű növény, ill. e növények faja, az ún. tarkabogáncs (Silybum marianum); Boldogasszony tenyere’ ❖ Petreſelymet, turbolyát, boldog Aſzſzony tviét ſzve rontſolván, azzal kék-bé [a sebet] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 457) | Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Tövies fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ (1775 Csapó József 7062001, 38) | Boldog Aszszony tüvese. Carduus Mariae. Frauendistel (1803 Sándor István C3667, 475)

2. ’〈Naptári időegység nevének részeként.〉’ Boldogasszony hava (rég v. nyj) ’az év első hónapja, január’ ❖ [őszi hidegleléseknek] azok mondatnak, mellyek ſz. Jakab havának eleitl fogva ſzintén boldog Aſzſzony haváig adják elö magokat (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 265) | A’ Nap a’ Vízöntőbe ér Boldog Aszszony havának 20-ánn (1791 Jeney György C2221, 104) | Boldog Asszony’ hava, vagy Kis Karácsony’ hava (1818 Verseghy Ferenc C4431, 367) | Boldogasszony havában kerül sor a farsangi vigalmakra, melyek Vízkereszt napjával veszik kezdetüket (1998 Új Könyvek CD29) Boldogasszony napja (/Vall) ’〈vmely, a hivatalos egyházi elnevezés szerint jelzős szerkezettel jelölt Mária-ünnep megnevezésére〉’ ❖ Boldog Aszszony napja Assumptio Mariae (1803 Sándor István C3667, 31) | [a nyári hónapokra eső ünnepeket] télére áttenni nem lehet. […] Nem Szt. István napját, mert ez nemzeti ünnep, nem Boldogasszony napját, mert az Patrona Hungariae s illő, hogy malasztja neve napján kéressék (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Boldogasszony tiszta napja, jó termést igér a nyárra (1855 Vas Gereben kis képes naptára C4374, 7) | A boldogasszonyszilva nagyobb mint a penyigei, gömbölyű, setét-veres-kék színű, boldogasszony napjára (augusztus 15.) érik (1999 Magyar néprajz CD47)

3. Boldogasszony ágya (nyj) ’〈az anya szülés közbeni és utáni állapotának jelképeként is:〉 a szülésre készülődő asszony számára vetett ágy, amelyben gyermekágyasként is fekszik’ ❖ Boldogasszony ágya, így nevezi az alföldi nép a gyermek-ágyat, melyben az anya gyermekével együtt fekszik a szülés után egész az avatásig (1893 PallasLex. CD02) | – Ugy nézöm, nagy lány, te is elbirnád mán a Boldogasszony ágyát! (1927 Móra Ferenc 9459034, 34) | A gyerekágy régi szegedi neve Boldogasszony ágya, amelyet valamikor különös gonddal készítettek elő, nehogy a rontás, szemverés ártson az asszonynak és magzatának (1968 Bálint Sándor 9022002, 146) | Főleg a Dél-Alföld katolikus falvaiban volt a Szülő Boldogasszonynak laikus kultusza: a hiedelmek szerint ő őrzi a szülés közben az asszonyokat, a szülő nők ágyát. Itt a gyermekágyat Boldogasszony ágyának nevezik (1990 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fű.

Vö. CzF. Boldogasszony¹; SzólKm.; SzT. ~, Boldogasszony hava, Boldogasszony-nap(ja); ÚMTsz. ~, boldogasszony-füve, boldogasszony-tenyere

[Boldogasszony] főnév 4A (tulajdonnév, értelmezett szókapcsolatok elemeként)
1.
〈Jellemzően vmely különleges illatú, ill. gyógyászati célokra hasznosított növény elnevezésének részeként.〉
Boldogasszony csipkéje (rég, Növ)
〈az ún. erdei málna faj (Rubus idaeus) elnevezéseként〉
Bóldog-Aszszony tsipkéje: Málnafa vagy fü. Tsipkefa Erdei ſzeder. Deák: Rubus Idæus
(1775 Csapó József)
Málna v.vagy málnaszeder (növ.növény, boldogasszony csipkéje, Idaeobatus Focke, Rubus Idaeus L.Linnaeus), tulajdonképen piros gyümölcsü szederfaj
(1896 PallasLex.)
málna Rubus idaeus (Boldogasszony csipkéje, csipkefa, himpér, malina, tököncse)
(1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
Boldogasszony haja
(rég v. nyj)
aranka mint növény megnevezéseként〉
Arany fonál-fü: Haj-nevelö-fü, Gerény-fü, Bóldog Aſzſzony haja. […] A’ Olaſz kakuk-füre ſzokott tekeredni, és el-is fojtja azt
(1775 Csapó József)
a szegedi nép által használt növényelnevezések közül a következőket említjük föl: tárogy vagy tályog gyökér […], paplan, aranka, boldogasszonyhaja)
(1901 Kovács János²)
aranka Cuscuta (Boldogasszony haja, fecskefonal […], paplanfű, pippan, pippang)
(1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
Boldogasszony mentája (rég, Növ is)
Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, apró fészekvirágzatú, csipkés levelű, balzsamos illatú, az ókortól ismert gyógy- és dísznövény, ill. e növények faja, a Boldogasszony tenyere (Tanacetum balsamita)
Bóldog-Aſzſzony Mentája. Deák: Menta Saracenica, Balſamita […]. Ezt-is kertekben termeſztik, hathatós jó illatja vagyon: Ferdöt pedig kéſzittenek e’ füböl azoknak, kiket a’ hóſzám rendeletlenúl [!] jár
(1775 Csapó József)
Kéz reſzketésérül. Boldog Aſzſzony’ méntáját egynéhány óráig borba áztatván, ki-fatsart levét gyakorta igyad
(1791 Szent-Mihályi Mihály)
Balzsammenta (növ.növény, lapos vagy széles menta, boldogasszony mentája vagy levele, bazsamint banyafű […]), balzsamos illatu fészkes növény
(1893 PallasLex.)
A kolostorkerti növények közt nem kevesebb mint három Chrysanthemum-faj szerepelt, ezek ma is gyakoriak a parasztkertekben, hol hajdan mint gyógynövény játszottak fontos szerepet. Említettük annak helyén mind a hármat, a varádicsot (Chrysanthemum vulgare), a Boldogasszony mentáját (Chrysantemum balsamita) és az anyafüvet (Chrysanthemum parthenium). Mindhárom erős illatú növény
(1932 Rapaics Rajmund)
Boldogasszony palástja
a) (rég)
zöldes színével a környezetébe beleolvadó, apró zöldessárga virágú évelő növény, az ún. palástfű, amelynek kerekded levelei palástra emlékeztetnek; Boldogasszony tenyere
Palástfű (növ.növény, oroszlánytalpfű, Boldog-Asszony palástja v.vagy tenyere, bokál Diószegiéknél, Alchemilla Tourn.Tournefort), a magcsákófélék alacsony, nagyobbrészt magas hegyvidéki füve, levele kerekded, karéjos v.vagy ujjas, hasábos; virága apró, zöld, csoportos, sziromtalan
(1896 PallasLex.)
palástfű Alchemilla (bokál, Boldogasszony palástja, farkastalp, oroszfű, oroszlánláb, oroszlántalp)
(1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
b) (rég)
az ún. palástfű nemzetség (Alchemilla) hegyi réteken élő, felálló szárú, akár 50 centiméter magasra is megnövő faja, az ún. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba); Boldogasszony tenyere
Oroszlán talp-fü, Bóldog-Aſzſzony palástja. […] Kaſzálló rétekben Erdök között terem, mezökben-is haſonlóképen; Levelei gömbölyüek; ſzeleek, rántzoak, nyóltz ’s kilentz ſzegeletüek, ollyak közzel mint egy oroſzlán talpa
(1775 Csapó József)
Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L.Linnaeus – (Boldogasszony palástja v.vagy tenyere, karéjos bokál […])
(1902 Wagner János)
Boldogasszony papucsa (Növ)
ritka, hegyvidéki erdőkben előforduló kosbor, amelynek virágja széjjelálló, bíborbarna lepelleveleivel, valamint sárga, felfúvódott mézajkával facipőre emlékeztet, ill. e növények faja, az ún. erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus); rigópohár
Cypripedium Calceolus Boldogasszony-papucsa
(1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső)
[Magyarországon] fokozottan védettek az apró, de gyönyörű virágú atlanti-mediterrán, ill.illetve szubmediterrán bangók, az orchideafélék ékkövei (pókbangó, légybangó, poszméhbangó, méhbangó, szarvasbangó), a talán legszebb hazai orchideaféle, a boldogasszony papucsa vagy a rigópohár
(1995 Természet Világa)
Boldogasszony rózsája (rég, Növ)
〈az ún. házi kövirózsa faj (Sempervivum tectorum) elnevezéseként〉
Sempervivum tectorum. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Bóldog Aſzſzony rósája
(1780 Benkő József)
házi kövirózsa S. [= Sempervivum] tectorum (Boldogasszony rózsája, égidörgő, fülbecsavarító […])
(1966 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
Boldogasszony tenyere
〈Nyitott tenyérre emlékeztető levelű növények elnevezéseként.〉
a) (rég v. nyj v. Növ)
Európától Közép-Ázsiáig elterjedt, apró fészekvirágzatú, csipkés levelű, balzsamos illatú, az ókortól ismert gyógy- és dísznövény, ill. e növények faja (Tanacetum balsamita); Boldogasszony mentája
Szóllok azért tsak kettt hármot a’ mi öreg Aſzſzonyaink eltt annyira betses Bóldog Aſzſzony’ Mintájáról [!] vagy tenyerérl
(1789 Mátyus István)
Boldogasszony tenyere, (Tanacetum balsamita). Somorja. Falusi helyeken illatos kerti növény
(1892 Ethnographia)
Boldogasszony tenyere (Boldogasszony mentája) Tanacetum balsamita
(1986 Növényneveink)
b) (rég, Növ)
a Földközi-tenger vidékén őshonos, lilás virágú, fehéren erezett levelű növény, ill. e növények faja, az ún. tarkabogáncs (Silybum marianum); Boldogasszony tövise
Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Tövies fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ
(1775 Csapó József)
Carduus marianus […] Bóldog Aſzſzony tenyere; Szüz Mária töviſe; Tarka tövis
(1780 Benkő József)
c) (rég)
zöldes színével a környezetébe beleolvadó, apró zöldessárga virágú évelő növény, az ún. palástfű, amelynek kerekded levelei palástra emlékeztetnek; Boldogasszony palástja
Palástfű (növ.növény, oroszlánytalpfű, Boldog-Asszony palástja v.vagy tenyere, bokál Diószegiéknél, Alchemilla Tourn.Tournefort), a magcsákófélék alacsony, nagyobbrészt magas hegyvidéki füve, levele kerekded, karéjos v.vagy ujjas, hasábos; virága apró, zöld, csoportos, sziromtalan
(1896 PallasLex.)
d) (rég)
az ún. palástfű nemzetség (Alchemilla) hegyi réteken élő, felálló szárú, akár 50 centiméter magasra is megnövő faja, az ún. hegyeskaréjú palástfű (Alchemilla acutiloba); Boldogasszony palástja
Bóldog Aszszony palástja, tenyere karéjos Bokál Alchemilla vulg. [= vulgaris]
(1813 Diószegi Sámuel)
Közönséges palástfű. Alchimilla vulgaris L.Linnaeus – (Boldogasszony palástja v.vagy tenyere, karéjos bokál […])
(1902 Wagner János)
Boldogasszony tövise (rég, Növ is)
a Földközi-tenger vidékén őshonos, lilás virágú, fehéren erezett levelű növény, ill. e növények faja, az ún. tarkabogáncs (Silybum marianum); Boldogasszony tenyere
Petreſelymet, turbolyát, boldog Aſzſzony tviét ſzve rontſolván, azzal kék-bé [a sebet]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Bóldog-aszszony tövisse: vagy tenyere, Szüz Mária teje, vagy tenyere, Fejér hátú tövis, Kerti bogánts, Tövies fejér kerti bogáts-koró. Deák: Carduus Mariæ
(1775 Csapó József)
Boldog Aszszony tüvese. Carduus Mariae. Frauendistel
(1803 Sándor István)
2.
〈Naptári időegység nevének részeként.〉
Boldogasszony hava
(rég v. nyj)
az év első hónapja, január
[őszi hidegleléseknek] azok mondatnak, mellyek ſz.Szent Jakab havának eleitl fogva ſzintén boldog Aſzſzony haváig adják elö magokat
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A’ Nap a’ Vízöntőbe ér Boldog Aszszony havának 20-ánn
(1791 Jeney György)
Boldog Asszony’ hava, vagy Kis Karácsony’ hava
(1818 Verseghy Ferenc)
Boldogasszony havában kerül sor a farsangi vigalmakra, melyek Vízkereszt napjával veszik kezdetüket
(1998 Új Könyvek)
Boldogasszony napja
(/Vall)
〈vmely, a hivatalos egyházi elnevezés szerint jelzős szerkezettel jelölt Mária-ünnep megnevezésére〉
Boldog Aszszony napja Assumptio Mariae
(1803 Sándor István)
[a nyári hónapokra eső ünnepeket] télére áttenni nem lehet. […] Nem Szt.Szent István napját, mert ez nemzeti ünnep, nem Boldogasszony napját, mert az Patrona Hungariae s illő, hogy malasztja neve napján kéressék
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
Boldogasszony tiszta napja, jó termést igér a nyárra
(1855 Vas Gereben kis képes naptára)
A boldogasszonyszilva nagyobb mint a penyigei, gömbölyű, setét-veres-kék színű, boldogasszony napjára (augusztus 15.) érik
(1999 Magyar néprajz)
3.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
Boldogasszony ágya (nyj)
〈az anya szülés közbeni és utáni állapotának jelképeként is:〉 a szülésre készülődő asszony számára vetett ágy, amelyben gyermekágyasként is fekszik
Boldogasszony ágya, így nevezi az alföldi nép a gyermek-ágyat, melyben az anya gyermekével együtt fekszik a szülés után egész az avatásig
(1893 PallasLex.)
– Ugy nézöm, nagy lány, te is elbirnád mán a Boldogasszony ágyát!
(1927 Móra Ferenc)
A gyerekágy régi szegedi neve Boldogasszony ágya, amelyet valamikor különös gonddal készítettek elő, nehogy a rontás, szemverés ártson az asszonynak és magzatának
(1968 Bálint Sándor)
Főleg a Dél-Alföld katolikus falvaiban volt a Szülő Boldogasszonynak laikus kultusza: a hiedelmek szerint ő őrzi a szülés közben az asszonyokat, a szülő nők ágyát. Itt a gyermekágyat Boldogasszony ágyának nevezik
(1990 Magyar néprajz)
ÖE: Boldogasszonyfű
Vö. CzF. Boldogasszony¹; SzólKm.; SzT. ~, Boldogasszony hava, Boldogasszony-nap(ja); ÚMTsz. ~, boldogasszony-füve, boldogasszony-tenyere

Beállítások