boldogít ts ige 4a4

1. (tárgy n. is)(tartós) örömmel tölt el, boldoggá tesz vkit’ ❖ tetézett szerentsével boldogíttatnám, ha ollyatén egy f érdem embernek kedvét jó tétemmel meg-nyerhetném (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 27) | a lelkes imádott nő szerelme által boldogíttatva, büszkén nézett ő [ti. Hunyadi János] családjára (1847 Remellay Gusztáv 8391003, 81) | boldogitá a viszontlátás reménye (1882 Bartalus István C0845, 104) | [Kemény Zsigmond alakjai] nagyon zárt egyéniségek, más-más rúgóra járnak, sem kikerülni, sem boldogítani nem bírják egymást, végzetes összeütközésük aztán elkerülhetetlen (1941 Vajthó László 9751001, 173) | A vagyon, a hatalom, az élvezet önmagában nem boldogít (1993 BibliaiLex. CD1207).

2. (rég) ’előmozdít vmit, ill. vminek a javát szolgálja, jobbá, sikeresebbé teszi’ ❖ külömb-külömbféle meſter-embereket hívogat vala a Kán maga F-városába, azoknak meſterſégeikkel kívánván maga népét bóldogítani (1781 Magyar Hírmondó 7444021, 583) | Hazát és emberiséget csak jelesek boldogíthatnak (1837 Kölcsey Ferenc 8253048, 1114) | valóban élvezet volt hallgatni, hogy milyen szép tervekkel akarja boldogitani az országot (1927 Weltner Jakab 9787008, 251).

3. (rég) ’〈meghalt személyt Isten〉 a mennyország örömeiben részesít, üdvözít vkit’ ❖ az Úr Isten boldogítsa! nagyon jó asszony volt (1808 Verseghy Ferenc ford.–Unger C4424, 175) | Szegény Annám, kit isten boldogitson, nem egyszer mondá: miként e’ népet csak vas kéz vezetheti (1847 Eötvös József C1607, 327) | Isten boldogitsa! s áldja hamvait! én a leg szivesebb szeretet és bánás könnyeit áldozom emlékének (1857 Deák Ferenc CD51).

4. (rég) ’〈személyt, ill. vmely ügyet, szándékot stb.〉(anyagi) támogatásával segít, pártfogol’ ❖ Illend hogy ezen jó ſzív Hazafijaknak haſznos igyekezeteket mindnyájan bóldogítsuk (1789 Mindenes Gyűjtemény 7457030, 128) | Boldogíttsa az Ég ohajtásaidat (1800 Döme Károly ford.–Metastasio C1453, 23) | a’ M. Nyelv Professora az Universitásnál boldogítani fogja szándékomat (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 410) | családja régibb elidegenitett javait szerencsésen visszaszerezvén, mint nőtlen, azokkal testvéreit boldogítá (1866 Nagy Iván CD31).

5. (gúny)(vmely tettével v. jelenlétével) vki, ill. létezésével vmi terhet jelent v. bosszúságot okoz vkinek’ ❖ E három egyén jö … őket nagyuri látogatásukkal boldogitni (1879 Szentpály Janka C3963, 137) | Isten veled régi kedves! felejts el, Boldogíts mást csapodár szerelmeddel (1895 Karikó János 8223003, 18) | Patikus Marci a gyöngyösi elmeosztályt boldogítja, miután újabb állásaiból kitették (1957 Benedek István 9041013, 466) | Németországban közel hatvan adófajta boldogítja a polgárokat (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ~, boldogító · boldogitó; ÉrtSz.; TESz. boldog; ÉKsz.; SzT.

boldogít tárgyas ige 4a4
1. (tárgy n. is)
(tartós) örömmel tölt el, boldoggá tesz vkit
tetézett szerentsével boldogíttatnám, ha ollyatén egy f érdem embernek kedvét jó tétemmel meg-nyerhetném
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
a lelkes imádott nő szerelme által boldogíttatva, büszkén nézett ő [ti. Hunyadi János] családjára
(1847 Remellay Gusztáv)
boldogitá a viszontlátás reménye
(1882 Bartalus István)
[Kemény Zsigmond alakjai] nagyon zárt egyéniségek, más-más rúgóra járnak, sem kikerülni, sem boldogítani nem bírják egymást, végzetes összeütközésük aztán elkerülhetetlen
(1941 Vajthó László)
A vagyon, a hatalom, az élvezet önmagában nem boldogít
(1993 BibliaiLex.)
2. (rég)
előmozdít vmit, ill. vminek a javát szolgálja, jobbá, sikeresebbé teszi
külömb-külömbféle meſter-embereket hívogat vala a Kán maga F-városába, azoknak meſterſégeikkel kívánván maga népét bóldogítani
(1781 Magyar Hírmondó)
Hazát és emberiséget csak jelesek boldogíthatnak
(1837 Kölcsey Ferenc)
valóban élvezet volt hallgatni, hogy milyen szép tervekkel akarja boldogitani az országot
(1927 Weltner Jakab)
3. (rég)
〈meghalt személyt Isten〉 a mennyország örömeiben részesít, üdvözít vkit
az Úr Isten boldogítsa! nagyon jó asszony volt
(1808 Verseghy Ferenc ford.Unger)
Szegény Annám, kit isten boldogitson, nem egyszer mondá: miként e’ népet csak vas kéz vezetheti
(1847 Eötvös József)
Isten boldogitsa! s áldja hamvait! én a leg szivesebb szeretet és bánás könnyeit áldozom emlékének
(1857 Deák Ferenc)
4. (rég)
〈személyt, ill. vmely ügyet, szándékot stb.〉 (anyagi) támogatásával segít, pártfogol
Illend hogy ezen jó ſzív Hazafijaknak haſznos igyekezeteket mindnyájan bóldogítsuk
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Boldogíttsa az Ég ohajtásaidat
(1800 Döme Károly ford.Metastasio)
a’ M.magyar Nyelv Professora az Universitásnál boldogítani fogja szándékomat
(1805 Kazinczy Ferenc)
családja régibb elidegenitett javait szerencsésen visszaszerezvén, mint nőtlen, azokkal testvéreit boldogítá
(1866 Nagy Iván)
5. (gúny)
(vmely tettével v. jelenlétével) vki, ill. létezésével vmi terhet jelent v. bosszúságot okoz vkinek
E három egyén jö … őket nagyuri látogatásukkal boldogitni
(1879 Szentpály Janka)
Isten veled régi kedves! felejts el, Boldogíts mást csapodár szerelmeddel
(1895 Karikó János)
Patikus Marci a gyöngyösi elmeosztályt boldogítja, miután újabb állásaiból kitették
(1957 Benedek István)
Németországban közel hatvan adófajta boldogítja a polgárokat
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. ~, boldogító · boldogitó; ÉrtSz.; TESz. boldog; ÉKsz.; SzT.

Beállítások