boldogtalan mn és fn 

I. mn 14A

1. ’helyzete, állapota, körülményei stb. következtében szenvedő 〈személy, közösség〉’ ❖ fogságban maradok, és még bóldogtalanabb léſzek, mint vóltam (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353003, 180) | [atyám] példákkal mutatta meg, hogy a’ ki gazdag, nem mind boldog az, hogy a’ szegény nem mind boldogtalan (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 263) | minél fejlettebb az önzés és kapzsiság, annál boldogtalanabb a társadalom (1887 Tóvölgyi Titusz 8492008, 75) | Az életem öt legszebb évét vette el! … Most itt állok kifosztva, boldogtalanul! (1925 Lengyel Menyhért 9396003, 45) | kinek nem kerül pár, oly rideg sors jut annak, és olyan boldogtalan, éjten-éjen nyugtalan, s magányosan négy fal rabja untalan, s keservesebb aligha van (1976 Csorba Győző ford. 9091057, 63).

1a. (ritk) ’a szenvedő ember lelkiállapotára jellemző, arra valló, azt tükröző 〈arc, megnyilvánulás〉’ ❖ Bóldogtalan fejem! hová hajtsalak? Miben talállyak enyhlèst gyötrelmemnek? (1800 Döme Károly ford.–Metastasio 8113003, 69) | – Anyám! – kiáltott föl siránkozó, boldogtalan hangon [a kisfiú], ahogyan csak egy megsebzett kis madár, vagy egy beteg gyermek tud kiáltani (1912 Krúdy Gyula C2837, 84) | [a másik szobából] lehetett hallani csukló, boldogtalan zokogását (1961 Füst Milán 9161044, 70).

2. ’szánalomra méltó, szerencsétlen 〈ember v. állat〉’ ❖ nem annyira az aranynak ſzerelme, mint ez az újságon való kapás, és a’ Terméſzetben lévö nem reménylt dolgok ſzemlélésére való vágyódás tartóztatott ſok bóldogtalan Embereket olly ſok ideig a’ magok kementzéjek és tégelyek mellett (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293004, 149) | a’ melly Oskolamester elegend tudománnya mellett a’ helyes tanításnak módgyához nem ért, hasonló ama’ boldogtalan Kalmárhoz, ki a’ legjobb portékát sem tudgya eladni (1828 Beke Ince Kristóf 8035007, 8) | Ezeknek a boldogtalan zarándokoknak az volt a végzete, hogy útjuk egy másik fájdalmas ponton érjen véget (1949 Örkény István ford.–Conrad 9500023, 96) | [a kandúr a rigót] tollastul-csőröstül lenyelte, még csak meg se nyikkanhatott a boldogtalan madár (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 43).

3. ’az elégedetlenség érzését keltő, szenvedést okozó 〈dolog〉’ ❖ Nagyságod méltoztaſsék kegyes ſzemekkel tekinteni én reám, ſzegény árvaságomra, boldogtalan állapotomra, kóldús ſorsomra (1776 Klein Efraim 7182001, 222) | a’ regényes gondolkozásu, ’s boldogtalan viszonyok között élő asszonyt (1846 Szalay László 8419019, 151) | boldogtalan szerelem (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 89) | Ritka boldogtalan korban éltünk (1946 Déry Tibor 9107003, 109).

4. (rég) ’balsikerrel járó, kedvezőtlen hatású, végű, kimenetelű 〈tevékenység, ötlet stb.〉’ ❖ II-ik Lajosnak bóldogtalan igazgatása alatt (1790 Péczeli József C3451, 202) | boldogtalan és kiirtandó szokás az is, hogy eczettel savanyitandó apró ugorkák közé, hogy azok szép zöldek maradjanak, réz pénz darabokat szoktak rakni (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a nagyváradi káptalan küldöttének azon boldogtalan eszméje jött, hogy megtagadta Beöthy állításának valóságát (1881 Madarász József 8282002, 25) | A főúri mecénásnak a fiskálisa azt a boldogtalan tanácsot adta, hogy indítson pert a művésznő ellen kötelezvénye visszaadása végett (1900 Jókai Mór CD18).

4a. (rég) ’előnytelen, szerencsétlen, vmire alkalmatlan 〈dolog〉’ ❖ e’ Levelezésre bóldogtalan helyben meg nem tudom azokat szerezni (1789 Főldi János C2554, 400) | midőn a boldog férj fölpróbálta, kitünt, hogy a [születésnapjára kapott] boldogtalan hálóköntös nyolcz hüvelykkel hosszabb mint kellene (1858 Vasárnapi Újság CD56) | A monarchia boldogtalan nemzeti szervezetének (1912 Boross László CD10).

5. (gyakr. indulatos megnyilatkozásban) (rég) ’másoknak bosszúságot, bajt, kárt okozó, nyomorult 〈személy〉’ ❖ Mit tsináltatok? Ti boldogtalan emberek! Hát nem eléggé tetéztetett-é fajdalmam? (1782 Kónyi János ford.–Müller¹ 7190023, 49) | a’ boldogtalan ember meglakolt (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 66) | Jaj! jaj! Mit csináltok, boldogtalan népek! (1882 Jókai Mór CD18).

5a. (rég) ’bosszúságot, bajt okozó 〈dolog〉’ ❖ boldogtalan feledékenység (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 467) | Óh! be hajlandók vagyunk mások’ ſérelmével az ítèlet-tevèsre! Bóldogtalan vakság! nyavalyás fajzattya a’ ſzertelen maga-ſzeretèsnek! (1800 Döme Károly ford.–Metastasio 8113005, 94) | oly boldogtalan meggyőződésben van, hogy roppant vagyonát az uristen egyedül neki adta (1844 Czakó Zsigmond 8073001, 15).

II. fn 4A1

1. (/ritk, irod) ’szánalomra méltó, szerencsétlen, nyomorult ember’ ❖ Egy boldogtalannak panaszszai a halavány holdnál (1780 Ányos Pál 7012003, 68) | „Mit vétett a boldogtalan?” „Fát lopott a szilvási erdőből.” (1858 Vas Gereben 8514003, 34) | Jaj, te boldogtalan, miért nem szóltál hamarabb? (1919 Oláh Gábor 9487061, 30) | Én boldogtalan! (1956 Németh László² ford.–Lessing 9485063, 26).

2. (rég) ’együgyű, oktalan ember’ ❖ valami rövid gondolkodáſu bóldogtalan azt találja erre mondani, hogy, kár vólt a’ papiroſſat vele veſztegetni (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417006, 297) | szánjátok a boldogtalanokat, kik a fa tövét, mellybe csapott le a villám ássák, hogy a menykövet megtalálhassák (1843 Tarczy Lajos 8464005, 202).

Ö: boldog-~.

Sz: boldogtalanít, boldogtalankodik.

Vö. CzF. ~, boldogtalanul; ÉrtSz.; TESz. boldog; ÉKsz.; SzT. ~, boldogtalanul; ÚMTsz.

boldogtalan melléknév és főnév
I. melléknév 14A
1.
helyzete, állapota, körülményei stb. következtében szenvedő 〈személy, közösség〉
fogságban maradok, és még bóldogtalanabb léſzek, mint vóltam
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
[atyám] példákkal mutatta meg, hogy a’ ki gazdag, nem mind boldog az, hogy a’ szegény nem mind boldogtalan
(1824 Vörösmarty Mihály)
minél fejlettebb az önzés és kapzsiság, annál boldogtalanabb a társadalom
(1887 Tóvölgyi Titusz)
Az életem öt legszebb évét vette el! … Most itt állok kifosztva, boldogtalanul!
(1925 Lengyel Menyhért)
kinek nem kerül pár, oly rideg sors jut annak, és olyan boldogtalan, éjten-éjen nyugtalan, s magányosan négy fal rabja untalan, s keservesebb aligha van
(1976 Csorba Győző ford.)
1a. (ritk)
a szenvedő ember lelkiállapotára jellemző, arra valló, azt tükröző 〈arc, megnyilvánulás〉
Bóldogtalan fejem! hová hajtsalak? Miben talállyak enyhlèst gyötrelmemnek?
(1800 Döme Károly ford.Metastasio)
– Anyám! – kiáltott föl siránkozó, boldogtalan hangon [a kisfiú], ahogyan csak egy megsebzett kis madár, vagy egy beteg gyermek tud kiáltani
(1912 Krúdy Gyula)
[a másik szobából] lehetett hallani csukló, boldogtalan zokogását
(1961 Füst Milán)
2.
szánalomra méltó, szerencsétlen 〈ember v. állat〉
nem annyira az aranynak ſzerelme, mint ez az újságon való kapás, és a’ Terméſzetben lévö nem reménylt dolgok ſzemlélésére való vágyódás tartóztatott ſok bóldogtalan Embereket olly ſok ideig a’ magok kementzéjek és tégelyek mellett
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
a’ melly Oskolamester elegend tudománnya mellett a’ helyes tanításnak módgyához nem ért, hasonló ama’ boldogtalan Kalmárhoz, ki a’ legjobb portékát sem tudgya eladni
(1828 Beke Ince Kristóf)
Ezeknek a boldogtalan zarándokoknak az volt a végzete, hogy útjuk egy másik fájdalmas ponton érjen véget
(1949 Örkény István ford.Conrad)
[a kandúr a rigót] tollastul-csőröstül lenyelte, még csak meg se nyikkanhatott a boldogtalan madár
(1967 Rónay György ford.Collodi)
3.
az elégedetlenség érzését keltő, szenvedést okozó 〈dolog〉
Nagyságod méltoztaſsék kegyes ſzemekkel tekinteni én reám, ſzegény árvaságomra, boldogtalan állapotomra, kóldús ſorsomra
(1776 Klein Efraim)
a’ regényes gondolkozásu, ’s boldogtalan viszonyok között élő asszonyt
(1846 Szalay László)
boldogtalan szerelem
(1918 Molnár Ferenc²)
Ritka boldogtalan korban éltünk
(1946 Déry Tibor)
4. (rég)
balsikerrel járó, kedvezőtlen hatású, végű, kimenetelű 〈tevékenység, ötlet stb.〉
II-ik Lajosnak bóldogtalan igazgatása alatt
(1790 Péczeli József)
boldogtalan és kiirtandó szokás az is, hogy eczettel savanyitandó apró ugorkák közé, hogy azok szép zöldek maradjanak, réz pénz darabokat szoktak rakni
(1858 Vasárnapi Újság)
a nagyváradi káptalan küldöttének azon boldogtalan eszméje jött, hogy megtagadta Beöthy állításának valóságát
(1881 Madarász József)
A főúri mecénásnak a fiskálisa azt a boldogtalan tanácsot adta, hogy indítson pert a művésznő ellen kötelezvénye visszaadása végett
(1900 Jókai Mór)
4a. (rég)
előnytelen, szerencsétlen, vmire alkalmatlan 〈dolog〉
e’ Levelezésre bóldogtalan helyben meg nem tudom azokat szerezni
(1789 Főldi János)
midőn a boldog férj fölpróbálta, kitünt, hogy a [születésnapjára kapott] boldogtalan hálóköntös nyolcz hüvelykkel hosszabb mint kellene
(1858 Vasárnapi Újság)
A monarchia boldogtalan nemzeti szervezetének
(1912 Boross László)
5. (gyakr. indulatos megnyilatkozásban) (rég)
másoknak bosszúságot, bajt, kárt okozó, nyomorult 〈személy〉
Mit tsináltatok? Ti boldogtalan emberek! Hát nem eléggé tetéztetett-é fajdalmam?
(1782 Kónyi János ford.Müller¹)
a’ boldogtalan ember meglakolt
(1806 Kazinczy Ferenc)
Jaj! jaj! Mit csináltok, boldogtalan népek!
(1882 Jókai Mór)
5a. (rég)
bosszúságot, bajt okozó 〈dolog〉
boldogtalan feledékenység
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Óh! be hajlandók vagyunk mások’ ſérelmével az ítèlet-tevèsre! Bóldogtalan vakság! nyavalyás fajzattya a’ ſzertelen maga-ſzeretèsnek!
(1800 Döme Károly ford.Metastasio)
oly boldogtalan meggyőződésben van, hogy roppant vagyonát az uristen egyedül neki adta
(1844 Czakó Zsigmond)
II. főnév 4A1
1. (/ritk, irod)
szánalomra méltó, szerencsétlen, nyomorult ember
Egy boldogtalannak panaszszai a halavány holdnál
(1780 Ányos Pál)
„Mit vétett a boldogtalan?” „Fát lopott a szilvási erdőből.”
(1858 Vas Gereben)
Jaj, te boldogtalan, miért nem szóltál hamarabb?
(1919 Oláh Gábor)
Én boldogtalan!
(1956 Németh László² ford.Lessing)
2. (rég)
együgyű, oktalan ember
valami rövid gondolkodáſu bóldogtalan azt találja erre mondani, hogy, kár vólt a’ papiroſſat vele veſztegetni
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
szánjátok a boldogtalanokat, kik a fa tövét, mellybe csapott le a villám ássák, hogy a menykövet megtalálhassák
(1843 Tarczy Lajos)
Sz: boldogtalanít, boldogtalankodik
Vö. CzF. ~, boldogtalanul; ÉrtSz.; TESz. boldog; ÉKsz.; SzT. ~, boldogtalanul; ÚMTsz.

Beállítások