bólintgat (5a) l. bólingat
bólingat ige 5a bólintgat
1. tn ’〈rendsz. helyeslés, egyetértés, beleegyezés, tetszés, elismerés v. figyelem jeléül〉 többször, ismételten, ill. időnként bólint vki’ ❖ az a familiaris elégültség a nézők arczán, a hogy bólingatnak egymás felé fejeikkel, a hogy mutatták meglepetésüket, a hogy mosolyogtak reá, ez volt a hatás mérlege, mit az ifju epigon [ti. a színész] játéka előidézett (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Valóban, felénk bólingat, mintha azt akarná mondani: állok elétek! (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | Mindnyájan helyeslőleg bólintgattak. – Biz Isten igaz. Őméltósága jól megmondja (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 146) | Az anya figyelt is rá, nem is. Bólintgatott, tagadólag rázta fejét (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 37) | nem fér a fejembe, hogy a gazdag hollandusoknak pont a Rijksmuseum biztosítására nincs pénzük. Pedig így van, bólingat vendéglátóm (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. ts ’ilyen fejmozdulattal kifejez vmit’ ❖ Sebestyén uram nagy bölcsen igent bolingatott (1857 Szegfi Mór 8430008, 89) | a fejükkel bólintgatták, hogy rendben van a dolog (1884 Mikszáth Kálmán 8312239, 102) | A szomszédok eleinte csak nagyokat nevettek, s „helyes”-t bólingattak (1898 Ambrus Zoltán C0602, 109).
1b. tn ’〈ember v. állat〉 bólogató fejmozgást végez’ ❖ [a kárókatona] egész nap társaival egy sorban ülve marad, szünetlen károg és fejével bólingat (1847 Peregriny Elek 8360012, 210) | az a szürke szakállu uri ember, a ki mindig bólingat a fejével, mintha helybenhagyásával kisérné a tánczot (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 70) | Következett egy halottas-kocsi, […] fekete lovak, bólintgatva haladók (1915 Gárdonyi Géza C1823, 24) | Bólintgatott a muzsika ütemére, a fehér bóbitájával, mint egy kövér, öreg angyal (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | [A vízityúk] úszás közben szaporán bólingat a fejével (1995 Magyarország állatvilága CD14).
1c. ts ’〈ember v. állat a fejét〉 többször egymás után föl-le billenti’ ❖ Timéa szűzies ábránddal bólintgatta fejét, mintha úgy találná, hogy ez jól is van így (1872 Jókai Mór CD18) | [a lovak] fejöket bólintgatva nyelik le a levegőt (1895 PallasLex. CD02) | [a gorilla] fejét bólintgatva hirtelen tenyerébe tapsol (1929 Az állatok világa ford. CD46).
2. tn (irod) ’〈kül. szélben fa (ága, lombja), virág (vmely része) v. más növény(ek együttese)〉 föl-le v. ide-oda mozog, hajladozik’ ❖ Bólingat már az álmos erdő (1850 Gyulai Pál C1986, 64) | [Kalotaszegen] a fák lombjai még augusztusban is májusi hamvassággal bólintgatnak a tiszta, balzsamos levegőben (1896 Gyarmathy Zsigáné 8167001, 8) | A tágas fűvészkert […] kerítése mögűl pálmák és agavék bólingatnak felénk (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | szellő támadt s hajlongani kezdtek a kalászok. Először csak szép csendesen bólintgattak (1905 Móra Ferenc 9459032, 32) | Megindult a Musonello árja és bólingatni kezdenek benne fejükkel a vízinövények (1937 Elek Artúr CD10).
3. tn (rég) ’fejét folytonosan le-lebillentve (ültében) bóbiskol, szunyókál, (el)alszik’ ❖ Az inas ezen asztalka mellett bólintgatott (1845 Nagy Ignác C3259, 63) | Az éjjeliőrök sorát sohasem irigyeltem; […] kemény kőlócákon panaszos negyedórácskát bólintgatni; – biz ez nem valami mulatságos dolog (1860 Jókai Mór C2344, 20) | Ott bólingatni láték Egyet, s mikor édesded álmiból Fölverte harsonánk, haragva szól (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | a hintók még mindig lassan mendegéltek, kocsisok, inasok még mindig álmosan bólingattak a bakon (1927 Benedek Elek 1015001, 80).
J: bólogat.
Vö. ÉrtSz.; TESz. bólogat; ÉKsz.