bolondéria fn 6A
1. ’vkinek az a(z átmeneti) szellemi állapota, amelyben nem képes józanul gondolkodni és cselekedni, nem beszámítható’ ❖ Tapasztalt öregektől hallám, hogy a házasuláshoz megkívántatik egy kis bolondéria (1865 Vas Gereben C4380, 178) | Ez nekem keserű orvosság lesz a bolondéria ellen, de csak ez az orvosság is gyógyít ki (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | Az öreg Penecillus doktor panaszkodott, hogy egyszercsak rádjött a bolondéria, felugrottál és elszaladtál (1913 Móricz Zsigmond CD10).
2. ’furcsa, különös szeszély, hóbort’ ❖ [ebből az őrültségből] ismét holmi apró bolonderiák sarjadzanak (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 13) | Coki is […] lenyelegette Pisztoly furcsaságait, szeszélyeit, bolondériáit (1927 Krúdy Gyula CD54) | Ha abból a társadalmi osztályból valaki a művészet felé vette az útját, az léha bolondériának számított (1996 Lakáskultúra CD39) | [Jenő] szánalmas kiszolgáltatottja anyja bolondériáinak, erőszakos, ellentmondást nem tűrő természetének (1997 Új Könyvek CD29).
3. (birtokviszonyban) ’vkinek (sokszor, makacsul emlegetett,) szinte mániává vált gondolata, eszméje; vesszőparipa’ ❖ [a Híradó kritikusa] azért csak elmondja a maga bolondériáit olyan komoly ábrázattal, mintha ettől függne az emberiség sorsa (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | újabban van egy bolondériája. Tessék elképzelni, a fejébe vette, hogy szerez magának egy mótorcsónakot (1930 Kosztolányi Dezső C5083, 43) | A természetvédelemhez sokan úgy viszonyulnak, hogy ez valamiféle széplelkek bolondériája, akik valamilyen ősi állapotokat igyekeznek fenntartani (1995 Természet Világa CD50).
4. ’tréfás, vicces, mulattató megnyilvánulás v. mű’ ❖ [a magyar közönség] ujabb időkben, nagyon gyönyörködni látszik a’ „bolonderiák”-ban [ti. az ilyen könyvekben] (1845 Életképek C0102, 374) | Hah! Mekkora kacagás támadt erre a bolondériára! (1892 Jókai Mór CD18) | Vannak későn érő típusok, akik alighogy beérkeztek, máris kimennek a divatból, ha ki nem eszelnek új bolondériákat (1999 Magyar Hírlap CD09).
Vö. ÉrtSz.; TESz. bolond; ÉKsz.