bólongat ige 5a (irod)

1. tn ’〈helyeslés, elismerés, figyelem v. köszönés jeléül〉 fejével többször, ismételten, ill. időnként int, bólint’ ❖ – Úgy van – bólongatott a fejével szomorúan az atyus (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Amint belép, lábhegyen, elébb kíváncsian széttekint, azután megelégedéssel bólongat (1894 Jókai Mór CD18) | a kastély még hosszan utánanézett a távozónak, s bólongatva küldték utána a köszöntésüket a jó öreg hársak: isten veled távozó, viszontlátásra a jövő nyáron (1912 Adorján Andor CD10) | [Hetykei] elismerőleg bólongatott (1913 Krúdy Gyula C2841, 87) | A törzsőrmester bólongat. Igen, kezdjük érteni (1945 Bözödi György 9070002, 55) | kávéra hív, bólongatva igazít helyre (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 50).

1a. ts (ritk) ’〈fejét〉 többször egymás után föl-le billenti’ ❖ Gaál ezredes, aki fejét bólongatva hallgatta végig a beszédét, kezét nyújtotta (1903 Krúdy Gyula CD54) | Fontos közlendőm van, tessék irodámba fáradni – szólott az öreg, és ezüst fejét bólongatta (1916 Krúdy Gyula CD54).

1b. ts (ritk) ’〈egyetértést〉 ilyen mozdulattal kifejez’ ❖ némán búcsúzott a szótlan jóváhagyást bólongató szomorú vezértől (1913 Laczkó Géza CD10).

2. tn ’〈növény (vmely része)〉 a szélben föl-le v. ide-oda mozog, hajladozik’ ❖ az utcai ablakban akácok bólongatnak (1917 Pilisi Lajos CD10) | Az Arany János-versben – tette még hozzá –, ott igen, ott a helyén bólongat az az elhíresült eperfa-szederfa (1991 Csoóri Sándor 9090056, 275).

3. tn (rég) ’fejét folytonosan le-lebillentve ültében bóbiskol, szunyókál, (el)alszik’ ❖ A bácsi pedig nagyokat bólongatott jobbra-balra a karosszéken és horkant egyet-egyet (1905 Petelei István 8361001, 7) | kocsiszínekben bólongattunk pihenő fuvarosok babonás meséin (1919 Krúdy Gyula CD54).

J: bólingat.

Vö. ÚMTsz.

bólongat ige 5a (irod)
1. tárgyatlan
〈helyeslés, elismerés, figyelem v. köszönés jeléül〉 fejével többször, ismételten, ill. időnként int, bólint
– Úgy van – bólongatott a fejével szomorúan az atyus
(1883 Mikszáth Kálmán)
Amint belép, lábhegyen, elébb kíváncsian széttekint, azután megelégedéssel bólongat
(1894 Jókai Mór)
a kastély még hosszan utánanézett a távozónak, s bólongatva küldték utána a köszöntésüket a jó öreg hársak: isten veled távozó, viszontlátásra a jövő nyáron
(1912 Adorján Andor)
[Hetykei] elismerőleg bólongatott
(1913 Krúdy Gyula)
A törzsőrmester bólongat. Igen, kezdjük érteni
(1945 Bözödi György)
kávéra hív, bólongatva igazít helyre
(1978 Kabdebó Tamás)
1a. tárgyas (ritk)
〈fejét〉 többször egymás után föl-le billenti
Gaál ezredes, aki fejét bólongatva hallgatta végig a beszédét, kezét nyújtotta
(1903 Krúdy Gyula)
Fontos közlendőm van, tessék irodámba fáradni – szólott az öreg, és ezüst fejét bólongatta
(1916 Krúdy Gyula)
1b. tárgyas (ritk)
〈egyetértést〉 ilyen mozdulattal kifejez
némán búcsúzott a szótlan jóváhagyást bólongató szomorú vezértől
(1913 Laczkó Géza)
2. tárgyatlan
〈növény (vmely része) a szélben föl-le v. ide-oda mozog, hajladozik
az utcai ablakban akácok bólongatnak
(1917 Pilisi Lajos)
Az Arany János-versben – tette még hozzá –, ott igen, ott a helyén bólongat az az elhíresült eperfa-szederfa
(1991 Csoóri Sándor)
3. tárgyatlan (rég)
fejét folytonosan le-lebillentve ültében bóbiskol, szunyókál, (el)alszik
A bácsi pedig nagyokat bólongatott jobbra-balra a karosszéken és horkant egyet-egyet
(1905 Petelei István)
kocsiszínekben bólongattunk pihenő fuvarosok babonás meséin
(1919 Krúdy Gyula)
Vö. ÚMTsz.

Beállítások