boncol ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (Tud is) ’〈emberi v. állati testet, ill. ebből vmely részt〉 tudományos, oktatási, orvosi v. igazságügyi vizsgálat céljából felnyit, ill. részeire bont, és a test(részek) állapotát, szerkezetét elemzi’ ❖ az emberi testet bontzoló szerszámokat (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg C1967, 169) | [Az orvos] több mint száz vízi hullát boncolt már. Erre hivatkozva mondja el, hogy a dadai hulla friss volt (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [A kutató] macskákat boncolt és vizsgálta szöveteik szerkezetét (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A tetem testüregeit a tanársegéd vagy az egyik gyakornok tárta fel és boncolta, demonstrálván a különböző zsigerek topográfiáját, majd a zsigert kivéve, annak anatómiai részleteit magyarázta el (1998 Flerkó Béla CD30) | [Ápoló lett,] mellékállásban meg boncolt. Fölvágta az embereket, kiszedte a szegycsontjukat, a belső szervek így váltak láthatóvá (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’〈állatot (főzéshez, sütéshez előkészítve)〉 részekre bont, darabokra vág’ ❖ [az indiánok machetével] vagdalják a hust vékonyra, ezzel nyuzzák meg s bonczolják az ölt baromfit, barmot és a lőtt vadat (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Pesten nem orjáról boncolják a disznót (1908 Bródy Sándor C1191, 83) | egy öregasszony a tompán csillogó érc-lapon csirkét boncolt. A zuzája, mája már ott feküdt előtte, – most törte éppen az apró lábak izületeit (1929 Füst Milán CD10).

2. (vál) ’tüzetesen vizsgál, feltár, elemez, ill. ízekre szedve kritizál vmit’ ❖ Ezeken méláztam, ezeket bontzoltam egy spallér [= fasor, sövény] végében lév terepélyfa’ [= terebélyes fa] árnyékos oldalához dlve (1806 Wándza Mihály C4543, 149) | [Herman Ottó] éleslátással, mely kutatásainál mindig kitünik, bonczolja levelében az okokat, melyek a veszendőséget előidézték (1877 Kossuth Lajos 8250008, 167) | a részletekbe menő, egész az aprólékosságig bonczoló históriai kritika (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Mikszáth nem psychológus, nem a lelket boncolja és mutogatja, hanem az embert úgy, amint bizonyos adott fizikai vagy lelki hatások alatt viselkedik (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 49) | Arendt ebben a […] könyvében a szellemi és politikai, művelődési és oktatási területtel összefüggő 20. századi nagy kérdéseket boncolja (1996 Új Könyvek CD29).

J: anatomizál.

Ö: fel~, szét~.

Vö. CzF. boncsol, boncsoló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. boncolhat, boncolt

boncol tárgyas ige 1a
1. (tárgy n. is) (Tud is)
〈emberi v. állati testet, ill. ebből vmely részt〉 tudományos, oktatási, orvosi v. igazságügyi vizsgálat céljából felnyit, ill. részeire bont, és a test(részek) állapotát, szerkezetét elemzi
az emberi testet bontzoló szerszámokat
(1783 Győrffy József¹ ford.Holberg)
[Az orvos] több mint száz vízi hullát boncolt már. Erre hivatkozva mondja el, hogy a dadai hulla friss volt
(1883 Mikszáth Kálmán)
[A kutató] macskákat boncolt és vizsgálta szöveteik szerkezetét
(1933 Az állatok világa ford.)
A tetem testüregeit a tanársegéd vagy az egyik gyakornok tárta fel és boncolta, demonstrálván a különböző zsigerek topográfiáját, majd a zsigert kivéve, annak anatómiai részleteit magyarázta el
(1998 Flerkó Béla)
[Ápoló lett,] mellékállásban meg boncolt. Fölvágta az embereket, kiszedte a szegycsontjukat, a belső szervek így váltak láthatóvá
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég)
〈állatot (főzéshez, sütéshez előkészítve) részekre bont, darabokra vág
[az indiánok machetével] vagdalják a hust vékonyra, ezzel nyuzzák meg s bonczolják az ölt baromfit, barmot és a lőtt vadat
(1859 Vasárnapi Újság)
Pesten nem orjáról boncolják a disznót
(1908 Bródy Sándor)
egy öregasszony a tompán csillogó érc-lapon csirkét boncolt. A zuzája, mája már ott feküdt előtte, – most törte éppen az apró lábak izületeit
(1929 Füst Milán)
2. (vál)
tüzetesen vizsgál, feltár, elemez, ill. ízekre szedve kritizál vmit
Ezeken méláztam, ezeket bontzoltam egy spallér [= fasor, sövény] végében lév terepélyfa’ [= terebélyes fa] árnyékos oldalához dlve
(1806 Wándza Mihály)
[Herman Ottó] éleslátással, mely kutatásainál mindig kitünik, bonczolja levelében az okokat, melyek a veszendőséget előidézték
(1877 Kossuth Lajos)
a részletekbe menő, egész az aprólékosságig bonczoló históriai kritika
(1899 Nagy képes világtörténet)
Mikszáth nem psychológus, nem a lelket boncolja és mutogatja, hanem az embert úgy, amint bizonyos adott fizikai vagy lelki hatások alatt viselkedik
(1917 Schöpflin Aladár)
Arendt ebben a […] könyvében a szellemi és politikai, művelődési és oktatási területtel összefüggő 20. századi nagy kérdéseket boncolja
(1996 Új Könyvek)
Vö. CzF. boncsol, boncsoló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. boncolhat, boncolt

Beállítások