bonyik (3A9) l. bojnyik

bojnyik fn 3A9 (rég v. nyj)bonyik, bunyik

1. (jelzőként is) ’útonálló, rabló, haramia’ ❖ alíg kerltek könynyebben kézbe bonyikok (1786 Magyar Hírmondó C0274, 799) | Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár búnyikká? Hogy jóba nem nevelték! (1799 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Hát miért nem tudta a vármegye reá sütni a gyilkosságot? – Vagy nem elég bunyik ember van Somogyban? (1857 Szegfi Mór 8430005, 18) | Gazemberek! Megálljatok! Majd adok én tinektek: fényes nappal utazókat kergetni az országúton! […] Kútgémre húzatlak benneteket. Bojnyikok! (1879 Jókai Mór CD18) | Látta [a halott asszony ujján] a ragyogó ékszert két bojnyik juhász […]. A villogó kövű gyűrű láttára felébredt a kérdés bennük, hogy mi szüksége van arra az ékszerre a halott asszonynak (1907 Krúdy Gyula CD54) | A pandúrok csak menjenek a bojnyikok után (1931 Krúdy Gyula CD54).

2. (pejor) ’〈rendsz. haragot, méltatlankodást kifejező megszólításként:〉 alávaló, gonosz, ill. hitvány, semmirekellő ember’ ❖ [a falut éjszaka megtámadó hajdúkat várva] fogai közt mormolja: csak jertek ilyen-amolyan bujnyikjai, majd megismerkedtek Varga Andris buzogányával (1861 Zlinszky István C4582, 48) | Ti viszitek minden gonoszba, ti csábítjátok minden istentelenségre az én uramat. Tivornyahősök, csapalulivók, csárdacégérek! Ti félkézkalmár bojnyikok! (1885 Jókai Mór CD18) | Hát az unokaöcséimmel mit csináljak? […] Azokhoz a bojnyikokhoz csak add férjhez a tótországi kisasszonyaidat (1908 Krúdy Gyula CD54).

ÖE: ~banda, ~élet.

Vö. CzF. ~, bujnyik; TESz.; ÚMTsz.; IdSz.; ÉKsz.².

bonyik lásd bojnyik
bojnyik főnév 3A9 (rég v. nyj)
bonyik 3A9
bunyik 3A9
1. (jelzőként is)
útonálló, rabló, haramia
alíg kerltek könynyebben kézbe bonyikok
(1786 Magyar Hírmondó)
Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár búnyikká? Hogy jóba nem nevelték!
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Hát miért nem tudta a vármegye reá sütni a gyilkosságot? – Vagy nem elég bunyik ember van Somogyban?
(1857 Szegfi Mór)
Gazemberek! Megálljatok! Majd adok én tinektek: fényes nappal utazókat kergetni az országúton! […] Kútgémre húzatlak benneteket. Bojnyikok!
(1879 Jókai Mór)
Látta [a halott asszony ujján] a ragyogó ékszert két bojnyik juhász […]. A villogó kövű gyűrű láttára felébredt a kérdés bennük, hogy mi szüksége van arra az ékszerre a halott asszonynak
(1907 Krúdy Gyula)
A pandúrok csak menjenek a bojnyikok után
(1931 Krúdy Gyula)
2. (pejor)
〈rendsz. haragot, méltatlankodást kifejező megszólításként:〉 alávaló, gonosz, ill. hitvány, semmirekellő ember
[a falut éjszaka megtámadó hajdúkat várva] fogai közt mormolja: csak jertek ilyen-amolyan bujnyikjai, majd megismerkedtek Varga Andris buzogányával
(1861 Zlinszky István)
Ti viszitek minden gonoszba, ti csábítjátok minden istentelenségre az én uramat. Tivornyahősök, csapalulivók, csárdacégérek! Ti félkézkalmár bojnyikok!
(1885 Jókai Mór)
Hát az unokaöcséimmel mit csináljak? […] Azokhoz a bojnyikokhoz csak add férjhez a tótországi kisasszonyaidat
(1908 Krúdy Gyula)
ÖE: bojnyikbanda, bojnyikélet
Vö. CzF. ~, bujnyik; TESz.; ÚMTsz.; IdSz.; ÉKsz.²

Beállítások