borjú fn 9A2borgyú (nyj) , bornyú (rég v. nyj)

1. ’fiatal szarvasmarha, ill. ritk. más nagy testű emlősállat’ ❖ ſok ezer Juh, Borjú és Szarvas Marha maradna-meg (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332006, 105) | a szegényeknek a mi boruk, gabonájok borjújok […] akad, irgalmatlanul elharácsolja (1896 Széchy Károly CD55) | A bivaly hat hónapos koráig kis borgyú, egy évig választó, azután két évig rugott borjú (1911 Malonyay Dezső CD07) | A saját tenyésztésre szánt borjúkat, csikókat, malacokat, bárányokat minél előbb legelőre hajtották (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

1a. (rendsz. birtokszóként) ’〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 szarvasmarha v. más nagy testű emlősállat kicsinye’ ❖ minnyájan valakik az egéſséges Tehenek teſtébül idönek elötte, és eröſzakoan a’ borjut – vemhet ki-huzzák, életétül a’ Tehenet meg-foſztják (1784 Tolnay Sándor ford.–Wolstein 7351011, 56) | A’ nőláma csak egy bornyút ellik (1834 Garasos Tár 8625003, 85) | Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta (1851 Arany János CD01) | A borjúfóka esetében […] az anyaállat úszik az áramlat által elsodort, s még jórészt magatehetetlen borja nyomában (1969 Urania állatvilág ford. C6209, 303) | Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1b. ’fiatal szarvasmarha levágva (és fogyasztásra előkészítve)’ ❖ a’ borjúnak brit akár melly helyet meg-lyukaſztván tſév által belé fúnak és igy az egéſz borjú böri fel-fuódik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 437) | És kiszolgáltatom az embereket, akik megszegték szövetségemet, […] mindazokat, akik átvonultak az áldozati borjú darabjai között (1939 HertzBiblia CD1204) | A lakodalom előtti napokban az asszonyok, férfiak az ételek elkészítésével foglalatoskodtak: nyúzták a birkát, esetleg a borjút, kopasztották a tyúkokat (2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor CD36).

1c. ’borjúhús’ ❖ Rántott borju. Erre a czélra is jó a borjunak akármilyen része; vagdaljuk fel a hust csinos, lapos szeletekre (1892 Zilahy Ágnes C6079, 127) | [a vendéglő közönsége] a szárnyasok, a borjú és a tengeri ételek iránt érdeklődik (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé pejor) ’〈az együgyűségig jámbor, élhetetlen, ill. ostoba, buta személy megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ igen gyakori jelentése a baromnak az ostoba, buta. „Te barom, te marha […], te tulok, te borjú(1894 Magyar Nyelvőr C5239, 206) | – Majd persze! Ezeknek a bornyúknak fogok zongorát hangoltatni! (1911 Móricz Zsigmond C3220, 106) | – Ne légy hát olyan bornyú, – szólt az anyai megrovás (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 305) | mért nem hoztál kenyeret?! – Nem mondtad – dünnyögte Bazsi. – Mindent mondani kell neked, te borjú?! (1982 Bólya Péter C6898, 1098).

3. (kissé rég, Kat) ’katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáska, hátizsák’ ❖ [Görgey tábornok a következőket igényli]: 1699 fegyver 3606 mellény 10 532 fehérruha […] 6320 borjú (1848 Kossuth Lajos C2749, 473) | Káplár: Csinyáljon „jobbra át”; aztán „hátra arcz”-ot és nézze meg a borjut a hátán, milyen piszkos poros és rendetlen! (1890 Felvidéki Szemle 8619001, 5) | minden [kínai] katona bornyúján ott a tábla, rajta betűk, hogy abból tanuljon menetelés közben is a mögötte járó (1958 Magyar Nemzet szept. 25. C0354, 1).

Ö: arany~, bika~, bivaly~, üsző~, vízi~; a -borjú címszó alatt: bölény~, elefánt~, őz~, szarvas~.

ÖU: fóka~, tengeri~.

ÖE: ~boksz, ~címer, ~fej, ~gyomor, ~pásztor, ~szájas, ~szelet, ~szem.

Vö. CzF. borju · borjú, bornyú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

borjú főnév 9A2
borgyú 9A2 (nyj)
bornyú 9A2 (rég v. nyj)
1.
fiatal szarvasmarha, ill. ritk. más nagy testű emlősállat
ſok ezer Juh, Borjú és Szarvas Marha maradna-meg
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
a szegényeknek a mi boruk, gabonájok borjújok […] akad, irgalmatlanul elharácsolja
(1896 Széchy Károly)
A bivaly hat hónapos koráig kis borgyú, egy évig választó, azután két évig rugott borjú
(1911 Malonyay Dezső)
A saját tenyésztésre szánt borjúkat, csikókat, malacokat, bárányokat minél előbb legelőre hajtották
(2000 Baranyi Béla et al.)
1a. (rendsz. birtokszóként)
〈az anyaállathoz való viszonyában:〉 szarvasmarha v. más nagy testű emlősállat kicsinye
minnyájan valakik az egéſséges Tehenek teſtébül idönek elötte, és eröſzakoan a’ borjut – vemhet ki-huzzák, életétül a’ Tehenet meg-foſztják
(1784 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
A’ nőláma csak egy bornyút ellik
(1834 Garasos Tár)
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony épen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta
(1851 Arany János)
A borjúfóka esetében […] az anyaállat úszik az áramlat által elsodort, s még jórészt magatehetetlen borja nyomában
(1969 Urania állatvilág ford.)
Még a szarvasünő is, ha megellik, otthagyja borját a mezőn, mert nem talál füvet
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1b.
fiatal szarvasmarha levágva (és fogyasztásra előkészítve)
a’ borjúnak brit akár melly helyet meg-lyukaſztván tſév által belé fúnak és igy az egéſz borjú böri fel-fuódik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
És kiszolgáltatom az embereket, akik megszegték szövetségemet, […] mindazokat, akik átvonultak az áldozati borjú darabjai között
(1939 HertzBiblia)
A lakodalom előtti napokban az asszonyok, férfiak az ételek elkészítésével foglalatoskodtak: nyúzták a birkát, esetleg a borjút, kopasztották a tyúkokat
(2000 Herczeg Mihály–Kruzslicz István Gábor)
1c.
Rántott borju. Erre a czélra is jó a borjunak akármilyen része; vagdaljuk fel a hust csinos, lapos szeletekre
(1892 Zilahy Ágnes)
[a vendéglő közönsége] a szárnyasok, a borjú és a tengeri ételek iránt érdeklődik
(1997 Magyar Hírlap)
2. (kissé pejor)
〈az együgyűségig jámbor, élhetetlen, ill. ostoba, buta személy megnevezéseként v. megszólításaként〉
igen gyakori jelentése a baromnak az ostoba, buta. „Te barom, te marha […], te tulok, te borjú
(1894 Magyar Nyelvőr)
– Majd persze! Ezeknek a bornyúknak fogok zongorát hangoltatni!
(1911 Móricz Zsigmond)
– Ne légy hát olyan bornyú, – szólt az anyai megrovás
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
mért nem hoztál kenyeret?! – Nem mondtad – dünnyögte Bazsi. – Mindent mondani kell neked, te borjú?!
(1982 Bólya Péter)
3. (kissé rég, Kat)
katonai menetfelszerelést tartalmazó, rendsz. borjúbőrből készült hátitáska, hátizsák
[Görgey tábornok a következőket igényli]: 1699 fegyver 3606 mellény 10 532 fehérruha […] 6320 borjú
(1848 Kossuth Lajos)
Káplár: Csinyáljon „jobbra át”; aztán „hátra arcz”-ot és nézze meg a borjut a hátán, milyen piszkos poros és rendetlen!
(1890 Felvidéki Szemle)
minden [kínai] katona bornyúján ott a tábla, rajta betűk, hogy abból tanuljon menetelés közben is a mögötte járó
(1958 Magyar Nemzet szept. 25.)
ÖU: fókaborjú, tengeriborjú
ÖE: borjúboksz, borjúcímer, borjúfej, borjúgyomor, borjúpásztor, borjúszájas, borjúszelet, borjúszem
Vö. CzF. borju · borjú, bornyú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások