borotválatlan mn 14A1

1. (régóta) nem borotvált(, ezért szőrös, borostás) 〈testrész, kül. arc〉, ill. ilyen arcú 〈személy〉’ ❖ unbarbirt: borotválatlan (1823 Márton József¹ C3048, 669) | Borotválatlan állam ijesztett igy meg (1841 Kovács Pál² C2764, 227) | a beretválatlan ajkak fölé az orra fürkészőn lenyúlik (1915 Szomory Dezső CD10) | Reinitz előretolta borotválatlan arcát, amelynél borotválatlanabb csak a Zubolyé volt ez idő tájt Pesten (1925 Krúdy Gyula C2840, 130) | jól fog esni megint látnom Ibolyt, […] a nyakát tapogatni megint, ott, ahol az a fiús haj végződik, ott csúszkáltatni az ujjam hegyét a lágy apróhaján, meg a borotválatlan síma bőrén (1935 Szép Ernő 9665044, 113) | reggeli köntösömben, mosdatlanul és borotválatlanul (1986 Nádas Péter 9466004, 434).

2. ’nem borotvált, nyíratlan 〈szőrzet, kül. szakáll〉’ ❖ Falukon igen hamar megbámulják az idegent, főleg ki olly eredeti jegyet visz arczán, mint én, borotválatlan boglyos szakálomat (1844 Erdélyi János² 8131110, 222) | borotválatlan bajusza, szakálla bocéros [= boglyas, bozontos] bozótkint lepte be megnyúlt vonásait (1879 Jókai Mór CD18) | A borotváláshoz szokott, de borotválatlan szakálla valami heinei vonást ád az arczának (1910 Cholnoky Viktor 9078002, 156).

Sz: borotválatlanság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borotva; ÉKsz.; SzT. beretválatlan

borotválatlan melléknév 14A1
1.
(régóta) nem borotvált(, ezért szőrös, borostás) 〈testrész, kül. arc〉, ill. ilyen arcú 〈személy〉
unbarbirt: borotválatlan
(1823 Márton József¹)
Borotválatlan állam ijesztett igy meg
(1841 Kovács Pál²)
a beretválatlan ajkak fölé az orra fürkészőn lenyúlik
(1915 Szomory Dezső)
Reinitz előretolta borotválatlan arcát, amelynél borotválatlanabb csak a Zubolyé volt ez idő tájt Pesten
(1925 Krúdy Gyula)
jól fog esni megint látnom Ibolyt, […] a nyakát tapogatni megint, ott, ahol az a fiús haj végződik, ott csúszkáltatni az ujjam hegyét a lágy apróhaján, meg a borotválatlan síma bőrén
(1935 Szép Ernő)
reggeli köntösömben, mosdatlanul és borotválatlanul
(1986 Nádas Péter)
2.
nem borotvált, nyíratlan 〈szőrzet, kül. szakáll〉
Falukon igen hamar megbámulják az idegent, főleg ki olly eredeti jegyet visz arczán, mint én, borotválatlan boglyos szakálomat
(1844 Erdélyi János²)
borotválatlan bajusza, szakálla bocéros [= boglyas, bozontos] bozótkint lepte be megnyúlt vonásait
(1879 Jókai Mór)
A borotváláshoz szokott, de borotválatlan szakálla valami heinei vonást ád az arczának
(1910 Cholnoky Viktor)
Sz: borotválatlanság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borotva; ÉKsz.; SzT. beretválatlan

Beállítások