borozó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → boroz¹, borozik.

II. mn 1A (kissé rég)

’rendszeresen (sok) bort fogyasztó, borivó’ ❖ A’ tsetsemök nyavalyáſokká léſznek […] ha a’ Dajka tiſztátalan, borozó ’s éget-borozó (1791 Csapó József 7062013, 266) | [a] csalárdokat büntessék szigorúan. A torkos és borozó bírák se nyúzzák a jobbágyságot (1870 Lehoczky Tivadar CD57) | Vajon a püspök hisz-e Istenben? Hisz-e Krisztusban? S a sok vén zabáló, borozó kanonok? (1931 Sárközi György 9587010, 69).

III. fn 1A

1. (ritk) ’ilyen személy’ ❖ [aki bordalait] olvassa, azt hiheti, hogy Petőfi mintaképe volt a korhely borozóknak (1873 Jókai Mór CD18) | A megszokott újságolvasók a megszokott újságjaikat hazahozatták; a kártyások és a borozók meglátogatták egymást (1925 Krúdy Gyula CD54) | [az új tulajdonos az étteremből] száműzte a sörözőket, borozókat, iszákosokat, nagyivókat (1999 Figyelő CD2601).

2. (tulajdonnév részeként is) ’bort kimérve árusító(, álló és ülő fogyasztásra berendezett) vendéglátóhely’ ❖ A borozók (bodegák) és oly üzletek, melyekben az étel- és italnemüeknek kiszolgáltatását önmüködő gépezetek végzik (1901 A Vendéglős 2100001, 7) | [Esti] öntudatlanul is megtisztelve érezte magát, ha Pali valamelyik borozóban egy alig észrevehető, úri mozdulattal asztalához hívta, le is telepedett (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 115) | Aztán pirítóst ettünk egy borozóban, azt is csak úgy állva-kapkodva, mint akiket türelmetlenül vár az utca forgataga (1976 Dobos László 1034002, 183) | Gebauer Béla […] még ma is eljár hétről hétre a Grinzingi borozó füstös helyiségeibe (1997 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~asztal, ~szoba.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

borozó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévboroz¹, borozik
II. melléknév 1A (kissé rég)
rendszeresen (sok) bort fogyasztó, borivó
A’ tsetsemök nyavalyáſokká léſznek […] ha a’ Dajka tiſztátalan, borozó ’s éget-borozó
(1791 Csapó József)
[a] csalárdokat büntessék szigorúan. A torkos és borozó bírák se nyúzzák a jobbágyságot
(1870 Lehoczky Tivadar)
Vajon a püspök hisz-e Istenben? Hisz-e Krisztusban? S a sok vén zabáló, borozó kanonok?
(1931 Sárközi György)
III. főnév 1A
1. (ritk)
ilyen személy
[aki bordalait] olvassa, azt hiheti, hogy Petőfi mintaképe volt a korhely borozóknak
(1873 Jókai Mór)
A megszokott újságolvasók a megszokott újságjaikat hazahozatták; a kártyások és a borozók meglátogatták egymást
(1925 Krúdy Gyula)
[az új tulajdonos az étteremből] száműzte a sörözőket, borozókat, iszákosokat, nagyivókat
(1999 Figyelő)
2. (tulajdonnév részeként is)
bort kimérve árusító(, álló és ülő fogyasztásra berendezett) vendéglátóhely
A borozók (bodegák) és oly üzletek, melyekben az étel- és italnemüeknek kiszolgáltatását önmüködő gépezetek végzik
(1901 A Vendéglős)
[Esti] öntudatlanul is megtisztelve érezte magát, ha Pali valamelyik borozóban egy alig észrevehető, úri mozdulattal asztalához hívta, le is telepedett
(1930 Kosztolányi Dezső)
Aztán pirítóst ettünk egy borozóban, azt is csak úgy állva-kapkodva, mint akiket türelmetlenül vár az utca forgataga
(1976 Dobos László)
Gebauer Béla […] még ma is eljár hétről hétre a Grinzingi borozó füstös helyiségeibe
(1997 Magyar Hírlap)
ÖE: borozóasztal, borozószoba
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások