ború fn 1A

1. (rég, irod, átv is)(nagy, sötét) felhő’ ❖ Jön a’ Török srn, mint égen a’ ború (1788 Gvadányi József C1936, 118) | Édes hazánk egét ború fenyegeti mindenfelől (1836 Kossuth Lajos CD32) | De ki vína bajt az égiháborúval, Szélveszes, zimankós, viharos borúval? (1846 Arany János 8014001, 102) | A csillagokat a nagy lámpagyújtó Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel, Csak néha nem láthatjuk a borútól (1927 Juhász Gyula¹ 9284638, 36).

1a. (rég) ’a világosság hiánya mint állapot, homály v. sötétség’ ❖ [a fiatal hölgy] grácziakönnyüséggel szökdelt el az ösvényen az erdő boruiba (1848 Sepsy Károly 8406003, 14) | Éji boru és hajnali fény (1866 Szelestey László 8436001, 10) | küzdenek egymással mint fény és boru (1891 Debreceni-Nagyváradi Értesítő 8611001, 1).

2. (átv is)(tartósan) felhős ég, felhősödés’ ❖ A vész […] mintha kesergne az őszi borún (1830 Vörösmarty Mihály C4533, 58) | Évek jönnek évek után és az erdélyi szőlész egén egyre vészes fellegek üzik egymást, sehogy sem jön meg az untig hosszu boru után a vidám tartós derü (1874 Borászati Lapok 8607002, 222) | Tegnap nyár volt, ez már az ősz borúja! (1923 Szabó Lőrinc ford.–Baudelaire 9629183, 77) | A meteorológusok szerint nem lesz felhőtlen látványosság a napfogyatkozás; a nyugati területeken borúra lehet számítani (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. ’szomorúság, bánat mint lelkiállapot, ill. ennek kül. az arcon tükröződő jele’ ❖ És mikor így édelgve nyugott a’ hölgynek ölében, Nem vala semmi ború arczára jelelve szivéből (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 178) | Borúm azonban csakhamar derűre változott, a mint egy régi ismerőmmel találkoztam (1879 Lauka Gusztáv 8268039, 31) | Borúmat hányszor eloszlattad mesélő szavaddal (1921 Szini Gyula CD10) | Nem emlékezhetem tekintetében a borúra, azokra a szürke fátyolos napokra, mikor összeomlóban látva reményeit, az elpusztulás révületében kelt, feküdt (1974 Nádasdi Péter 9467001, 66) | A ború és a rossz kedély messzire elkerülték (1985 Grendel Lajos 1060003, 327).

4. (rég) ’rossz helyzet, balsors, nyomorúság’ ❖ Számunk fogy, […] erőnk csügged, […] s így a jövendő csak sötét borúval fenyeget (1834 Deák Ferenc CD51) | [Mesterházy Ignác erélye és ébersége] őrtűz gyanánt világítand a haza boruiban (1849 Kossuth Lajos CD32) | ép ború napján nincs Senkinek barátja (1855 Ney Ferenc 8335017, 33) | Nehéz borúkban emberűl megálltam (1856 Vachott Sándor 8499011, 19).

Ö: derűre-borúra.

Vö. CzF. ború · boru; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. borít; ÉKsz.; ÚMTsz.

ború főnév 1A
1. (rég, irod, átv is)
(nagy, sötét) felhő
Jön a’ Török srn, mint égen a’ ború
(1788 Gvadányi József)
Édes hazánk egét ború fenyegeti mindenfelől
(1836 Kossuth Lajos)
De ki vína bajt az égiháborúval, Szélveszes, zimankós, viharos borúval?
(1846 Arany János)
A csillagokat a nagy lámpagyújtó Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel, Csak néha nem láthatjuk a borútól
(1927 Juhász Gyula¹)
1a. (rég)
a világosság hiánya mint állapot, homály v. sötétség
[a fiatal hölgy] grácziakönnyüséggel szökdelt el az ösvényen az erdő boruiba
(1848 Sepsy Károly)
Éji boru és hajnali fény
(1866 Szelestey László)
küzdenek egymással mint fény és boru
(1891 Debreceni-Nagyváradi Értesítő)
2. (átv is)
(tartósan) felhős ég, felhősödés
A vész […] mintha kesergne az őszi borún
(1830 Vörösmarty Mihály)
Évek jönnek évek után és az erdélyi szőlész egén egyre vészes fellegek üzik egymást, sehogy sem jön meg az untig hosszu boru után a vidám tartós derü
(1874 Borászati Lapok)
Tegnap nyár volt, ez már az ősz borúja!
(1923 Szabó Lőrinc ford.Baudelaire)
A meteorológusok szerint nem lesz felhőtlen látványosság a napfogyatkozás; a nyugati területeken borúra lehet számítani
(1999 Magyar Hírlap)
3.
szomorúság, bánat mint lelkiállapot, ill. ennek kül. az arcon tükröződő jele
És mikor így édelgve nyugott a’ hölgynek ölében, Nem vala semmi ború arczára jelelve szivéből
(1828 Vörösmarty Mihály)
Borúm azonban csakhamar derűre változott, a mint egy régi ismerőmmel találkoztam
(1879 Lauka Gusztáv)
Borúmat hányszor eloszlattad mesélő szavaddal
(1921 Szini Gyula)
Nem emlékezhetem tekintetében a borúra, azokra a szürke fátyolos napokra, mikor összeomlóban látva reményeit, az elpusztulás révületében kelt, feküdt
(1974 Nádasdi Péter)
A ború és a rossz kedély messzire elkerülték
(1985 Grendel Lajos)
4. (rég)
rossz helyzet, balsors, nyomorúság
Számunk fogy, […] erőnk csügged, […] s így a jövendő csak sötét borúval fenyeget
(1834 Deák Ferenc)
[Mesterházy Ignác erélye és ébersége] őrtűz gyanánt világítand a haza boruiban
(1849 Kossuth Lajos)
ép ború napján nincs Senkinek barátja
(1855 Ney Ferenc)
Nehéz borúkban emberűl megálltam
(1856 Vachott Sándor)
Vö. CzF. ború · boru; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. borít; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások