borul tn ige 1a1

1. (átv is) ’〈személy v. tárgy〉 álló v. függőleges helyzetéből kibillenve (vmerre v. vhova) dől(ni kezd)’ ❖ E százba sem engedi, ládd-e, A Virtus […] Felséges híred feledékeny sírba borulni (1790 Fazekas Mihály CD01) | [a félkört alkotó kis csillagok] egy kelet felé borúló talpas csészét (Crater) karimáznak (1827 Fazekas Mihály 8138076, 60) | Székek borulnak, borosflaskók dőlnek, a lelkesültség egy pillanat alatt haraggá forr át (1936 Illyés Gyula 9274067, 170) | Reccsent a kezem alatt a lemezjátszó műanyag fedele, borult az állólámpa, törött az ólomkristály hamutartó, zuhant a padlóra a leszakított könyvespolc (1989 Csengey Dénes 1028005, 109).

1a. ’〈vmely pontján megváltoztatott rendszer〉 a tervezettől v. az előre láthatótól eltérő módon alakul, megváltozik’ ❖ borulni fog a költségvetés jó része (1994 Országgyűlési Napló CD62) | borul minden eltervezett napirend (1995 Országgyűlési Napló CD62) | Megint borul a papírforma? (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈szállító- v. tartóeszköz (utasa, rakománya, ill. tartalma)〉 vhova dől(ve kiesik, ill. kiömlik)’ ❖ megpillantott egy halottaskocsit, amint az félig az árokba borult, megtört kereszttel (1929 Remenyik Zsigmond CD10) | egy versenyszkiffből a Dunába borultál (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 62) | Gyertyák potyognak, a huszárkapitánynak „tűzmesteri” teendőket kell ellátnia, üvegek borulnak, kevés a közös ivászathoz odakészített pohár (1989 Csizner Ildikó 2046006, 16) | És a lónak természete, hogy néha megvadul, megbotlik vagy félrelép, és akkor a kocsi rakománya […] könnyen az árokba borul (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’elerőtlenedve v. szándékosan (felső)testével vhova dől, nehezedik, es. fekszik vki’ ❖ Az  ſirjára borúlva tltibé talám kiáltásaival moſt az levegö Egeket (1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.–Fenouillot 7383003, 3) | a’ falhoz borúlván keservesen sírt (1808 Virág Benedek 8522060, 397) | legjobb illyenkor [ti. a viharban] a földre borulni (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A mécses égett előtte, s ő maga a karjaira borulva szendergett (1901 Gárdonyi Géza C8718, 280) | mozdulatlanul ült az asztalra borulva (1955 Tatay Sándor 9704001, 30) | Zokogva borul a szekrénynek. Alig tudom megnyugtatni (1981 Dénes Tibor 9812003, 156).

3a. ’heves érzelem kifejezésére v. alázata jeléül vhova térdel, (térdre) ereszkedik (és földre hajol)’ ❖ Mennyivel inkább meg-alázta magát Péter Kriſtus-elött, az ö térdeihez borulván, és mondván: Menny-ki tölem, mert bünös ember vagyok, Uram! (1772 Vajda Sámuel 7365001, 144) | te a mecsetben valál lábai elé borúlva a nagy profétának (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Az asszonyok térdre borulva imádkoztak (1892 Ágai Adolf C0545, 28) | eléje borulva, hévvel csókoltam meg a kezét (1904 Jókai Mór CD18) | [Jézus] a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

3b. (ált. ›mell‹ jelentésű, gyakr. -ra/-re ragos határozóval) ’erős érzelmi felindulásában átölel vkit’ ❖ édes Attyának karjai közé borult (1793 Gubernáth Antal ford. 7124002, 245) | elérzékenyülve egymásra borúltunk, s éltettük a hazát, s a haza hős fiait! (1849–1850 Rónay Jácint 8396006, 111) | egymás keblére borultunk (1896 Gyulafehérvári Hírlap 8628001, 2) | – Hát élsz, te élsz? – kiáltja zokogva. S mindenki szemeláttára a mellemre borul (1942 Füst Milán 9161046, 134).

4. ’vhova hajol vki, ill. vhova hajlik vmi’ ❖ Egészen bötűimre borult szemeivel (1836 Tóth Péter 8491001, 42) | karjainkkal kelle az egymásra boruló bokrok vesszőit kétfelé hajtanunk (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 13) | Balról magas bokrok borultak az útra (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 117) | Az új tanár otthagyta a Toldi fölé boruló gyerekeket (1956 Németh László² 9485044, 438).

4a. ’〈vkinek (előre nyújtott) kezére, karjára〉 arccal ráhajol(, és megcsókolja)’ ❖ sokszor karjára borúlt hév csókokat adván (1831 Vörösmarty Mihály 8524388, 240) | Haldokló atyám kezére borulva esküdtem meg, hogy ezt semmi körülmények közt soha tenni nem fogom (1850 Kossuth Lajos CD32) | az anyósa párnás kezére borult, megcsókolta s elpityeredett (1930 Németh László² 9485003, 167) | Haynau könnyekig meghatva borult a császár kezére (1999 Hermann Róbert CD17).

5. ’〈nyílásával lefelé fordított üreges test〉 vki v. vmi fölé helyezkedve, azt felülről (és oldalról) körülveszi, határolja’ ❖ Fölénk boruló Üst az égi Űr (1922 Szabó Lőrinc ford.–Omar Khajjám 9629279, 90) | a föléje boruló műanyagkupola (1982 Kubinszky Mihály CD52) | [a] Budapestre boruló esti fényharang úgysem engedi, hogy letérjünk a kijelölt útról (1985 Földényi F. László 1053003, 93) | [a lapos, korong alakú Földre] buraszerűen boruló égbolt elképzelése (1990 Magyar néprajz CD47).

6. borul vmire (átv is) ’〈vmely anyag〉 úgy terül vmire, hogy azt (összefüggő rétegben) takarja, fedi’ ❖ Tegnap fekete felh borúlt a’ mi egünkre (1787 Magyar Kurír C0312, 478) | A’ levél’ töve félig borúl a’ kórójára (1796 Vizsgálódó Magyar Gazda 7494002, 373) | Az emlős és szárnyas vadak’ fogdosására használtatni szokott hálók […] ollyanok, hogy a’ beléjök ütköző vadra borúlnak (1829 Pák Dienes 8346001, XIX) | a vizek felületére borult jégkéreg megvédi a vizek belsejét a külső hidegtől (1855 Vasárnapi Újság CD56) | vastag hallgatás nehéz lepedője borult a hadimilliomosokra (1919 Szabó Dezső CD10).

6a. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) ’〈ruhadarab (része) vkire, vmely testrészre v. más ruhadarabra〉(simulva) rétegződik, azt fedi, takarja’ ❖ bőr-öltönyeik fölött vassodrony-ingek borultak (1838 Jósika Miklós 8212009, 330) | [a hölgy] fejére durva, fekete kámzsa borul (1845 Jókai Mór CD18) | fehér selyemruha borúlt gyönyörű termetére (1868 Vértesi Arnold C4454, 110) | [Manga Julcsa sáfrányzöld selyemviganójára] szürkéskék selyem átalvető kendő borult (1894 Justh Zsigmond 8213003, 153) | a kézfejre boruló fodor (1980 NéprajziLex. CD47).

6b. borul vmire (átv is) ’〈homály, sötétség stb., ritk. fény〉 terül, árad vmire’ ❖ sötétség borul a vidékre (1857 Vasárnapi Újság CD56) | egy kis dombgerincz elég arra, hogy elfogja szelíd völgyétől a lebukó napot: abban a perczben homály borúl a völgyre (1894 Bársony István 8029001, 149) | ragyogó fényesség borult a kertre (1927 Benedek Elek 1015001, 88) | Éjszaka borult a világra (1967 Gábor Áron 9813002, 128).

6c. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) ’〈vmely gondolat, érzelem v. állapot〉 meghatározó módon jellemzővé válik vkire, vmire, úrrá lesz rajta’ ❖ kínnal borult rám a gondolat (1836 Tóth Péter 8491001, 64) | nyomasztó nyugalom borult betegekre és betegápolókra egyaránt (1887 Wohl Stefánia 8530010, 277) | álmos zsibbadás borult fölém (1911 Kaffka Margit 9290054, 133) | Tompa szomorúság borult reá (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Ahogy eloltottam a villanyt, nagy csendesség borult a szobára (1960 Bernáth Aurél 9052001, 413) | az agyára boruló téboly (1963 Pilinszky János 9531155, 175).

7. (alany n. is) ’〈ég, ill. időjárás〉 borússá válik, felhősödik’ ❖ Hol tiſztúl, hol borúl (1788 Szaitz Leó 7302007, 140) | Borul az ég ’s gyászos homályban öltözött (1795 Gyöngyössi János C1963, 139) | indulok, mert az idő is borul, s ha sarat kapok, e ragacsos földön ki nem gázolok belőle a fagyig (1858 Vasárnapi Újság CD56) | már borulni kezdett délnyugatról. Még villámlott is messziről (1951 Veres Péter 9771010, 93).

7a. (rég) ’〈arc (részlete)〉 szomorúságot, rosszkedvet, bosszúságot stb. tükröz’ ❖ víg arca borulván Jött mint kísértet, s lön romlásokkal ijesztő (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | borúlni kezde a’ vidám ábrázat (1830 Uránia C0423, 312) | Sírok, ha záporkönyet ontasz És tiszta homlokod borúl (1892 Komjáthy Jenő 8248039, 299).

7b. (rég) ’〈hangulat, állapot, időszak〉 szomorúvá, kilátástalanná válik’ ❖ Meg bádgyadt ſzíveink bennünk is vidúlnak, Fényet ért napjaink többé nem borúlnak (1790 Gvadányi József 7125004, 208) | Borúla kedvem s férfiarczomon Gyerekszem onta forró könnyeket (1840 Vörösmarty Mihály C4536, 389) | minél jobban borúl az élet, A hit annál jobban éled (1853 Székács József C4016, 164) | kibékültek borulni kezdő sorsukkal (1858 Jósika Miklós C2367, 30).

8. borul vmibe ’〈vmely anyaggal, ill. sötétséggel, homállyal v. fénnyel, tűzzel stb.〉 borítottá válik vmi’ ❖ Nap’, hold’, tsillagzat’ fénye homályba borúl (1774 Révai Miklós ford.–Beniczky 7283004, 14) | Felhőbe borúlt a víg nap, helyébe vastag köd szállt (1811 k. Dukai Takách Judit 8117021, 79) | Vérbe borult ragyogó dús fegyvere (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 108) | [Záhonyiné] látá palotáját lángba borulva (1842 Hasznos Mulatságok 8629003, 151) | a ködbe borult nádas szélén haladtak (1895 Herczeg Ferenc 9241012, 79) | Mi lesz, ha a város csakugyan sötétségbe borul? (1923 Babits Mihály 9014131, 230) | A reflektorok felizzanak, s tündöklő fénybe borul az Óriások terme (1987 Antalffy Gyula 1004001, 78) | Füstbe borul a város (1997 Magyar Hírlap CD09).

8a. borul vmibe ’〈növény (része), ill. növényzettel borított terület a rajta nyíló virággal v. sarjadó levéllel〉 borítottá válva kivirágzik v. kizöldül’ ❖ új virágba Borul ismét a fa ága (1860 Arany János 8014104, 299) | zöldbe borult már a rét s lombosodnak a gyümölcsfák (1937 Karinthy Frigyes 9309003, 198) | a szél olykor áthozta a pesti rakpartra is a virágba borult budai hegyek illatát (1955 Déry Tibor 9107019, 73) | Zöldbe borult ágak (1976 Nagy László² ford.–García Lorca 9473116, 12) | a millecentenárium évére Budapest virágba borul (1995 Magyar Hírlap CD09) | rácsodálkozik a […] virágba boruló aranyesőre (1999 Lakáskultúra CD39).

8b. borul vmibe (ritk) ’〈vmely anyagból készült v. vmilyen színű öltözetbe〉 bújik, burkolódzik vki’ ❖ Ő maga vasba borúlt, ’s daliás vala ménen ülése (1828 Vörösmarty Mihály 8524385, 179) | ez a szőke, halványrózsaszín, világoskék ruhás jelenség [ti. Ofélia] éppen a gyászba borult Hamlet ellentéte kell hogy legyen (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 58) | egy piros-zöld zászlóba borult portugál [szurkoló] (2000 Magyar Hírlap CD09).

8c. borul vmibe ’〈vmilyen színbe〉 burkolódzik, 〈ilyen színűvé〉 válik vmi’ ❖ az egész fehér hártya lángoló vörösségbe borúlt (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116004, 23) | Gyáſzba borúl a’ ſzép Ég is (1819 Farkas András 7333010, 47) | a láthatár lila színbe borult (1869 Jókai Mór CD18) | Reszket, remeg a nyír; váratlanul ezüstfehérből sötétbe borul (1936 Illyés Gyula 9274012, 248) | Aranyba, pirosba, ezer gazdag színbe borult a világ (1956 Sánta Ferenc 9585004, 29).

8d. borul vmibe ’〈vmilyen, kül. kedvezőtlen, szomorú állapotba〉 kerül, és abban elmerül vki v. vmi’ ❖ Óh de hogy ereſſze magát ezen Értelem’ nagy Munkájira az eltúnyúltt, megkeményedett, és örök halálos Álomba borúltt Értelem? (1794 Kármán József² 7165023, 281) | annya’ lelke gyászba borúl (1832 Fábián Gábor ford.–Macpherson 8134006, 197) | Oh, bánatba borult Szegény magyar haza! (1896 Endrődi Sándor 8125045, 101) | Odalenn a kert mély csendbe borult (1904 Krúdy Gyula CD54) | Itália, elvágva a harcokba borult Európától, külön kis világrész a világrész alján (1935 Németh László² 9485058, 15) | Röviddel utána megjelent nagypapa, lerítt róla az elégedettség. Mikor gondba borult lánya elébe toppant, a homlokát ráncolta (1968 Thury Zsuzsa 9709001, 20).

8e. borul vmibe ’〈arc, szem stb. (vmilyen színűvé válva)〉 vmely érzelem, állapot jelét mutatja’ ❖ homályba borultak Arczai, ’s melle szorúlt; a’ vér pedig omla sebéből (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 196) | képe papríkaszinbe borult a harag miatt (1852 Kuthy Lajos 8261008, 153) | Jére Marcinak örömbe borul az ábrázatja (1922–1929 Tamási Áron 9701007, 46) | Mindég akadtak ügyeskedők […], akik megjelentek gondokba borult homlokkal, vagy elküldöttek egy megbízható cimborát kitöltött váltóval, hogy kezest szerezzenek (1937 Remenyik Zsigmond 9561004, 107) | az izgalomtól, vágytól egészen lángba borult a szeme, és lázas verejték ült ráncos homlokára (1953 e. Patai József 2039007, 20).

9. ’〈saláta, káposzta〉 fejesedik, 〈levelei〉 egymásra rétegződnek’ ❖ fbe kezdett borúlni [a saláta] (1787 Mátyus István C3068, 210) | Érik a káposzta, Borúl a levele (1846 Népdalok és mondák C2982, 154) | Legfontosabb követelmény, hogy a [saláta]fajták jól fejesedjenek, eléggé kemény, jól boruló, tömör fejeket képezzenek (1963 KertészetiLex. C6668, 295).

Ö: be~, el~, fel~, ki~, le~, össze~, rá~.

Fr: arc, nyak.

ÖU: bele~.

Sz: borulékony, borulgat.

Vö. CzF. borúl · borul, borult; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. ~, borult; ÚMTsz.

borul tárgyatlan ige 1a1
1. (átv is)
〈személy v. tárgy〉 álló v. függőleges helyzetéből kibillenve (vmerre v. vhova) dől(ni kezd)
E százba sem engedi, ládd-e, A Virtus […] Felséges híred feledékeny sírba borulni
(1790 Fazekas Mihály)
[a félkört alkotó kis csillagok] egy kelet felé borúló talpas csészét (Crater) karimáznak
(1827 Fazekas Mihály)
Székek borulnak, borosflaskók dőlnek, a lelkesültség egy pillanat alatt haraggá forr át
(1936 Illyés Gyula)
Reccsent a kezem alatt a lemezjátszó műanyag fedele, borult az állólámpa, törött az ólomkristály hamutartó, zuhant a padlóra a leszakított könyvespolc
(1989 Csengey Dénes)
1a.
〈vmely pontján megváltoztatott rendszer〉 a tervezettől v. az előre láthatótól eltérő módon alakul, megváltozik
borulni fog a költségvetés jó része
(1994 Országgyűlési Napló)
borul minden eltervezett napirend
(1995 Országgyűlési Napló)
Megint borul a papírforma?
(1998 Magyar Hírlap)
2.
〈szállító- v. tartóeszköz (utasa, rakománya, ill. tartalma) vhova dől(ve kiesik, ill. kiömlik)
megpillantott egy halottaskocsit, amint az félig az árokba borult, megtört kereszttel
(1929 Remenyik Zsigmond)
egy versenyszkiffből a Dunába borultál
(1978 Kabdebó Tamás)
Gyertyák potyognak, a huszárkapitánynak „tűzmesteri” teendőket kell ellátnia, üvegek borulnak, kevés a közös ivászathoz odakészített pohár
(1989 Csizner Ildikó)
És a lónak természete, hogy néha megvadul, megbotlik vagy félrelép, és akkor a kocsi rakománya […] könnyen az árokba borul
(1997 Magyar Hírlap)
3.
elerőtlenedve v. szándékosan (felső)testével vhova dől, nehezedik, es. fekszik vki
Az  ſirjára borúlva tltibé talám kiáltásaival moſt az levegö Egeket
(1777 Wesselényi Zsuzsanna ford.Fenouillot)
a’ falhoz borúlván keservesen sírt
(1808 Virág Benedek)
legjobb illyenkor [ti. a viharban] a földre borulni
(1855 Vasárnapi Újság)
A mécses égett előtte, s ő maga a karjaira borulva szendergett
(1901 Gárdonyi Géza)
mozdulatlanul ült az asztalra borulva
(1955 Tatay Sándor)
Zokogva borul a szekrénynek. Alig tudom megnyugtatni
(1981 Dénes Tibor)
3a.
heves érzelem kifejezésére v. alázata jeléül vhova térdel, (térdre) ereszkedik (és földre hajol)
Mennyivel inkább meg-alázta magát Péter Kriſtus-elött, az ö térdeihez borulván, és mondván: Menny-ki tölem, mert bünös ember vagyok, Uram!
(1772 Vajda Sámuel)
te a mecsetben valál lábai elé borúlva a nagy profétának
(1856 Vasárnapi Újság)
Az asszonyok térdre borulva imádkoztak
(1892 Ágai Adolf)
eléje borulva, hévvel csókoltam meg a kezét
(1904 Jókai Mór)
[Jézus] a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra
(1995 Protestáns Biblia ford.)
3b. (ált. ›mell‹ jelentésű, gyakr. -ra/-re ragos határozóval)
erős érzelmi felindulásában átölel vkit
édes Attyának karjai közé borult
(1793 Gubernáth Antal ford.)
elérzékenyülve egymásra borúltunk, s éltettük a hazát, s a haza hős fiait!
(1849–1850 Rónay Jácint)
egymás keblére borultunk
(1896 Gyulafehérvári Hírlap)
– Hát élsz, te élsz? – kiáltja zokogva. S mindenki szemeláttára a mellemre borul
(1942 Füst Milán)
4.
vhova hajol vki, ill. vhova hajlik vmi
Egészen bötűimre borult szemeivel
(1836 Tóth Péter)
karjainkkal kelle az egymásra boruló bokrok vesszőit kétfelé hajtanunk
(1862 e. Szemere Bertalan)
Balról magas bokrok borultak az útra
(1918 Molnár Ferenc²)
Az új tanár otthagyta a Toldi fölé boruló gyerekeket
(1956 Németh László²)
4a.
〈vkinek (előre nyújtott) kezére, karjára〉 arccal ráhajol(, és megcsókolja)
sokszor karjára borúlt hév csókokat adván
(1831 Vörösmarty Mihály)
Haldokló atyám kezére borulva esküdtem meg, hogy ezt semmi körülmények közt soha tenni nem fogom
(1850 Kossuth Lajos)
az anyósa párnás kezére borult, megcsókolta s elpityeredett
(1930 Németh László²)
Haynau könnyekig meghatva borult a császár kezére
(1999 Hermann Róbert)
5.
〈nyílásával lefelé fordított üreges test〉 vki v. vmi fölé helyezkedve, azt felülről (és oldalról) körülveszi, határolja
Fölénk boruló Üst az égi Űr
(1922 Szabó Lőrinc ford.Omar Khajjám)
a föléje boruló műanyagkupola
(1982 Kubinszky Mihály)
[a] Budapestre boruló esti fényharang úgysem engedi, hogy letérjünk a kijelölt útról
(1985 Földényi F. László)
[a lapos, korong alakú Földre] buraszerűen boruló égbolt elképzelése
(1990 Magyar néprajz)
6. borul vmire (átv is)
〈vmely anyag〉 úgy terül vmire, hogy azt (összefüggő rétegben) takarja, fedi
Tegnap fekete felh borúlt a’ mi egünkre
(1787 Magyar Kurír)
A’ levél’ töve félig borúl a’ kórójára
(1796 Vizsgálódó Magyar Gazda)
Az emlős és szárnyas vadak’ fogdosására használtatni szokott hálók […] ollyanok, hogy a’ beléjök ütköző vadra borúlnak
(1829 Pák Dienes)
a vizek felületére borult jégkéreg megvédi a vizek belsejét a külső hidegtől
(1855 Vasárnapi Újság)
vastag hallgatás nehéz lepedője borult a hadimilliomosokra
(1919 Szabó Dezső)
6a. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel)
〈ruhadarab (része) vkire, vmely testrészre v. más ruhadarabra〉 (simulva) rétegződik, azt fedi, takarja
bőr-öltönyeik fölött vassodrony-ingek borultak
(1838 Jósika Miklós)
[a hölgy] fejére durva, fekete kámzsa borul
(1845 Jókai Mór)
fehér selyemruha borúlt gyönyörű termetére
(1868 Vértesi Arnold)
[Manga Julcsa sáfrányzöld selyemviganójára] szürkéskék selyem átalvető kendő borult
(1894 Justh Zsigmond)
a kézfejre boruló fodor
(1980 NéprajziLex.)
6b. borul vmire (átv is)
〈homály, sötétség stb., ritk. fény〉 terül, árad vmire
sötétség borul a vidékre
(1857 Vasárnapi Újság)
egy kis dombgerincz elég arra, hogy elfogja szelíd völgyétől a lebukó napot: abban a perczben homály borúl a völgyre
(1894 Bársony István)
ragyogó fényesség borult a kertre
(1927 Benedek Elek)
Éjszaka borult a világra
(1967 Gábor Áron)
6c. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel)
〈vmely gondolat, érzelem v. állapot〉 meghatározó módon jellemzővé válik vkire, vmire, úrrá lesz rajta
kínnal borult rám a gondolat
(1836 Tóth Péter)
nyomasztó nyugalom borult betegekre és betegápolókra egyaránt
(1887 Wohl Stefánia)
álmos zsibbadás borult fölém
(1911 Kaffka Margit)
Tompa szomorúság borult reá
(1921 Kosztolányi Dezső)
Ahogy eloltottam a villanyt, nagy csendesség borult a szobára
(1960 Bernáth Aurél)
az agyára boruló téboly
(1963 Pilinszky János)
7. (alany n. is)
〈ég, ill. időjárás〉 borússá válik, felhősödik
Hol tiſztúl, hol borúl
(1788 Szaitz Leó)
Borul az ég ’s gyászos homályban öltözött
(1795 Gyöngyössi János)
indulok, mert az idő is borul, s ha sarat kapok, e ragacsos földön ki nem gázolok belőle a fagyig
(1858 Vasárnapi Újság)
már borulni kezdett délnyugatról. Még villámlott is messziről
(1951 Veres Péter)
7a. (rég)
〈arc (részlete) szomorúságot, rosszkedvet, bosszúságot stb. tükröz
víg arca borulván Jött mint kísértet, s lön romlásokkal ijesztő
(1827 Vörösmarty Mihály)
borúlni kezde a’ vidám ábrázat
(1830 Uránia)
Sírok, ha záporkönyet ontasz És tiszta homlokod borúl
(1892 Komjáthy Jenő)
7b. (rég)
〈hangulat, állapot, időszak〉 szomorúvá, kilátástalanná válik
Meg bádgyadt ſzíveink bennünk is vidúlnak, Fényet ért napjaink többé nem borúlnak
(1790 Gvadányi József)
Borúla kedvem s férfiarczomon Gyerekszem onta forró könnyeket
(1840 Vörösmarty Mihály)
minél jobban borúl az élet, A hit annál jobban éled
(1853 Székács József)
kibékültek borulni kezdő sorsukkal
(1858 Jósika Miklós)
8. borul vmibe
〈vmely anyaggal, ill. sötétséggel, homállyal v. fénnyel, tűzzel stb.〉 borítottá válik vmi
Nap’, hold’, tsillagzat’ fénye homályba borúl
(1774 Révai Miklós ford.Beniczky)
Felhőbe borúlt a víg nap, helyébe vastag köd szállt
(1811 k. Dukai Takách Judit)
Vérbe borult ragyogó dús fegyvere
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[Záhonyiné] látá palotáját lángba borulva
(1842 Hasznos Mulatságok)
a ködbe borult nádas szélén haladtak
(1895 Herczeg Ferenc)
Mi lesz, ha a város csakugyan sötétségbe borul?
(1923 Babits Mihály)
A reflektorok felizzanak, s tündöklő fénybe borul az Óriások terme
(1987 Antalffy Gyula)
Füstbe borul a város
(1997 Magyar Hírlap)
8a. borul vmibe
〈növény (része), ill. növényzettel borított terület a rajta nyíló virággal v. sarjadó levéllel〉 borítottá válva kivirágzik v. kizöldül
új virágba Borul ismét a fa ága
(1860 Arany János)
zöldbe borult már a rét s lombosodnak a gyümölcsfák
(1937 Karinthy Frigyes)
a szél olykor áthozta a pesti rakpartra is a virágba borult budai hegyek illatát
(1955 Déry Tibor)
Zöldbe borult ágak
(1976 Nagy László² ford.García Lorca)
a millecentenárium évére Budapest virágba borul
(1995 Magyar Hírlap)
rácsodálkozik a […] virágba boruló aranyesőre
(1999 Lakáskultúra)
8b. borul vmibe (ritk)
〈vmely anyagból készült v. vmilyen színű öltözetbe〉 bújik, burkolódzik vki
Ő maga vasba borúlt, ’s daliás vala ménen ülése
(1828 Vörösmarty Mihály)
ez a szőke, halványrózsaszín, világoskék ruhás jelenség [ti. Ofélia] éppen a gyászba borult Hamlet ellentéte kell hogy legyen
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
egy piros-zöld zászlóba borult portugál [szurkoló]
(2000 Magyar Hírlap)
8c. borul vmibe
〈vmilyen színbe〉 burkolódzik, 〈ilyen színűvé〉 válik vmi
az egész fehér hártya lángoló vörösségbe borúlt
(1807 Dugonics András ford.Voltaire)
Gyáſzba borúl a’ ſzép Ég is
(1819 Farkas András)
a láthatár lila színbe borult
(1869 Jókai Mór)
Reszket, remeg a nyír; váratlanul ezüstfehérből sötétbe borul
(1936 Illyés Gyula)
Aranyba, pirosba, ezer gazdag színbe borult a világ
(1956 Sánta Ferenc)
8d. borul vmibe
〈vmilyen, kül. kedvezőtlen, szomorú állapotba〉 kerül, és abban elmerül vki v. vmi
Óh de hogy ereſſze magát ezen Értelem’ nagy Munkájira az eltúnyúltt, megkeményedett, és örök halálos Álomba borúltt Értelem?
(1794 Kármán József²)
annya’ lelke gyászba borúl
(1832 Fábián Gábor ford.Macpherson)
Oh, bánatba borult Szegény magyar haza!
(1896 Endrődi Sándor)
Odalenn a kert mély csendbe borult
(1904 Krúdy Gyula)
Itália, elvágva a harcokba borult Európától, külön kis világrész a világrész alján
(1935 Németh László²)
Röviddel utána megjelent nagypapa, lerítt róla az elégedettség. Mikor gondba borult lánya elébe toppant, a homlokát ráncolta
(1968 Thury Zsuzsa)
8e. borul vmibe
〈arc, szem stb. (vmilyen színűvé válva) vmely érzelem, állapot jelét mutatja
homályba borultak Arczai, ’s melle szorúlt; a’ vér pedig omla sebéből
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
képe papríkaszinbe borult a harag miatt
(1852 Kuthy Lajos)
Jére Marcinak örömbe borul az ábrázatja
(1922–1929 Tamási Áron)
Mindég akadtak ügyeskedők […], akik megjelentek gondokba borult homlokkal, vagy elküldöttek egy megbízható cimborát kitöltött váltóval, hogy kezest szerezzenek
(1937 Remenyik Zsigmond)
az izgalomtól, vágytól egészen lángba borult a szeme, és lázas verejték ült ráncos homlokára
(1953 e. Patai József)
9.
〈saláta, káposzta〉 fejesedik, 〈levelei〉 egymásra rétegződnek
fbe kezdett borúlni [a saláta]
(1787 Mátyus István)
Érik a káposzta, Borúl a levele
(1846 Népdalok és mondák)
Legfontosabb követelmény, hogy a [saláta]fajták jól fejesedjenek, eléggé kemény, jól boruló, tömör fejeket képezzenek
(1963 KertészetiLex.)
Fr: arc, nyak
ÖU: beleborul
Sz: borulékony, borulgat
Vö. CzF. borúl · borul, borult; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. ~, borult; ÚMTsz.

Beállítások