borult mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → borul.

II. mn 12A

1. ’felhővel borított 〈ég〉, ill. csapadékot ígérő 〈időjárás v. időszak〉’ ❖ borúlt id (1779 e. Faludi Ferenc C1664, 145) | Borúlt vala ma az egész nap. Pajtásaim vadászni mentek (1796 Kisfaludy Sándor 8243053, 232) | Februárius, borultan kezdődik; 5-én derült, aztán komor, 9-én nagy hideg áll be (1858 Vasárnapi Újság CD56) | az ég borult volt, vihar készülődött (1907 Gárdonyi Géza C5321, 83) | Enyhe, borult idő volt. A hó csendesen szállingolt (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | itt is, ott is felcsapott a borult ég felé a füst a dűlők oldalán (1931 Szabó Pál² CD10) | [Békés megye déli részén] a május, június és augusztus általában borultabb (1988 Tények könyve CD37).

2. (rég, irod) ’gondterhelt v. szomorú 〈személy〉, ill. ezt a lelkiállapotot tükröző 〈arc, szem stb.〉’ ❖ egy csak kacagjon, más lehelléseket Borult szemmel tégyen, s irjon bús verseket! (1779 Ányos Pál CD01) | Mindketten egy kép előtt állottak, annak nézésébe merűlve. A bárónő homloka borult volt (1846 Pompéry János 8372001, 141) | Azóta György napról napra borultabb lett (1868 Lidérc naptár C0246, 25) | Ödön olyan volt, mint máskor; se derültebb, se borultabb (1869 Jókai Mór CD18) | Bár borult volt az arca, de szemében valami reménység kezdett csillogni (1928 Krúdy Gyula CD10).

Vö. CzF. ~, borultan; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

borult melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévborul
II. melléknév 12A
1.
felhővel borított 〈ég〉, ill. csapadékot ígérő 〈időjárás v. időszak〉
borúlt id
(1779 e. Faludi Ferenc)
Borúlt vala ma az egész nap. Pajtásaim vadászni mentek
(1796 Kisfaludy Sándor)
Februárius, borultan kezdődik; 5-én derült, aztán komor, 9-én nagy hideg áll be
(1858 Vasárnapi Újság)
az ég borult volt, vihar készülődött
(1907 Gárdonyi Géza)
Enyhe, borult idő volt. A hó csendesen szállingolt
(1913 Tersánszky Józsi Jenő)
itt is, ott is felcsapott a borult ég felé a füst a dűlők oldalán
(1931 Szabó Pál²)
[Békés megye déli részén] a május, június és augusztus általában borultabb
(1988 Tények könyve)
2. (rég, irod)
gondterhelt v. szomorú 〈személy〉, ill. ezt a lelkiállapotot tükröző 〈arc, szem stb.〉
egy csak kacagjon, más lehelléseket Borult szemmel tégyen, s irjon bús verseket!
(1779 Ányos Pál)
Mindketten egy kép előtt állottak, annak nézésébe merűlve. A bárónő homloka borult volt
(1846 Pompéry János)
Azóta György napról napra borultabb lett
(1868 Lidérc naptár)
Ödön olyan volt, mint máskor; se derültebb, se borultabb
(1869 Jókai Mór)
Bár borult volt az arca, de szemében valami reménység kezdett csillogni
(1928 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. ~, borultan; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások